DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Országos Levéltár õrzi a pártállam vezetõ szerveinek dokumentumait. Az MSZMP Központi Bizottsága üléseinek 1989. évi jegyzõkönyveit két kötetben tartalmazó dokumentumok az akkori politikai vezetõktõl származó rendkívül figyelemre méltó nyilatkozatokat tartalmaznak. A pontosság kedvéért a megdöbbentõ sorokat szó szerint idézem.
Rajki Sándorné apparatcsik a dokumentum 1488. oldalán kifejti: "Teljes bátorsággal verhetjük-e vissza a párt vagyoni dolgaival összefüggõ vádakat? Nem a párt tagságának pénzérõl van csupán szó. Ha arról lenne szó, nem lenne gondunk, s azzal sem, hogy hogyan és hová dugdossuk."
Iványi Péter KB-tag a dokumentum 1495. oldalán a lényegre tapintva kifejti: "Használja ki a KB és nyilván az ezzel foglalkozó szervezete mindazt a törvényes lehetõséget, amellyel bizonyos fokú védettséget biztosít a nem tulajdonában levõ ingatlanjainak." A védettség úgy alakul ki, hogy beviszem egy kft.-be, a kft. elmegy egy másik vegyesvállalkozásba, ne adj' isten még külföldi tõke is érdekelt benne, és végül el lehet tüntetni.
Nagy Imre, a KISZ KB elsõ titkára az 1808. oldalon fejtegeti: "Az MSZMP eddigi pozíciói a párt vagyonának dolgában nem tarthatók és nem védhetõk a nyilvánosság elõtt."
1970 óta a tételesen felsorolt adatokból kiderül, hogy a párt beruházásainak 4 százalékát csinálta saját forrásból, a többi állami pénzbõl, állami beruházásban épült. 1971-ben az 1379 önálló épületbõl 67 volt MSZMP-tulajdonban. A párt által használt 4244 helyiségbõl, terembõl 220 volt olyan épület, amelyben az MSZMP résztulajdonnal rendelkezett. A meglévõ és elénk tárt adatok alapján maximum az ingatlanvagyon 5 százalékáról igazolható, hogy az MSZMP tulajdona.
Végül a legmegdöbbentõbb az MSZMP KB 1989. július 23-24-i ülésén Horn Gyula kijelentése, mely szerint "Feladat a pártvagyon minél nagyobb részét átmenteni és úgy továbbítani, hogy a pártjelleg eltûnjön, de a párt rendelkezésére álljon". Ezek után mindenki számára egyértelmû, hogy miként alakulhatott át a magyar állam, a magyar nép vagyona a nómenklatúra magánvagyonává.
A KISZ KB egykori titkára, aki jelenleg közel másfél milliárdos vagyon felett rendelkezik különbözõ kft.-kben, bt.-kben és rt.-kben elrejtve, a Magyar Nemzet ez év május 9-i számában elmondta, hogyan folyt le a nemzeti vagyon spontán privatizációnak nevezett széthordása. A politikai elit a vele összefonódott gazdasági menedzsmenttel addig nyomatta le a magánosítandó vagyon értékét, amíg az megvásárolható lett számára. Ezek után nem meglepõ, hogy ez a gazdasági erõ a neki meggazdagodást teremtõ baloldali politikai hatalom mellé állt, amelynek most diktálja a feltételeket.
Választ kaptunk arra a kérdésre is, hogyan kerülhettek ki a leltárból az MSZMP, a KISZ, a szakszervezetek, a népfront és a fegyveres testületek ingatlanjai, épületei, kultúrkincsei és egyéb vagyontárgyai is. Az Állami Számvevõszék szerint az MSZMP 1988. december 31-én 2641 ingatlannal rendelkezett; a Magyar Szocialista Párt mint utódpárt használatában 1990 augusztusától 365 ingatlan maradt, amelyeket azóta is ingyenesen használ. Az MSZMP, a KISZ, a szakszervezetek, a népfront és a fegyveres testületek vagyona átalakításáról, eltüntetésérõl az idézetteken kívül jegyzõkönyvek, dokumentumok a nyilvánosság számára nem készültek. Az elvtársak csupán szóban osztogattak, közben vigyáztak arra, hogy ne maradjon nyoma 3 billió forint értékû nemzeti vagyon eltüntetésének.
Horn Gyula, Nagy Imre, Iványi Péter tanácsait elvtársaikból lett tõkés utódaik kitûnõen megtanulták és alkalmazták. Vagyis azt, hogyan kell szándékosan tönkretenni, fölszámolásba vinni eladósodott cégeiket, és a vagyont eltüntetni a végrehajtás elõl. Így történhet meg a mai Magyarországon, hogy a több tíz- és százmilliós köztartozásaikat az adósok eltüntetik, a cég megszüntetésével, átalakításával, majd új cég létrehozásával teszik beláthatatlanná adósságaikat, kihasználva a joghézagokat, s mindezt a kormány tudta és hallgatólagos beleegyezése mellett.
Csodálkozhatunk-e azon, hogy miért lett a gazdaság és a társadalom demoralizált? Csodálkozhatunk-e azon, hogy miként és fõképpen miért lett földönfutóvá egymillió magyar? Csodálkozhatunk-e azon, hogy miért lett a magyarság nagy része reményt vesztett? Úgy hiszem, az elmondottak után ezen nem csodálkozhatunk. Az ország félrevezetett népe és parlamentje a rendszerváltás reményében élt, de akaratlanul is asszisztált az ország kirablásához úgy, hogy a népet orránál fogva vezették. Az elvtársak a nép nevében, mai utódaik a privatizáció leple alatt fosztogatják a nemzeti vagyont.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)