SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Nagy társadalmi érdeklõdés, feszült, túlpolitizált viták közt folytatja a parlament e nagy horderejû törvénycsomag tárgyalását. Ellenzéki képviselõtársaim véleményével ellentétben vallom: nem egyetlen elemrõl szól ez a csomag, hanem egy egész rendszer reformjáról szól. Olyan törvényt tárgyalunk, amely mindenkit érint - rólunk szól. Érinti gyermekeinket, unokáinkat, bennünket, szülõket és szüleinket, nagyszüleinket egyaránt. Pontosan e miatt a széles körû társadalmi érintettség miatt reményeim szerint szakmai vitáknak kellene folyni a Ház falai között.
A nyugdíjrendszer reformja, a parlament elõtti törvénytervezetek - az 1991-es országgyûlési határozati javaslat alapelveivel és célkitûzéseivel összhangban - a járulékfizetés és az ellátás jobb összhangját, a generációk közötti szolidaritást, a biztosítási elvek erõsítését és a biztosítási ellátásra nem jogosultak idõskori megélhetésének garantálását tartalmazzák.
A társadalombiztosításról szóló '75. évi II. törvényt felváltó törvénycsomag új társadalombiztosítási filozófiát jelenít meg. Ha a jelenleg mûködõ rendszertõl való eltérését négy szóval fogalmazhatnám meg, azt mondanám: biztosítási elv, arányosság, öngondoskodás.
Vannak azonban hazánkban jelenleg is olyan idõs emberek, akiknek saját jogon nincs, vagy kis összegû nyugdíja, ellátása van. Elsõsorban róluk szól a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló '93. évi III. törvény módosítását tartalmazó T/4297. számú törvényjavaslat; szoros kapcsolatban van, összefügg a nyugdíjrendszer reformjával, valamint a szociális ellátások átalakításával kapcsolatos tervekkel is. A törvényjavaslat foglalkozik azokkal, akik a legnehezebb helyzetben vannak. E törvényjavaslat legjelentõsebb eleme egy új ellátási forma bevezetése, ez az idõskorúak járadéka. Az idõskorúak járadékának bevezetésével a cél: az állam a szociális ellátórendszeren belül egy minimális összegû saját jövedelmet biztosítson a rászoruló idõs emberek számára. A saját jövedelmen van itt a hangsúly. Ez egy méltóságteljesebb élet lehetõségét adja meg nekik. Tulajdonképpen nekik jár ez személy szerint és nem segélyként.
Kiknek jár az idõskorúak járadéka? A törvényjavaslat szerint - az ország gazdasági helyzete miatt - ma még rászorultsági alapon az a személy kérheti az önkormányzattól, akinek saját és vele együtt lakó házas- vagy élettársa egy fõre jutó jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíjminimum 80 százalékát, egyedülálló esetében a 90 százalékát. Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy itt a 90 százalék a nehéz élethelyzetbõl fakadó magasabb megélhetési költségeket veszi figyelembe. A törvénytervezet a tágabb, "egyedülálló" fogalmat használja, s azt hiszem, ez nagyon kedvezõ, sokkal kedvezõbb, mintha az "egyedül élõ" fogalmat használná. Tudjuk, lehet valaki úgy egyedülálló, hogy közben más családtagjával él egy háztartásban.
Várhatóan kik veszik igénye ezt az ellátást? 1998. január 1-jétõl körülbelül 60-70 ezer idõs ember lesz jogosult erre az ellátásra. Egy részük a mai rendszeres szociális segélyezettek körébõl kerül ki, ugyanis '98. január 1-jétõl nem kerül sor rendszeres szociális járadék megállapítására. A másik érintett csoportba azok a személyek tartoznak, akiknek ma nincs semmiféle jövedelmük, és családjuk tartja el õket. A harmadik csoportba azok az idõs emberek tartoznak, akiknek házastársa nyugdíjas, és házastársi pótlékot vagy jövedelempótlékot kapnak. A negyedik csoportot várhatóan azok alkotják, akik '98 után özvegyülnek meg, és az egy évig folyósított ideiglenes 50 százalékos özvegyi nyugdíj lejárta után 20 százalékos állandó özvegyi nyugdíjból lesznek kénytelenek élni. Az állandó özvegyi nyugdíjminimumot szeretnénk módosító indítványokkal fenntartani, illetve fokozatosan megszüntetni, hogy akinek van, illetve lenne lehetõsége saját jogú nyugdíjjogosultság megszerzésére, az fel tudjon erre készülni, hogy meg tudja szerezni. Szeretném itt is, én is nyomatékosan hangsúlyozni: szerzett jogokat nem érint ez a tervezet. Tehát akiknek van megállapított ellátásuk, azok változatlanul kapják.
Az idõskorúak járadéka kapcsán fölmerül az, hogy mekkora ennek a járadéknak az összege. Az idõskorúak járadékának legnagyobb összege - összhangban az egyéb, megélhetést biztosító szociális ellátásokkal - a nyugdíjminimum 80 százaléka, illetve egyedülálló esetében 90 százalék. Ha ez évi adatokkal számolunk, a 80 százalék 9200 forintnak, a 90 százalék 10 350 forintnak felel meg. Amennyiben a jogosultnak van más forrásból származó jövedelme, azt kell kiegészíteni, és olyan járadékot kell megállapítani, amivel eléri a nyugdíjminimum 80, illetve 90 százalékát.
Felmerül azonban itt néhány kérdés, probléma. Az elsõ az, hogy a nyugdíjminimum 2009 után megszûnik, jelenleg is és addig is a szociális ellátások viszonyítási alapja a nyugdíjminimum. Mi lesz azután? Mi lesz a számítás alapja? A minimálbér? Az átlagbér? Ez egy komoly kérdés lesz az elkövetkezõkben.
A másik nagy kérdés, hogy a nyugdíjminimum megszûnése után, tehát 2009 után az öregségi járadékra jogosultak köre várhatóan - sajnos -
jelentõsen megnõ. Azok szorulnak majd erre az ellátásra, akik kevés szolgálati idõvel rendelkeznek és alacsony nyugdíjuk van, vagy elegendõ a szolgálati idejük, de mégis alacsony nyugdíjuk van.
(9.20)
Frakciónkban, munkacsoportunkban olyan módosító javaslatok formálódnak, amelyek a szolgálati idõt is figyelembe veszik a járadékra jogosultak esetében. Ha például valakinek tíz év munkaviszonya volt, a nyugdíjbiztosítótól befizetett társadalombiztosítási nyugdíjjárulék kompenzálására kapna egy végkielégítést, és ez egészülne ki az öregségi járadékkal. Ha ezt a példát továbbviszem, húsz év munkaviszony után nagyobb végkielégítési összeget kapna, és hasonló megoldással az öregségi járadékkal egészülne ki. Harminc év munkaviszony után egy kicsit már változna a helyzet, mert a nyugdíját egy meghatározott összeggel egészítené ki ez a járadék. Negyven év szolgálati idõ esetén a minimumnyugdíj megmaradna, és ezt szeretné a munkacsoportunk és a frakciónk támogatni, és ezt a tb fizetné.
Tisztelt Képviselõtársaim! A rászorulti kör és az idõskori járadék összegének meghatározása után az a fontos kérdés fogalmazódik meg, hogy ki adja, ki folyósítja ezt az ellátást. Kérni kell? Ha kérni kell, akkor kitõl kell kérni? A települési önkormányzatnál kell bejelenteni az igényt, ott állapítják meg az ellátást, és õk fizetik ki. A ténylegesen az önkormányzatoknál kifizetett összeg 70 százalékát a központi költségvetéstõl az önkormányzat visszaigényli; 30 százalékot kell magának az önkormányzatnak a szociális és gyermekjóléti normatívából erre fordítania. Azt hiszem, ez ismét újabb gondokat és problémákat vet fel.
A jövõ évi költségvetési törvény elõkészítésénél, annak alkuinál ez a feladat újabb jelentõs adu lehet, ami a települési önkormányzatok szociális és gyermekjóléti normatíváinak jelentõs emelését kell hogy kikényszerítse. A kedvezõtlen demográfiai és gazdasági helyzetû települések számára súlyos feszültségeket is okozhat e plusz feladat. Az idõskorúak járadékának bevezetésével jelentõs lépést teszünk, elindulunk egy úton. Ezt indokoltnak tartjuk az országgyûlési határozatban is rögzíteni. Az ország teherbíró képességével összhangban, annak javulásával ezután majd lesz mire építeni. Hosszabb távon reményeink szerint - a rászorulti körbõl kilépve - állampolgári jogon járó alapnyugdíj lesz majd - a központi költségvetés finanszírozásában. Sajnos e feltételek teljesíthetõsége, teljesülése még távol van. Hosszú az út még addig. Tudjuk, a jó szél csak azt a hajóst segíti, aki tudja, melyik kikötõbe tart. Hajónk elindult, a kikötõt, célunkat is tudjuk; és nem Szamarkand az - ezt a jelen nem lévõ fideszes képviselõknek említeném. Talán jó szelünk is lesz - ebben bízunk.
Kérem képviselõtársaimat, hogy a társadalmi érintettség okán csak a jobbító, segítõ szándék motiválja munkánkat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)