DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt hiszem, rendkívül fontos témában szólalt fel Surján képviselõtársam, és jól jelölte meg a szabályszegõ magatartás forrását egy letûnt diktatúrában. Hisz a probléma lényege az, hogy hogyan várhatunk el az állampolgároktól szabálykövetõ magatartást, jogkövetõ magatartást, amikor köztestületek, intézmények részérõl sem tapasztaljuk ezt. Épp a tb-önkormányzat tegnapi szavazásának példáját említette Surján képviselõtársam, ahol ugyanezt a tapasztalatot lehetett leszûrni egy rendkívül fontos, talán az ország legfontosabb testülete részérõl.
Hadd tegyek hozzá egy nagyon szerény példát, ami talán nem kavar indulatokat, de jól rávilágít a helyzetre. A parlament elõtt van, és tárgyaljuk a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993-as törvény módosítását. A kényszerbérletek ügyében a törvény határideje 1996 végén gyakorlatilag lejárt, de a mai napig nem történtek meg a tulajdon rendezését jelentõ lakásváltások - a törvény hatálya alá esõ lakások többsége, több mint 860 lakás Budapesten található -, holott nagyon jól tudjuk, hogy ez alatt az idõ alatt, ezzel párhuzamosan rengeteg lakás váltott tulajdonost, az önkormányzat rengeteget mobilizált, mozgósított, adott át más tulajdonosnak, ám nem törekedett arra, hogy megoldja ezt a kérdést. Tehát a jogkövetõ magatartás hiánya itt is nagyon jól érzékelhetõ.
Ezért, azt hiszem, a mai átmeneti idõszakban ezért egyelõre nem tehetünk mást - amíg a jogkövetõ magatartás teljesebbé nem válik -, mint hogy minden törvényhozási lépésnél gondolunk a szankciók szükségességére, a szankcionálásra, és errõl nem feledkezhetünk meg.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)