DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Elõször is el kell mondanom, most összesen 15 percem van arra, hogy beszéljek az elõttünk lévõ egészségbiztosítási törvényrõl, valamint ennek összefüggésérõl a többi törvénnyel, az egész nyugdíjreformmal. Tizenöt percem van arra, hogy felvázoljam az összefüggéseket, felvázoljam azt, hogy hol találok súlyos hiányosságokat és hibákat, és hogy ebben a rendszerben milyen egyéb lépésekre lenne még szükség. Tizenöt perc, ez a gond az idõkeretes tárgyalással, tisztelt képviselõtársaim, mert az egész egészségbiztosítási törvényre, plusz még a megváltozott munkaképességûek egészségügyi ellátásának hosszú távú programját tartalmazó OGY határozatra összesen ötven percben van módom kifejteni nézeteimet, és ez rettenetesen kevés.
Ez a törvény, amely elõttünk van, a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szól, ami rendkívül érdekes, és én már konstrukciójában is megdöbbentõnek tartom azt a csomagot, amelyet a kormány benyújtott. Tudniillik itt nem nyugdíjreformcsomagról van szó, hanem a társadalombiztosítás reformcsomagjáról, amelyben - azzal, hogy most önök egy új nyugdíjrendszer, a kötelezõ tõkefedezeti létrehozása mellett döntöttek - természetesen meghatározó és alapvetõ változásokat készülnek létrehozni. Emellett, nekem úgy tûnik, hogy mintegy mellékesként, jóval késõbb rádöbbentek arra, ha írnak egy új nyugdíjrendszerrõl szóló törvényt, akkor a régi tb-törvény, a '75. évi II. törvény egészségügyre vonatkozó részei sem maradhatnak változatlanul, és ripsz-ropsz összekaptak egy, az egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényt.
Nem az történt tehát, aminek történnie kellett volna, ha valódi társadalombiztosítási reformban gondolkodnak. Tudniillik ez tipikusan az az eset, ha már egyszer leválasztják és kialakítanak egy kötelezõ állami nyugdíjbiztosítást, egy tõkefedezeti biztosítást, ha már a járulékok megoszlanak, akkor külön törvényben az egészségbiztosítást kellett volna szabályozni. Teljesen kezelhetetlen és elfogadhatatlan megoldás, hogy mindhárom biztosítási forma járulékfedezetét beírták egy törvénybe. S mind a három törvény arról szól, hogy ide-oda és amoda visszahivatkoznak arra a harmadikra.
Nekem meggyõzõdésem, hogy egyetlen igazán korrekt megoldás létezik: ha van egy törvény az egészségbiztosításról, és az tartalmazza a biztosítási jogviszony keletkeztetését, a jogosultságokat és a szolgáltatások tartalmát. Ez az egyetlen korrekt megoldás. Tehát az elsõ alapvetõ és nagyon súlyos hiba, amelyet a kormány elkövetett, hogy hirtelenjében, sietségében ilyen kaotikus módon nyújtotta be az egészségbiztosítási törvényt.
Arra, hogy milyen minõségû ez a törvény, itt képviselõtársaim néhány helyen már utaltak. Számtalan példát tudnék még idézni belõle, majd fogok is, késõbb külön összeállítok egy kis mókás sort abból, hogy ebben a törvényben hány helyen van teljesen értelmetlen megfogalmazás, hány helyen van össze-vissza a rendszer egymásra hivatkozásokkal, hány helyen kettõzõdik meg, szó szerint ugyanolyan paragrafusok fordulnak elõ itt-ott-amott. Tehát magának a jogszabálynak, a kodifikált jogszabálynak a színvonala katasztrofális. Egyszerûen szégyen, hogy ilyennel ide lehet jönni a parlament elé!
De a legsúlyosabb probléma az, hogy amikor kialakították, vagy úgy gondolták, hogy lépni akarnak az egészségbiztosítás rendszerében, akkor alapkérdéseket nem gondoltak végig és nem tisztáztak. Annyira alapvetõ kérdéseket nem gondoltak végig és nem tisztáztak, hogy ennek a két törvénynek az összevetésébõl - tehát egyszer a járulékfedezet törvényének megtekintésébõl és ebbõl az egészségbiztosítási törvénybõl - nem derül ki, vagy legalábbis rettenetesen nehezen és borzasztó nagy ellentmondásokkal, hogy ma Magyarországon mi az, hogy egészségbiztosítás. Hogyan lehet megalapozni az egészségbiztosítást? Mert olyan szép meséket lehet mondani, hogy a törvény tartalma az, hogy hozzáférjen az állampolgár... Nagyon lapos egyébként nekem az egész törvénycsomag bevezetése ahhoz képest, hogy önök milyen horderejû lépésre készülnek. Hogy itt egy nyugdíjrendszer átalakításáról, egy hosszú távú, új biztosítási rendszer kialakításáról van szó, olyan megfogalmazásokkal kezdeni egy ilyen törvényt, hogy az állam biztosít ezt meg azt. Hát ez az állam nem biztosít semmit! A parlament törvényt hoz arról, hogyan mûködjön a kötelezõ biztosítási rendszer. Ilyen ócska szlogenekkel kezdik el ezeket a nagy jelentõségû törvényeket. S ugyanígy kezdõdik az egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény is.
Tehát nem alapozzák meg azt, mit jelent Magyarországon az, hogy egészségbiztosítás. Ki a biztosított? Van itt egy ilyen megfogalmazás, de nem tisztázza, hogy a járulékfizetéssel alapozza meg a biztosítást. Hogyan viszonyul egymáshoz például - és ez egy alapvetõ kérdés -, hogy az az ember, aki egészségbiztosítási járulékot fizet, aki után fizet a munkaadója, az már önmagában is biztosított vagy csak akkor, ha egészségügyi hozzájárulást is fizet?
Tisztelt képviselõtársaim, sehol nem található meg ebben az egészségbiztosítási rendszerben az egészségügyi hozzájárulás mikéntje. Most aki csak 1800 forint egészségügyi hozzájárulást fizet, az most biztosított, vagy nem biztosított? Nem lehet megállapítani, tisztelt képviselõtársaim, mert az egészségügyi hozzájárulásnak eszerint semmi köze nincs az egészségbiztosításhoz. Az egészségügyi hozzájárulás egy adóbevétel. És semmi köze nincs a biztosítási jogviszonyhoz sem, mert ha fizetik, ha nem, vagy jogosult, vagy nem, de nem ettõl függ. Hát azért ezt az alapkérdést mégiscsak illett volna tisztázni, amikor az egészségbiztosításról idehoznak elénk egy törvényt! Ezt a törvény nem tisztázza.
Nem írja le világosan és tisztán, ki az, aki járulékfizetéssel teljes körben biztosított, és ki az, aki ellátásra jogosult járulékfizetés nélkül. Bármilyen meglepõ is, tisztelt képviselõtársaim, a járulékfizetést megalapozó törvény egy szót sem szól az eltartott hozzátartozóról. Majd a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény idefoglal egy definíciót, mi az, hogy eltartott hozzátartozó. Ha valaki ki fog igazodni ezen a két törvényen, kalap le elõtte, igen nehéz feladata lesz! Arról nem beszélve, hogy számos ponton nem emeli be a biztosítotti körbe az eltartott hozzátartozót, és ebbõl még nagyon súlyos visszásságok következnek majd.
Nem tiszta és nem világos a jogosultság megszerezhetõsége. Nem tisztították le logikailag, hogy bizonyos körben mikor, milyen járulékfizetés alapján ki szerezhet részleges jogosultságot és ki szerezhet teljes jogosultságot. Különösen súlyos kérdés ez a balesetbiztosítással, a munkahelyi balesetbiztosítással, a baleseti egészségügyi ellátással kapcsolatos kérdésekben; erre külön kitérek. Nem tisztázták ebben a törvényben, mit jelent, mikortól meddig tart a biztosítás. Vagy ha ezt önök tisztázottnak tekintik, akkor további kérdések vetõdnek fel; hiszen azt írja az egyik törvényben, hogy a jogviszony kezdetétõl annak megszûnéséig tart. Ez úgy általában érvényes. Ez így rendben van. Aztán közben van egy olyan, hogy van, amikor szünetel a biztosítás, de arra nem találtam az összefüggést - meglehet, hogy kevés volt az idõm -, hogy miközben valakinek mondjuk járulékfizetés híján két hónapig szünetel a biztosítása, akkor most jogosult természetbeni egészségügyi ellátásra vagy nem. Mert ezt nem tudtam megtalálni a törvényben, mert e tekintetben is ellentmondások vannak.
Aztán azt sem mondja ki a törvény, hogy mondjuk az egészségbiztosítás - a nyugdíjügy tiszta, világos, amelyik hónapban fizetett, az jár. De az egészségügyi ellátás nem ilyen egyszerû. Vajon ha valaki 20 éven keresztül egészségbiztosítást fizetett, majd kikerül valamilyen módon a biztosítotti körbõl, vajon akkor meddig tart ez a biztosított állapota, tisztelt képviselõtársaim?! Mert a törvény errõl nem szól. Amikor táppénzrõl van szó, akkor azt mondja, hogy a biztosítottság megszûnése után három napig, ha bekövetkezik a megbetegedés, akkor jogosult. Amikor szülésrõl van szó, akkor - általam teljesen érthetetlen módon - azt mondja, hogy a biztosítás megszûnését követõ 42 napig. Miért pont 42 - erre nem találtam semmiféle magyarázatot. De ezenkívül a törvény semmiféle meghatározást arra nem tartalmaz, hogy ha egyszer valakinek megszûnik a biztosítotti jogviszonya, ettõl kezdve mennyi ideig jogosult még természetbeni egészségügyi ellátásra.
(12.40)
Azért ez egy egészségbiztosítási törvénynél, tisztelt képviselõtársaim, alapvetõ probléma! Mert ha ezt a kérdést nem oldjuk meg, a gyakorlatban kezelhetetlen problémák támadhatnak.
A legizgalmasabb kérdés az, hogy miközben biztosítási rendszert akarunk, járulékfizetési érdekeltséget akarunk, aközben hogyan fogalmaz a törvény, hogyan lehet igazolni, hogy valaki biztosított. Azt mondja a törvény: a társadalombiztosítási azonosító jel alapján. Vajon ha már a népjóléti miniszter nem, a magyar kormányban egyetlen tárca sem tudja - hogy a tárcaegyeztetés során kiderüljön -, hogy a taj-szám nem a biztosítottságot igazolja, mert taj-számot minden magyar állampolgár kapott? Az egy nyilvántartási szám. Abban a pillanatban, ha önök a taj-számmal akarják igazolni az egészségbiztosításra való jogosultságot, megszüntették a biztosítási rendszert. (Selmeczi Gabriella: Így van!) Szóval akkor most ez a törvény biztosítási törvény vagy szalmakazal? Mert az az érzésem, hogy az utóbbi.
És akkor még nem beszéltem az egészségügyi ellátás tartalmairól - nem is sok idõm lesz rá, jelzem, mert már 11 perc eltelt -, pedig azt hiszem, elég fontos kérdéseket vetettem föl, elég alapvetõ tisztázatlanságokat tártam föl a törvénybõl. Tehát kedves Juhász Pál, nem az itt a kérdés, hogy az ember elvileg és általában milyen megoldásokkal értene egyet, hanem az az alapvetõ kérdés, hogy amit a kormány elvileg és általában mond vagy szeretne mondani, azt elõször talán saját maga soraiban tisztázni kellene, és nem összevissza beszélni. És a törvénybe csak azt lehet tisztán és világosan beírni, amit már saját maga is tisztázott, de ez itt nem történt meg, tisztelt képviselõtársaim; ez formálisan, címe szerint az egészségbiztosítás ellátásairól szól, de az a helyzet, ami itt elõáll, az teljesen kaotikus.
És ami rendkívül fontos: az egész társadalombiztosítás átalakítási folyamatában ez a kormány kifelejtette a munkahelyi baleset-biztosítás létrehozását. Legelõször egy évvel ezelõtt a nyugdíjról szóló vitanapon mondtam, hogy kérem, itt új nyugdíjrendszer létrehozásáról szó van, de a baleset-biztosítás harmadik kötelezõ ágának létrehozásáról senki nem szól egy szót sem.
Benne volt a kormányprogramban, benne volt minden kormánypárt elõzetes programjában, mindenki számára természetes volt, hogy a munkahelyi baleset-biztosítást kötelezõ formában létre kell hozni, mert ez az egyetlen lehetõség arra, hogy a munkahelyi egészségvédelmet hosszú távon ütõképessé és hatékonnyá tegyük. Ezzel szemben mi történt? Mindenféle tb-reform átgondolása nélkül kilökték a társadalombiztosítás rendszerébõl a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot, kiszolgáltatták az üzemorvosokat - akik most jól keresnek, nem mondom -, de kiszolgáltatták õket a munkaadóknak azzal, hogy közvetlenül a munkaadótól kapják a fizetést. Egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzetben nem tudnak megfelelõ egészségvédelmi lépéseket követelni a munkaadótól.
Ott van a minisztériumban a koncepció. Kész volt, csak elõ kellett volna húzni, vagy legalább gondolni kellett volna rá. Mert a kötelezõ baleseti és foglalkozás-egészségügyi biztosítás létrehozásában korábban mindenki egyetértett. A munkahely a munkaadók járulékából fizetett munkahelyi baleset-biztosítást és foglalkozás-egészségügyi biztosítást, ez a pénztár fizette volna a foglalkozás-egészségügy orvosait, hogy ne legyenek kiszolgáltatottak a munkaadónak, és be tudják tölteni a magyar gazdaságban az egyetlenegy létezõ és legkomolyabb egészségvédelmi hálózatot. Ezt önök teljesen elfelejtették. Már az üzemorvosi hálózatot kilökték a biztosításból, és most itt van valamiféle, a jelenleginek megfelelõen átírt, jellegtelen munkahelyi baleseti egészségügyi ellátás, alapvetõ hibákkal.
De ami a legfontosabb, tisztelt képviselõtársaim: hol van ebben a törvénycsomagban az a kérdés, ha valaki munkahelyi baleset következtében vagy munkahelyi megbetegedés következtében rokkan meg, és nem tudja tovább fizetni a kötelezõ tõkefedezeti biztosítását, akkor mi történik vele?! Ki fogja helyette fizetni? Vagy fogjuk, és az eddigi húsz évi befizetéseivel õt is átlökjük a kötelezõ rendszerbe, aztán majd kap valami nyomorszintû nyugdíjat? (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Ez is alapvetõ kérdés, és semmiféle válasz az egész rendszerben nincs rá, semmiféle válasz, tisztelt képviselõtársaim!
Van még néhány egészen alapvetõ dolog (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), amit szerettem volna elmondani, de az idõkeretes tárgyalás mindössze arra jó, hogy ha a kormánypártok nem is használják ki, de az ellenzéknek ne legyen módja részletekbe menõen kifejteni nagyon súlyos kifogásait.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)