DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselõtársaim! A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól elõterjesztett törvényjavaslat kapcsán mindenekelõtt kívánkozik a fontos megállapítás: a magyar lakosság egészségügyi állapota Európában a legrosszabbak közé sorolható. Elég, ha arra utalok, hogy a születéskor várható élettartam egyértelmûen igazolja ezt a megállapítást.
(10.50)
De ha a daganatos megbetegedések számából és az európai államokéhoz viszonyított százalékos meghatározásából indulunk ki, akkor megint csak alátámasztva látjuk ezt a tételt. Ugyancsak a magyar egészségügyi állapotok elfogadhatatlan színvonaláról tanúskodik a szívbetegek száma. Úgy gondolom, az a tény, hogy most már huzamosabb ideje többen halnak meg, mint születnek, megintcsak részben az egészségügyi ellátással és az ország lakosságának általános közhangulatával és helyzetével összefüggésben lévõ tény.
Ami már most az öngyilkosságok számát illeti, hosszú ideig az európai elsõséggel kellett számolnunk. Azért nem mondom, hogy dicsekednünk, mert ennél szomorúbb tény, számadat aligha hozható fel. Igaz, hogy most a legújabb statisztikai adatok arra mutatnak, hogy valamicskét visszamennek ezek a számok, de még mindig elfogadhatatlanul magasak. Ha ehhez hozzávesszük az alkoholfüggõségben, a különbözõ kábítószeres függõségben élõk számát, a dohányzás káros szenvedélye miatt egészségkárosodást elszenvedetteket vagy a kemény drogok hatása alá kerülõk számának állandó emelkedését, akkor úgy gondolom, kellõ képet kaphatunk a magyar egészségügy helyzetérõl. Sajnálatos, hogy ehhez hozzá kell tennünk a legutóbbi évek rendelkezése következtében a fogászat területén kialakult olyan helyzetet, hogy az emberek egy tekintélyes hányada egész egyszerûen csak az elviselhetetlen fájdalom esetén bekövetkezõ foghúzásra korlátozza az önmaga fogászati gyógykezelésének körét. Nem hinném, hogy elegendõ lenne az, hogy az állam csak az APEH- nek akarjon fogakat adni, amint azt többször bejelentették. Na jó, hát végeredményben ez egy gyengére sikerült protézis lett, nem pedig fog, de azt hiszem, inkább az állampolgárok fogellátásának kérdését kellene a magyar egészségügynek megoldania.
Ha az egészségügyi helyzetet általánosságban vizsgáljuk, akkor azt kell mondanom: ha a sorozási tapasztalatokat - hogy hány sorozás alá kerülõ fiatal nem felel meg a minimális követelményeknek sem -, ha csak ezeket az adatokat nézzük, már ezek is riasztóak. Azt hiszem, be lehetne zárni a sort azzal, hogy a fiatalkori betegségek fájdalmas tényére utalok, hiszen itt óriási számban tapasztalhatjuk a növekedést. Olyan depressziós tünetek jelennek meg most már mind nagyobb számban a fiatalok körében, hogy emellett nem lehet elmenni szó nélkül.
A Független Kisgazdapárt tisztában van azzal, hogy a rossz egészségügyi állapotok kialakulásában döntõ szerepe van a helytelen életmódnak, és természetesen nem kívánja elvitatni a Független Kisgazdapárt azt a tényt sem, hogy a rossz anyagi körülmények is lényeges szerepet játszanak az általános egészségügyi helyzetben. Alapvetõ jelentõsége mégiscsak az egészségügyi ellátás színvonalának van. Ezért a Független Kisgazdapárt nevében ki kell jelentenem: elképzelhetetlennek tartunk mindenféle ellátásszûkítést és forrásszûkítést.
A Független Kisgazdapárt már többször kifejtette álláspontját, hogy szükség lenne a társadalombiztosítás egész helyzetének alapvetõ megreformálására, az államháztartás egész reformjának végrehajtására. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy azok a reformfolyamatok, amelyeket a kormányzat reformnak nevez, a Független Kisgazdapárt szemében nem tekinthetõk valódi reformnak; mert ahhoz, hogy itt bármiféle reformra sor kerülhessen, a Független Kisgazdapárt megítélése szerint mindenekelõtt szükség lenne az infláció drasztikus visszaszorítására. Elég, ha arra utalok, hogy a kormányzati adatok szerint a múlt évben 24 százalék volt az infláció, ebben az évben a tervezett 18 százalékos inflációval szemben viszont az Európai Unióban csak 3 százalék alatti inflációt tudnak elfogadni.
Egyértelmû tehát, hogy nekünk vissza kell szorítanunk az inflációt, különben az inflációs jelenségek mindenfajta reformtörekvést kudarcra fognak ítélni; de szükség van az egész tb rendszerének - tehát az egészségügyi és nyugdíjbiztosító - külsõ szakértõk általi átvilágítására, a pénzelköltõ mechanizmusok felszámolására, adott esetben az egészségügynél a gyógyászati ellátás körébe való utalására; szükség van gazdasági növekedésre; és így tovább.
A Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy a rossz gazdálkodásban rejlõ több száz milliárd forintos tartalékokat a tb- ellátás színvonalának javítására kellene fordítani. Erre vannak a Független Kisgazdapártnak technikái. Ez idáig sikertelenül próbálkoztunk ezeket a kormányzat figyelmébe ajánlani, most ismét megkíséreljük módosító indítványok formájában ezeket beterjeszteni. Tehát az általunk elképzelt reform e területekrõl nem járhat pénzkivonással. Ezt szeretném nagyon nyomatékosan hangoztatni a Független Kisgazdapárt nevében.
A kormány viszont a tb óriási hiányát újabb sarcokkal, illetõleg az ellátások lefaragásával akarja eltüntetni. Az ingyenes fogászati kezelés eltörlése és fizetõvé tétele, a szanatóriumi kezelések, a rehabilitáció díjkötelessé tétele, a gyógyszertámogatások szûkítése, az öt- plusz tízezer kórházi ágy felszámolása után és a lakosság tragikus egészségügyi helyzete ellenére újabb lefaragásokon gondolkodik a kormány - ezek mind ellentétes utat jelentenek a Független Kisgazdapárt által ajánlott úttal szemben.
Ezt a szûkítést terjesztette elõ most reformként a kormány az Országgyûlés elé. Egy ilyen úgynevezett reformhoz nyilvánvalóan nagyon nehéz társadalmi támogatást kapni, ezért találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy az elõterjesztés sok vonatkozásban megpróbálja burkoltan beterjeszteni ezeket a szûkítéseket. Az államháztartási reformot a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint csak széles konszenzus alapján lehet megvalósítani.
A jogalkotásról szóló, 1987. évi XI. törvény olyan hatásvizsgálatok elvégzését és beterjesztését írja elõ, amelyek az egészségügyi ellátás most elõttünk lévõ törvénycsomagjában ugyancsak nem találhatók. Utalnék arra, hogy a kormányzat által elõterjesztett reformok megvalósíthatósága nem látható. A következmények, amelyek a beterjesztés természetes folyományaként fognak megjelenni, ugyancsak nem láthatók, ezekre figyelemfelhívás nem történik.
(11.00)
Sajnos, még a helyzetfelmérés sincs meg, amely nélkül pedig semmiféle reális elõterjesztés, olyan, amely a jogalkotásról szóló törvénybõl következne, egyáltalán nincsen. Ezért is vonhat hamis párhuzamot a kormány a fejlett országokban levõ helyzettel kapcsolatban. Az ingyenes szolgáltatás körét lehet, hogy egyes fejlett országokban is meghatározzák, de úgy gondolom, hogy olyan körülmények között részben vagy egészében piacosítani a szolgáltatásokat és azokat térítéskötelessé tenni, miközben a lakosság alapvetõ életfeltételei sincsenek biztosítva - mert a bérek annyira nincsenek szinkronban az egészségügyi ellátás elfogadható színvonalának finanszírozásával -, ez számunkra nem európai megoldás. Két okból is hamis a magyar helyzetnek a nemzetközi, fejlettebb világgal való összehasonlítása. Magyarországon ugyanis példátlanul magas járulékokat kell fizetni. Ez az egyik oka. Másik oka pedig: rendkívül szegényes az ingyenes ellátás. Ezért összehasonlíthatatlan a magyar egészségügyi ellátás a fejlett országokéval. Elfogadhatatlan a Független Kisgazdapárt szerint a már egyébként is elképesztõen alacsony szint rögzítése, de még inkább elfogadhatatlan annak további szûkítése.
A törvény szövege rendkívül dagályos, frázisok tömkelege a szolidaritásról, a hozzáférhetõségrõl, az azonos esélyekrõl. Ezzel akarják elkendõzni, hogy itt a valóságban szûkítésrõl van szó, és az esélyegyenlõtlenségek növelésérõl van szó. Ez adott esetben teljesen reménytelenné teheti a súlyos betegek egy jelentõs részének a helyzetét. Hiszen még a mainál is jobban korlátozni fogják az olyan szervátültetések számát, mint a tüdõátültetés, a szívátültetés, a májátültetés, a hasnyálmirigy-átültetés. Ezeket az operációkat eleve mint forráshiány miatt korlátozott számban végezhetõ, adott esetben életmentõ beavatkozásokat sorolják fel. Más országokban ugyanakkor tömegesen hajtanak végre térítésmentesen ilyen mûtéteket. A Független Kisgazdapárt egyenesen kegyetlennek minõsíti ezt a korlátozást, hiszen az emberi élet egyszeri és megismételhetetlen.
Térítéskötelessé tesznek olyan ellátásokat, amelyeket szakmai szempontból vagy finanszírozási okokból sorolnak e csoportba, ezzel ezt teljesen szubjektívvá teszik. Olyan ellátásokat tesznek díjkötelessé, mint a próbareggeli, a véradással kapcsolatos vérvétel, tehát egy társadalmilag rendkívül hasznos és fontos felajánlást is, vagy az akupunktúrát. Az ingyenes ellátások is vitathatók, de azok körének meghatározása pedig egyenesen elfogadhatatlan. Így a kötelezõ védõoltások ugyan ingyenesek, de ugyanakkor úgy szûkítik a kört, hogy például a kullancs elleni vagy a hepatitis-B elleni védõoltás - tehát a lakosság szempontjából fontos oltások - a kormányzat szerint nem kötelezõek, hanem díjkötelesek.
A járóbeteg-szakellátás ugyan díjmentes, ha orvosi beutaló alapján történik. Ez viszont azt jelenti, hogy a lakosság választhat a beutaló megszerzésének (Az elnök a csengõ megkocogtatásával figyelmezteti a képviselõt az idõ leteltére.) - egy-két mondat, elnök asszony, és befejezem -, tehát választhat a beutaló megszerzésének feleslegesen idõt rabló módszere vagy a díjfizetés között.
Tehát úgy gondolom, ezekbõl a felsorolt esetekbõl is látható, hogy az egészségügyi ellátásról szóló törvény - mostani formájában - elfogadhatatlan. Ezért is tiltakozott a Független Kisgazdapárt az ellenzéki oldal többi tagjával az idõkorlátozás miatt is, hiszen látható, hogy én magam is a felhozott kifogások csak egy töredékét tudtam a rendelkezésre álló idõ alatt felhozni. Ezért kénytelen leszek majd késõbb újból felszólalni, de az nem ugyanaz, mintha a Kisgazdapárt egyszerre adhatta volna elõ kifogásait és jobbító szándékkal benyújtandó módosító indítványait.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)