UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hasznos Miklós és Varga Mihály felszólalása késztet arra, hogy megkérjem mind a kettõjüket, hogy az összehasonlítható dolgokat hasonlítsák össze.
Nem lehet azt mondani, hogy a hiány 52 év múlva 2600 milliárd forinttal fog nõni, ha nem mondja meg azt is Hasznos úr, hogy ennek az alapnak a szolgáltatásai ezzel arányosan mennyivel csökkennek. Nem lehet az egyik szám esetében egy statikus állapotból kiindulni, a másiknál meg egy dinamikus számot mondani; azt gondolom, nemcsak nem lehet, hanem nem is való.
Varga Mihály a kötelezõ pénztárak - vagy nevezzük õket pénztáraknak, mert hiszen önkéntes és kötelezõ befizetések fognak befolyni hozzájuk -, a magánpénztárak mûködési költségérõl beszél, és szerencsésen vagy szerencsétlenül, de amerikai és más országok példáját hozta, miközben nem kellene nagyon messzire mennünk.
Ma Magyarországon a tb-önkormányzat mûködési költségeivel összehasonlítható szám - három év verseny után - az önkéntes pénztár szférában 2 és 3 százalék között van. Tudniillik milyen költségei vannak ma a tb-önkormányzatnak? Ki kell fizetni, be kell szedni, át kell utalni, s postázni. Ezek az összehasonlítható költségek az önkéntes pénztárak nagyon nagy többségénél egyébként már 2 százalék alatt vannak. Mi az a másik 2-3 százalék, amely a költségeiket terheli vagy növeli? Ezeket úgy hívják, hogy vagyonkezelési költség és letétkezelési költség.
Tehát amennyiben a tb-önkormányzat, úgy, ahogy a pénztárak ma egyéni számlán nyilvántartják a tb-járulékokat, és nem vagyonvesztéssel a vagyonukat kezelik, akkor azt gondolom, hogy összehasonlíthatóvá válik majd a pénztárak költsége és a tb- önkormányzat költsége. Ha ezt mind összeadjuk, kedves Varga képviselõ úr, akkor azt gondolom, a mai nappal a pénztárak költsége lényegesen alacsonyabb, mint a mai tb-önkormányzaté. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban. - Egy hang az SZDSZ padsoraiból: Igen.)