DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõ Úr! Én nem temetném a Tisza Cipõgyárat, és teljesen jogos az az igény, hogy piackonform intézkedésekkel kell azokat a feltételeket biztosítani, ami egy ilyen nagy múltú és hosszú ideig eredményes cipõgyár talpra állítását eredményezheti. Azt azért tudnunk kell, hogy az eddigi lépések messze nem voltak tekinthetõk piackonformnak, hiszen az, hogy a tulajdonos tulajdonosi kölcsönökkel tart talpon egy társaságot, ez nem igazán piackonform lépés.
1991. január 1-jén alakult át részvénytársasággá a cipõgyár. Jogelõdje egy 1941-ben a cseh Bata cég által alapított üzem volt. Képviselõ úrnak a cég jelentõségére vonatkozó minden megjegyzésével egyetértek.
A privatizációja valójában 1995-ben kezdõdött meg, amikor is már nehéz helyzetben lévén a társaság, a hosszú, körültekintõ elõkészítés után decentralizált privatizáció mellett döntött az ÁPV Rt. - akkor ÁVÜ - igazgatósága. Ekkor, az eredménytelen kísérletek ellenére, egy gyáregységet Martfûn sikerült mégis értékesíteni. 1996-ban is és az idén is komoly likviditási problémákkal küzdött és küzd a társaság, a pénzgazdálkodásra a napi hiánymenedzselés volt a jellemzõ. Ennek ellenére köztartozásait fizette, de nem tudtak megfelelõ forrásokat biztosítani a termelés mûszaki feltételeinek javítására. Saját márkájú késztermékei piacukat vesztették, hiszen elavult termékek, a hazai piacról - azt lehet mondani - a divatcipõk frontján teljes mértékben kiszorultak, ezért az alacsony jövedelmezõségû úgynevezett strapabíró termékekkel próbálnak a piacon maradni.
Üzemi szinten nyereséges a társaság, ezt a nyereséget azonban a bérmunka termeli ki, ezért a társaság legnagyobb dilemmája a Salamander-egységek értékesítése a további decentralizált privatizáció során. Valóban bekerült a Tisza Cipõgyár a Phare által finanszírozott szerkezetátalakítási programba. Új üzleti tervet kellett ekkor készíteni - a Phare-alap, a Hyferp-támogatás igénybevétele érdekében kellett ezt megtenni -, amit az 1995. év végén a társaság elvileg elnyert. A támogatás folyósítására fizikailag valóban a mai napig nem került sor. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a támogatás elnyerése és a kifizetés közötti feltételrendszert nem a magyar oldal, hanem a Phare határozza meg.
Az elõször még hiteltípusú támogatás odaítélését korábban hátráltatta a K&H által kibocsátott kötvény és a tulajdonos részvétele. Az immár teljes mértékig elõkészített hitelmegállapodás megkötése érdekében folyamatos tárgyalásokat folytattunk a K&H-val. A részvénytársaság menedzsmentje és az immár tõkeemelést szervezõ Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság által decemberben aláírt megállapodás, illetõleg az ÁPV Rt. és a K&H között kötendõ megállapodás számos olyan feltételt tartalmaz, ami azt kívánja, hogy körültekintõ döntés szülessen.
Négy kötelezettséget kell vállalni: az ÁPV Rt. mint tulajdonos az osztalék és kamat fizetése tekintetében; az ÁPV Rt-nek garantálni kell ezt; az ÁPV Rt. és a K&H mint hitelezõ között a kötelezettségvállalás dolgában meg kell egyezni; végül az MFB Rt. mint a tõkekihelyezést bonyolító szervezet a tervezettnél nagyobb hitellel járul hozzá a projekt megvalósításához.
A tárgyalások e percben úgy állnak, hogy amennyiben a tervek felülvizsgálata pozitív eredménnyel végzõdik, nincs akadálya annak, hogy az egyébként eredetileg is tervezett határidõre, 1997. június 30- ra a tõkeemelés is megvalósuljon a szerzõdés szerint. Köszönöm, és kérem válaszom elfogadását. (Taps a bal oldalon.)