VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A magyar alumíniumipar privatizációja befejezéséhez közeledik. Ennek utolsó jelentõs állomása az Ajkai Alumíniumipari Kft. eladása, amelynek ügyében - a hírek szerint - ma fog dönteni az ÁPV Rt. igazgatótanácsa.
Mivel minden esély megvan arra - sajnos -, hogy rossz döntés szülessen, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében itt szeretném kifejteni véleményünket.
A helyzet megértéséhez korábbi elõzményeket kell megemlítenem. A szovjet-magyar timföld-alumínium-egyezmény megszûnése következtében jelentõs kapacitásfelesleg, ebbõl fakadóan több száz millió forintot elérõ éves veszteségtermelés alakult ki a vertikumban. A kapacitásproblémák csökkentése érdekében 1993-ban bezárták az Almásfüzitõi Timföldgyárat, a dolgozókat elbocsátották. 1995-ben - magántõkét használva - a gyárat újra indították. Az üzemeltetõk, akik 1997 januárjáig megvásárolták a társaság tulajdonjogát is, 1997 januárjára több mint egymilliárd forint veszteséget halmoztak fel, a gyárat újra be kellett zárni. Az állam mintegy 500 millió forintot vesztett ezen a tranzakción.
Az almásfüzitõi fiaskó bebizonyította, hogy kohászati timföldet csak annak szabad gyártani, aki a termelési költségeket 200 dollár/tonna alatt tudja tartani. Ilyen elõzmények után került sor az Ajkai Timföldgyár privatizációs pályázatának kiírására. Az ajkai technológia elavult, a szükséges fejlesztések forrásigénye mintegy 20 millió dollár lenne. A vállalat termelési költsége az elõbb említett 200-zal szemben 240 dollár/tonna körül alakul.
Miután a társaság évente közel egymilliárd forint veszteséget termel, szóba jöhetõ megoldásnak csak az új piacot és technológiát is hozni képes, tõkeerõs külföldi, szakmai befektetõ megtalálása ígérkezik. Egyetlen ilyen érdeklõdõ jelezte részvételi szándékát, de a kiírással ellentétben nem tartottak igényt a társaság egészére. Sérelmezték, hogy az állami tulajdonban lévõ ajkai vállalat olyan tízéves timföldszállítási szerzõdést írt alá a magánkézben lévõ inotai alumíniumkohóval, amely szerzõdésben alkalmazott árak jelentõsen alatta maradnak a termelési költségeknek. Ilyen módon évente 300 millió forintot ad át az állam egyetlen magántulajdonosnak.
Ezen utóbbi tény magyarázza - félve attól, hogy az új tulajdonos megszünteti az Inota számára rendkívül elõnyös szerzõdést -, hogy a privatizációs pályázatra 10 millió forintos vételáron ajánlatot nyújtott be az inotai alumíniumkohó. Az ajánlattevõ vállalta a foglalkoztatás megõrzését, de azt is igénylik, hogy az eladás elõtt a Hungalu mentesítse Ajkát a 4,8 milliárd forintos hiteltõl. Ilyen módon a terheitõl megtisztított több mint 5 milliárd forint értékû vagyont vásárolhassák meg az ajánlott 10 millió forintért.
Nos, úgy vélem, úgy véljük, az ajánlat szakmailag képtelenség. Ynmagában nem az a baj, hogy mélyen eszközérték alatt akarják megvásárolni Ajkát. Még az is tudomásul vehetõ, hogy a vétel másnapján a vevõ több pénzt vegyen ki a vállalatból, mint amennyi a vételár volt. Az eladónak, a Magyar Államnak akár még ilyen áron is megérheti a vételi ajánlatot elfogadni. Az ajánlattevõ garanciát tudna vállalni arra, hogy a társaságot 10-15 évig üzemelteti. Ezzel szemben minden szakmailag mértékadó vélemény azt állítja, hogy a tõkével és a piaccal nem rendelkezõ tulajdonosok alatt a társaság egy-másfél év alatt összeomlik.
Ha más nem, Almásfüzitõ éppen most folyó felszámolása elegendõ figyelmeztetés lehetne arra, hogy a mûködés fenntartásához lényegesen több kell annál, mint amivel Inota rendelkezik. Kétségtelen az is, hogy a külföldi cég ajánlata nem felel meg a pályázati kiírásnak, ugyanakkor az is tény, hogy õ az egyetlen ajánlattevõ, aki garanciát tud nyújtani a következõ 10-15 éves mûködtetésre.
Tisztelt Ház! Tehát ebben az esetben úgy érzem, csapdahelyzetben van az ÁPV Rt. igazgatósága. Ha elfogadja a magyar fél ajánlatát, akkor a gyár azért fog tönkremenni; ha eleget tesz a pályázati kiírásnak, és nem fogadja el a külföldi fél ajánlatát, akkor a gyár azért fog tönkremenni.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt tehát úgy véli, hogy ebben a helyzetben nem születhet jó megoldás. Ha az ÁPV Rt. igazgatósága eleget akar tenni minden feltételnek, s valóban a magyar állam érdekei befolyásolják döntését, akkor - véleményünk szerint - új pályázat kiírására lenne szükség, annak a rendkívül elõnytelen szerzõdésnek a megszüntetésével, amely ma Inotát 300 millió forint haszonhoz juttatja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)