DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Mondandómat azzal az elsõsorban nyugdíjasoktól hallott véleménnyel kezdem - amit magam is osztok -, hogy a nyugdíj nem állami kegy, nem segély, hanem egy egész élet munkájával megszerzett jogosultság, járandóság. Tehát jár azoknak, akik éveken át fizették a járulékot.
Ez most, kedves képviselõtársaim, egyszerûen nem így van. Viszont annak érdekében, hogy így legyen, elkerülhetetlenül és halaszthatatlanul szükséges a teljes nyugdíjrendszer átalakítása.
Ennek illusztrálására, kedves képviselõtársaim, csak néhány adatot szeretnék elmondani. Ezek nagyon friss adatok, 1997 januáriak. Ennek értelmében az összes nyugdíjas közül 10,6 százalék kap 15 ezer forint alatti nyugdíjat, és összesen 4,2 százalék kap 40 ezer forint feletti nyugdíjat. Ezen az arányon belül szörnyû, de a nõk aránya pusztán 1,2 százalék! Mi ez, ha nem esélyegyenlõtlenség?
Már csak emiatt is hozzá kell nyúlnunk a nyugdíjrendszerhez, no meg azért is, mert még nem találkoztam olyan emberrel Magyarországon, aki elégedett lett volna vele - s ezek évek és évtizedek óta így mennek. Ennek dacára mégis csak most kezdtünk ehhez az irdatlan munkához, de meggyõzõdésem szerint nem véletlenül. Nem volt hiábavaló az óvatosság, hiszen egy olyan nagy ellátórendszerhez nyúlunk, amely a teljes nemzeti össztermék, a GDP 9 százalékát mozgatja meg. Tehát hatalmas összegrõl van szó. S egy olyan rendszer megreformálásához kezdtünk, amely a világ minden pontján fejtörést okoz és átalakulóban van.
Kedves képviselõtársaim, sehol nem találtunk olyan mintát, amelyet csak úgy egyszerûen átvehettünk volna; jól mûködõ rendszer a világon sehol nincs, és szinte mindenütt a második évezred kihívásaként kezelik ezt a kérdést. A mi országunknál sokkal gazdagabb országokban is döcögve vagy kevésbé döcögve mûködik ez a rendszer, már ahol egyáltalán van, mert az általunk olyannyira irigyelt távol-keleti, ázsiai országokban sok esetben nincs.
Áttérve a konkrét társadalombiztosítás új nyugdíjrendszerére vonatkozó kormányjavaslatra: ez egy megoldási mód a lehetséges és - meg kell mondani - nem túl sokfajta lehetõség közül. Nem más, mint az egyéb országokban mûködõ, ugyanakkor a magyar hagyományokkal is számoló rendszerek ötvözete kötelezõ és önként választható elemekkel. Meghatározó továbbra is a társadalombiztosítási nyugdíj lesz, amit mindenki meg fog kapni, aki a javaslatban megfogalmazott feltételek szerint járulékot fizetett.
A nyugdíjakat továbbra is az aktív dolgozók adott évben befizetett járulékforintjaiból fizetik. Ez továbbá ki fog egészülni - nem mindenki számára - a kötelezõ magánnyugdíj rendszerével, s mindezeken túl, ha valaki akarja és pénze is van rá, a jövõben is csatlakozhat valamely önkéntes kölcsönös biztosítópénztárhoz.
Közvetlenül a nyugdíjrendszerhez kapcsolódik, ám azon kívül helyezkedik el az az ellátási forma, amely még nem volt Magyarországon, vagyis a nyugdíjkorhatárt betöltött és rászoruló személyek rászorultságuknak megfelelõen úgynevezett idõskorúak járadékát kaphatják majd.
Az egész ellátórendszer bizony igen összetett, s így elmondva még csak nem is a teljes valóság, hiszen így csak a távoli jövõben fog mûködni. Az addig tartó átmenet meglehetõsen tarka képet mutat. S most ezt szeretném valahogy csokorba gyûjteni, ami nem könnyû.
Egyrészt a hagyományos társadalombiztosítási nyugdíj és a magánnyugdíj együtt csak az 1998-ban pályakezdõkre lesz kötelezõ. Másodrészt tovább él a régi nyugdíjrendszer azoknál, akik már nyugdíjban vannak. Harmadrészt igen sokan vannak 47 év alatt, akik választhatnak: akarnak-e a magánnyugdíj rendszeréhez is csatlakozni, vagy kizárólag a felosztó-kirovó, tehát a hagyományos rendszerben akarnak részt venni. Negyedrészt pedig lesznek, akik csak a hagyományosban részesülhetnek, ezek a 47 év felettiek, hiszen az õ esetükben a magánnyugdíj rendszere kész ráfizetés lenne.
Ha egy szemléletes példán szeretmém illusztrálni a nyugdíjrendszer egészét, akkor egy olyan többszintû, többlépcsõs tartószerkezetet képzelek el, ahol valamelyik lépcsõn mindenkinek helye kell legyen. Sõt egyszerre valaki több lépcsõn is elfoglalhatja a helyét, és bizonyos idõhatáron belül a lépcsõk között is közlekedhet, természetesen az egyéni adottságoknak megfelelõen.
Ma a képviselõtársaimmal való munkamegosztásból eredõen elsõsorban a társadalombiztosítási nyugdíjra szeretnék koncentrálni. Jó tudni, hogy a törvényjavaslat részletesen szabályozza, melyek a saját jogú ellátások. Ebbõl három van - az öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj és a baleseti rokkantsági nyugdíj -, és négyfajta hozzátartozói nyugellátás lesz a jövõben - az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás, a szülõi nyugdíj és a baleseti hozzátartozói nyugellátások.
A javaslat részletesen, a legkisebb szabályokra lebontva is meghatározza a nyugdíjjogosultságot - tehát hogy ki jogosult nyugdíjra -, valamint a nyugdíjak összegét szolgálati idõ szerint a havi átlagkereset százalékában; külön-külön aszerint, hogy valaki 2008-ig bezárólag, vagy 2009. január 1-jét követõen megy nyugdíjba. A törvény azt is részletesen megmondja, hogy mi minõsül szolgálati idõnek és mi nem, hogyan kell a nyugellátást kérni, és milyen jogorvoslati fórumrendszerek állnak rendelkezésre mindazoknak, akiknek valami kifogásuk van saját nyugdíjügyükkel kapcsolatban.
Ebben a körben külön kiemelést igényel az özvegyi nyugdíj újraszabályozása, amelyet kaphat a jövõben a házastárs, a házastárs élettársa és bizonyos körülmények között az elvált házastárs is. Az ideiglenesben változás nem lesz, továbbra is egy évig fogják kapni a jogosultak - és az elhunyt nyugdíjának 50 százaléka erejéig. Az állandó özvegyi nyugdíjban lesznek a legnagyobb változások, és az elhunyt hozzátartozó nyugdíjának 20 százalékát kaphatják a jövõben, természetesen nem minden korlátozás nélkül, már ami az idõt illeti.
Tehát jó tudni mindenkinek, hogy azoknak az özvegyeknek a jogosultsága, akik ideiglenes özvegyi nyugdíjban részesültek a múltban, de ez megszûnt, bizonyos feltételek esetén feléled.
(10.00)
Szabályokat tartalmaz a sokat vitatott nyugdíjemelés módszere is. Ezt vitatta leginkább a Nyugdíjasok Országos Szövetsége, amely levél értelmében hozzánk fordultak, képviselõkhöz, hogy kifogásolják a nyugdíjemelés módszerét, mert egy olyan idõszakban, amikor a reálbérek emelkednek, a nettó kifizetések, bérkifizetések emelkednek, nem kifejezetten etikus, mondják õk, hogy akkor nyúlunk a nyugdíj megállapításának szabályaihoz. Konzultáltam képviselõtársaimmal, akik a számok dzsungelében jobban eligazodnak, mint én, és az õ meglátásuk szerint a végleges szabályok körülbelül hasonló végeredményt hoznak, mint a törvényben megfogalmazott, pusztán más módszert jelent. Javaslom képviselõtársaimnak, hogy ha van mód, és valóban így van ez, akkor a kompromisszum érdekében mérlegeljük a nyugdíjemelés lehetõségét, hogyha ez a legnagyobb kör, az érintettek számára elfogadható.
A sok részletszabály ismeretében és dzsungelében mégis meg lehet fogalmazni a nyugdíjrendszer lényegét egyetlen, kibõvített mondatban. Eszerint az egész reformnak az a lényege, hogy aki hosszabb ideig dolgozik és több járulékot fizet, annak magasabb lesz a nyugdíja, és aki rövidebb ideig dolgozik és kevesebb járulékot fizet, annak viszont kevesebb. Képviselõi munkám során szinte minden nyugdíjas ezt az óhajt fogalmazta meg számomra, hogy mint képviselõk legyünk arra figyelemmel, hogy aki hosszabb ideig dolgozik és több járulékot fizet, ez legyen elismerve a nyugdíjában is.
Vészesen fogy az idõm, sokkal több mindent szerettem volna elmondani, bízom benne, hogy lesz erre mód. Köszönöm képviselõtársaim figyelmét, és visszatérek mindazokra, amelyek elmaradtak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)