DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Urak! Kedves Képviselõtársaim! A társadalombiztosítási törvényt 1975-ben alkották meg, azóta az eredeti törvényt többször kellett módosítani. '75 óta a világ és benne a magyar egészségügyi ellátás is sokat változott. A többször módosított '75-ös tb-törvény már alkalmatlan a mai kor igényeit kielégíteni, és a sok módosítás következtében áttekinthetetlenné is vált. Az 1994-ben elfogadott kormányprogram szerves része az új egészségügyi törvény és egészségbiztosítási törvény megalkotása volt. Mind a két törvénytervezetet a kormány, igaz nagy késéssel, de a parlament elé terjesztette.
Ahhoz, hogy egy törvénytervezetet bírálhassunk vagy dicsérhessünk, hozzáfûzhessük véleményünket vagy aggályainkat, meg kell alkotni azokat. Az egészségügyi törvény és az egészségbiztosítási törvény esetében nem jelentett kis munkát e törvény elõkészítése és kodifikálása. Az elõkészítõ munka és az egyeztetés hosszú hónapokat vett igénybe, és több szakértõcsoport dolgozott rajtuk. Az egészségbiztosítási törvény a biztosítottaknak járó ellátásokat határozza meg, tehát egy olyan szolgáltatáscsomagot állított össze, amelyet a biztosítási jogviszony keretében a befizetett járulékokból garantál a törvényi szabályozás.
A törvényjavaslat máshogy kezeli a természetbeni szolgáltatásokat és a pénzbeli ellátásokat. A természetbeni szolgáltatásoknál a meghatározó alapelv az, hogy a szolgáltatások hozzáférésében a járulékfizetés mértékétõl és jogcímétõl függõen nem lehet különbséget tenni. A pénzbeli ellátások tekintetében a kiesett jövedelem pótlásának mértéke a járulékfizetés alapjául szolgáló jövedelemhez arányosított.
A törvényjavaslat egyik legfontosabb megállapítása az, ami az állami garanciavállalással kapcsolatos. Nevezetesen: az állam akkor is szavatolja a magyar egészségügyi ellátásokat, ha ezekre az egészségbiztosítási pénzalap nem nyújt fedezetet. Ez az államnak egy olyan nagyvonalú garanciavállalását jelenti, amely mindenkor biztosítja az egészségügy finanszírozhatóságát. Ugyanakkor egy olyan kitöltetlen biankó csekket is ad az egészségbiztosító önkormányzat kezébe, hogy bátran túlléphetik költségeikkel az egészségbiztosító alap költségvetését, az állam mindenkor ott áll a költségvetések finanszírozására. Remélem, hogy az újonnan alakult Egészségbiztosítási Önkormányzat képviselõ-testülete nem fog visszaélni ezzel a nagystílû állami garanciavállalással.
A törvényjavaslat külön fejezetben tárgyalja a térítésmentesen igénybe vehetõ egészségügyi szolgáltatásokat és a részleges térítés mellett igénybe vehetõ egészségügyi szolgáltatásokat. A térítésmentesen igénybe vehetõ egészségügyi szolgáltatások között a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatások körét a 0-6 éves, 6-18 és 18 éven felüli korosztály számára biztosított lehetõségeket ismerteti, és az általános megfogalmazás szintjén foglalkozik a szûrõvizsgálatokkal is. A szûrõvizsgálatok meghatározott rendjét és gyakoriságát egy népjóléti miniszteri rendeletben kívánja meghatározni a jogalkotó. A gyógykezelés céljából végzett eljárások körében megtudhatjuk a törvényjavaslatból, hogy milyen ellátás jár a biztosítottnak a háziorvosi ellátásban, a fogászati ellátásban, a járóbeteg- szakellátásnál, a kórházi ellátásnál, szülészeti ellátásnál, orvosi rehabilitációban és a betegszállítás szintjén.
Ezen belül a járóbeteg-szakellátáshoz való hozzájutás lehetõségeivel kívánok foglalkozni. A törvénytervezet szerint a járóbeteg-szakellátást csak a háziorvosi beutalással lehet igénybe venni. Ez a rendelkezés nagymértékben korlátozza a beteg szabad orvosválasztását és önrendelkezési jogát is.
(10.40)
Nem beszélve arról, hogy nagymértékben megnehezíti a beteg járóbeteg-szakorvoshoz való jutását is. Gondoljunk csak arra, ha például valakinek a füle fáj, nem mehet el rögtön fülész szakorvoshoz, hanem az elsõ napon - ami valószínûleg táppénzes nap is lesz az õ esetében - a háziorvoshoz kell hogy elmenjen. Ezzel rögtön egy munkanapot elveszített. Csak azért kell elmennie a háziorvoshoz, hogy beszerezze a járóbeteg-szakellátásra való beutaltságot, jogosultságot, majd az ezt követõ napon tud eljutni a járóbeteg-szakorvoshoz. Jó lenne végre felnõttként kezelni a magyar állampolgárokat, és elhinni nekik, hogy õk tudják, ha a fülük fáj, akkor a fülészetre kell menni és nem az urológiára vagy a szülészetre.
Még a '94-es kormányelképzelés szerint Magyarországon deklarálásra került a szabad orvosválasztás, és ennek mindannyian nagyon örültünk. Ezt késõbb - igaz, hogy megfelelõ nyomásra, de - népjóléti miniszteri rendelet is leszögezte. Ha e törvényjavaslat változatlan formában kerül elfogadásra, vége Magyarországon a szabad orvos- és intézményválasztásnak. Pedig ez alapvetõ jog, amely minden magyar állampolgárt meg kell hogy illessen.
A törvényjavaslatban elõször jelennek meg a népjóléti miniszter által adott "vizsgálati és terápiás eljárási rend" kifejezések. Ezek olyan vizsgálati és terápiás javallatok, melyektõl az orvos csak indokolt esetben térhet el. Az ilyen vagy ehhez hasonló standardokat még nem dolgozták ki a Népjóléti Minisztériumban, de ha kidolgozásra is kerülne, kérdéses, hogy mennyire vezethetõ be a magyar egészségügyben.
A törvényjavaslat elõször vezeti be a magyar egészségügyben a "várólista" fogalmát. Nyugat-Európában és Amerikában mindenhol léteznek ezek a várólisták. Elképzelhetetlen az a magyar gyakorlat, hogy egy beteg, akinek nem sürgõs epemûtétre van szüksége, és jelentkezik az orvosnál, rögtön másnap kórházba kerül, s adott esetben talán a következõ napon végre is hajtják a mûtétet. Tehát a várólisták felállítása szerintem elfogadható és indokolt is a magyar egészségügyben. Ugyanakkor nem értem, hogy mi értelme van az olyan várólistának, amely kimondja, hogy részleges vagy teljes térítési díj megfizetése esetén a sorrend nem változtatható. Csak azért várólistára helyezni a beteget és várakoztatni, hogy oda kerüljön, annak nem nagyon látom értelmét. Ugyanakkor, ha térítési díj megfizetésével a sorrend megváltoztatható, a várólista bevezetésének is lenne értelme.
A törvényjavaslat részletesen foglalkozik a részleges térítési díj mellett igénybe vehetõ egészségügyi szolgáltatásokkal. Ezen belül körülhatárolja azokat a fogászati ellátásokat, melyek csak részleges térítés mellett vehetõk igénybe. A felsorolásban egyet tudok érteni azzal, ha a beteg egyéni igényei szerinti étkezést vagy magasabb színvonalú elhelyezést, gyakoribb szanatóriumi ellátást kíván, akkor részleges térítési díjat kell hogy fizessen. Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartom, hogy az a beteg, aki beutaló nélkül veszi igénybe az egészségügyi ellátást, vagy más egészségügyi intézményt választ, mint amit a beutaló orvos kezdeményez, térítési díjat kell hogy fizessen. Ez megint egy olyan terület, ahol a törvénytervezet a szabad orvosválasztást korlátozza. Hiszen ha megengedjük a betegnek, hogy beutaló nélkül jelentkezzen az orvosnál vagy más egészségügyi szolgáltatót válasszon, de ezt csak részleges térítés mellett teheti, akkor mi más ez, mint a szabad orvosválasztás megakadályozása?
A törvényjavaslat részleges térítési díjat ír elõ abban az esetben, amikor a beteg az idõszakos fogászati szûrõvizsgálatot nem vette igénybe. Ez egy fontos kitétele a törvénynek, és azt gondolom, nem baj, hogy ez bekerült a törvénybe. De ez az a terület, melynek gyakorlati, technikai lebonyolítása nagy nehézséget okoz már ma is, és sem a törvénytervezet, sem pedig egyéb népjóléti miniszteri rendelet nem szabályozza ennek a fajta térítési díjnak az elõírását.
A törvényjavaslat számomra legmeghökkentõbb része, amely a méltányosságból igénybe vehetõ egészségügyi szolgáltatásokról szól. E passzus jóvoltából az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõigazgatója egy személyben méltányosságból a térítési díjak egy részét vagy egészét átvállalhatja, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árához további támogatást nyújthat, valamint gyógyászati segédeszköz árához a jogszabályban foglaltakhoz képest eltérõ gyakorisággal nyújthat támogatást. Nem tudom elképzelni, hogy milyen feltételek megléte esetén dönthet egy személyben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõigazgatója e méltányossági keretbõl. Jó volna, ha nem is ebben a törvénytervezetben, de legalább népjóléti miniszteri rendeletben szabályoznánk ezt a méltányosságból igénybe vehetõ egészségügyi szolgáltatást.
A törvénytervezet az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultságot a társadalombiztosítási azonosítási jelrõl szóló okmány bemutatásához köti. Az úgynevezett taj-számhoz gyakorlatilag minden magyar állampolgár hozzájuthat. Tehát a taj-szám felmutatásának kötelezettségét törvénybe foglalni nem volna célszerû, de már most is nagy zavarokat okoz a taj-számot igazoló okmány bemutatásának kényszere. Nem oly régen egy Pest megyei kórház azért nem vett föl egy beteget gyógykezelésre, mert a beteg nem tudta felmutatni a taj- számát. Késõbb ez a beteg más kórházba került, s pár nap múlva meghalt. Nem tudom, hogy biztos összefüggés állapítható-e meg a kórházi felvétel taj-szám hiányában bekövetkezõ elutasítása és a beteg halála között, de ehhez hasonló problémákat vethet fel, ha törvényben mondjuk ki a taj-szám igazoló okmányának bemutatási kényszerét. Úgy gondolom, nem ezt az utat kellene járni.
A törvényjavaslat foglalkozik az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásával is. Megnyugtató, hogy azon egészségügyi intézmények részére, melyek kritikus gazdálkodási helyzetbe kerülnek, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az Egészségbiztosítási Alap éves költségvetésében e célra megjelölt elõirányzat terhére egyszeri kamatmentes finanszírozási elõleget nyújthat. A kérdés csak az, hogy melyik vagy milyen egészségügyi intézmények folyamodhatnak a finanszírozási elõlegért, és ki vagy kik fogják elbírálni az Országos Egészségbiztosítási Pénztárban, hogy mely egészségügyi intézmény kaphat kamatmentes finanszírozási elõleget, és mely nem. Ez a kérdés azért is aktuális, mert a kórházak részleges konszolidációja után a kórházi adósságok ismét felhalmozódni látszanak, és hamar kerülhetnek a magyar kórházak olyan helyzetbe, hogy igényelni kell az említett kamatmentes finanszírozási elõleget.
A törvényjavaslat több paragrafuson keresztül is foglalkozik az ellenõrzés kérdéseivel. Nagyon fontos dolog, hogy törvényben deklaráljuk az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ellenõrzõ tevékenységét, hisz a mai napig nem történtek olyan átfogó ellenõrzések a kórházaknál és egyéb egészségügyi intézményeknél, ahol kiderült volna, hogy valójában mit és mennyiért finanszírozott az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. A törvényjavaslatnak az is lényeges része, amely az ellenõrzés kapcsán feltárt hiányosságok szankcionálásával foglalkozik. Jó volna, ha a törvényjavaslatban megfogalmazottak a mindennapi életben is mûködnének.
Összefoglalva elmondható a törvényjavaslatról, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége örömmel üdvözli a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásáról szóló törvényjavaslat beterjesztését, és kisebb módosításokkal ugyan, de támogatja annak elfogadását.
Köszönöm türelmüket. (Taps.)