AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Mindenekelõtt azzal szeretném kezdeni, hogy - mint tudjuk - az önkormányzati szféra szerves részét alkotja az államháztartás egészének, méghozzá egy elég jelentõs szeletét. Ebbõl következõleg az önkormányzati szféra sorsa nyilvánvalóan szorosan kötõdik az államháztartás egészében végbemenõ folyamatokhoz.
Az államháztartás egészére jellemzõ volt az elmúlt években, hogy az államháztartási kiadások reálértéke elég jelentõsen mérséklõdött. Ezt a mérséklõdést több tényezõ tette szükségessé. Egyrészt a GDP még a mai nap is mintegy 14 százalékkal alacsonyabb, mint 1989-ben volt; másrészt elég komoly hiány alakult ki 1994-ben az államháztartásban, amit mérsékelni kellett; harmadrészt rendkívül magas volt az az elvonási szint, amivel az adófizetõknek szembe kellett nézni, tehát az adóztatást is csökkenteni kellett. Mindezen tényezõk valóban oda vezettek, hogy az államháztartás kiadásait mérsékelnünk kellett, és ebben a folyamatban ennek a szférának mindegyik része elég jelentõs tehert viselt. Pénzügyminiszter úr megjegyzése 1997-es vonatkozásban arra irányult, hogy relatíve talán az önkormányzatok egy kicsit nagyobb terhet viseltek, mint a központi költségvetés intézményei.
(15.20)
Igazából a kérdés persze az, hogy ez a folyamat hogyan áll - különösen a kérdésfeltevés idõzítését tekintve - '98-ra vonatkozóan, hiszen '97-rõl tulajdonképpen olyan nagyon már nincs mit vitatkozni - az év közepén járunk -, az igazi kérdés, hogy '98-ra mi látszik elõre.
Szeretném azt mondani, hogy az elõzetes számításaink szerint az önkormányzati szféra egészében is a reálérték tartása nagy valószínûséggel egy tartható követelmény lesz a költségvetés összeállításakor. Nyilván a Ház felé pontosabban majd június 30-ig kell nyilatkoznunk, amikor is a költségvetési irányelveket beterjesztjük. Amennyiben tehát most már '98-ban a reálértéktartásra tudunk berendezkedni - és az elõremutató számításaink azt mutatják, hogy '99-2000-ben is minimum ez a tendencia folytatható -, akkor azt kell mondanom, hogy azok a kicsit érzelemgazdag felvetések némiképpen elvesztik az alapjukat, amelyek azt sugallnák, hogy itt még valami további szorítás várható ezeken a területeken. Nincs errõl szó.
Azt is szeretném hozzátenni, noha a képviselõ úr szóban nem említette, de az interpelláció írásos változatában szerepel, hogy ugyan az iparûzési adó tekintetében valóban gondolkozunk azon, hogy az adóalapot illetõen módosítást javasoljunk a Háznak, és ez meg is fog történni, de ezenkívül más módosulást '98-ra nem tervezünk. Tehát ami a sajtóban korábban is megjelent, hogy esetlegesen itt is valamiféle újraosztó mechanizmust kellene a települések között bevezetni, ez '98- ra semmiképpen nem szerepel a Pénzügyminisztérium javaslatai között.
Végezetül engedje meg, hogy néhány megjegyzést azért tegyek a '97- es folyamatokat érintõ konkrét felvetéseire. Azért a szabályozott források 15,3 százalékkal növekednek az eredeti bázishoz képest, azért az szja-ügyek beállítása egy kicsit sajátságos, mert kétségkívül igaz, hogy a helyben maradó rész 25-rõl 22 százalékra csökkent, de megjegyzem, így is abszolút növekedés van ezen az ágon, mintegy 12 százalékos mértékben. Ugyanakkor viszont az szja-átengedés lényegesen emelkedett: 36-ról 38 százalékra. Persze emögött a kiegyenlítõ mechanizmusok sokkal erõsebb érvényesülése van, amit értek, hogy ez persze bizonyos településtípusoknak kevésbé jó, de más településtípusoknak viszont jó, és azt gondolom, valamiféle társadalmi igazságosságot azért tükröz.
Mindezek után azt tudom mondani, hogy - véleményem szerint - összefoglalva tehát úgy látszik, hogy az önkormányzati szféra helyzetében egy stabilizációt tudunk elérni 1998-ban. Egy kicsit élesebben fogalmazva - miután képviselõ úr is megengedte magának a kérdések végén; úgy hangzott, hogy a pénzügyi vezetés az Tnkormányzatok zsebébõl szeretne újabb pénzeket kivenni -, sajnos úgy kell értelmeznem képviselõ úr felvetését, hogy talán mintha képviselõ úr pedig az adófizetõk zsebébõl szeretne bizonyos pénzeket kivenni, merthogy a pénzügyi kormányzat szerepe ebben a dologban nem más, mint - ahogy szemléletes hasonlat mondja - hogy ez egyfajta csövet jelent, ahova az adók befolynak, és ahonnan a kiadásokra a pénzek kikerülnek. Tehát amennyiben az a követelmény, hogy bizonyos területeken többet költsünk, akkor sajnos elõbb-utóbb ennek forrásait csak az adófizetõknél lehet megteremteni. Nem gondolom, hogy jövõre adókat kellene emelnünk, fordítva: az elvonások szintjét a GDP-hez képest tovább kellene mérsékelnünk, s ezzel van összhangban az a kiadási lehetõség, ami ma látszik.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)