CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennél az igen fontos törvénycsomagnál elõször is azzal a megjegyzéssel szeretném kezdeni, mindannyian érezzük, tapasztaljuk, hogy ennek a tárgyalásánál immár térdig gázolunk a XXI. században; tehát nem kis dolog ez, hiszen mintegy 50 évre elõre kell gondolkozni.
Éppen ezért szeretném azzal kezdeni, hogy innen is megismételjem, az idõkeretben való tárgyalást méltánytalannak tartjuk a téma miatt; és az idõkeret, remélem, nem fogja végül is megakadályozni a frakciókat abban, hogy az építõ gondolataikat kifejtsék. Én úgy vélem, az a kormányérv, mely szerint nagyon komoly elõkészítõ munka elõzte meg ennek a törvénycsomagnak a tárgyalását, és ezért nem méltányos az emiatti méltatlankodás, azért nem áll meg, mert valóban hosszú idõ volt, valóban sok tárgyalás volt, de végül is nem úgy került ide ez a törvénycsomag, hogy valami széles, nagy konszenzus alapján nyúlhatna hozzá a parlament.
Ezért kell élesen szétválasztani az elõkészítõ idõt és a parlamenti tárgyalás idejét, hiszen ha konszenzus alapján került volna ide, nyilván könnyebb lenne a helyzetünk; így gondolni kell arra, hogy a tárgyalás folyamán valamiképpen vissza kellene nyúlni még ennek a konszenzusnak a megtalálásáért, hiszen módosító javaslatok formájában ide még társadalmi vélemények is bejöhetnének.
A törvénycsomag jelentõsen érinti a magyar jövõt, az ország helyzetét, ezért én kiemelten azzal az összefüggéssel szeretném kezdeni, ami véleményem szerint leginkább figyelembe veendõ: ez pedig a demográfiai helyzet. Amikor nyugdíjakról beszélünk, akkor nyilván lelki szemeink elõtt lebeg - ilyen hosszú távlatban - az a helyzet, hogy vannak olyan jóslások, melyek szerint, itt már többször elhangzott: amikor a ma megszületõk idõsek lesznek, akkor lehet, hogy az ország lakossága 2 millióval lesz kevesebb. Sajnos, a demográfia jelenlegi mélypontja és mindaz a szabályozás, ami ezt befolyásolja, valóban okot ad egy ilyen jóslatra.
Az elsõ számú megállapításom ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban, hogy igazából nem számol a demográfia alakulásával; úgy, ahogy a gazdasági prognózisoknál is, inkább kikerüli azt a helyzetet, amikor rosszabb tényezõk következnek be - itt is egy kis kikerülést érzek. Én úgy gondolom, szembe kellene néznie a kormánynak ezzel a sötét jóslattal is a demográfia terén, és azzal, hogy mi lesz ezzel a nyugdíjreformmal, ha tényleg ez a demográfiai mélypont még fokozódik, és bekövetkezik ez az igazán nem várt, nagyon szomorú állapot. Én úgy vélem, hogy ez a parlamenti ciklus a demográfiai helyzeten nagyon sokat rontott.
(14.50)
A következõ parlamentnek - akármilyen összetételû lesz -, úgy vélem, hogy az egyik elsõ teendõje lesz ennek, illetõleg annak az áttekintése, hogy mivel tudja a parlament, a mindenkori kormány ezt a helyzetet segíteni. Alapjában véve ezt a törvénycsomagot is ebbõl a szempontból kellene megvizsgálni.
A másik kérdés az államháztartási reform. A magam részérõl teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az államháztartási reform - ha komolyan vesszük - kívánja ezt a nyugdíjreformot, hiszen - amint az elõterjesztésben is szerepel - a nyugdíjreform halasztása immár esetleg a stabilizációt, a növekedés megszilárdulását, s a többit veszélyezteti. Tehát az államháztartási rendszer és a piacgazdaság összefüggéseiben valóban szükséges egy jó nyugdíjreform. Mindjárt hozzáteszem, hogy véleményünk szerint nem ez a nyugdíjreform, hanem egy nem teljes mértékben, de igen sok tekintetben más elveken alapuló.
A másik fontos kérdés a gazdasági háttér; errõl már sokan beszéltek. Itt nyilvánvalóan az a legfõbb probléma, hogy hogyan történhet meg az átállás finanszírozása. Azt a bevételkiesést, amit ez az itt beterjesztett nyugdíjreform okozna, végül is hogyan lehet majd pótolni, hisz egyes vélemények szerint - olvastam ilyen véleményt is, hogy - ez a bevételkiesés a GDP-nek mintegy 0,8-1,5 százalékát jelenthetné.
Különbözõ megoldási módok merültek itt föl; arra szeretnék reflektálni, hogy az is fölmerült, hogy esetleg hitelbõl történne meg ennek finanszírozása. Úgy vélem, hogy ha ez megtörténne - lehetséges, elvileg ezt is el lehet képzelni, de - gyakorlatilag azt jelentené, hogy a még következõ nemzedékekre hárítanánk át azt a terhet, amelyet jó lenne már nem továbbhárítani, jó lenne elkerülni ezt a helyzetet. Ezért állítom azt, hogy a gazdaság várható megerõsödéséhez jobban hozzá kellett volna illeszteni e nyugdíjreform bevezetését. Még konkrétabban: egyéb okok miatt is úgy gondolom, hogy a január 1-jei bevezetés problematikus, de ha hinni lehet a kedvezõ tendenciáknak, akkor a nem távoli jövõben elérhettünk volna egy olyan optimális pontot, amelyre gazdaságilag szilárdabban lehetett volna építeni egy nyugdíjreform bevezetését.
A magam részérõl támogatom a tõkefedezeti elvet, nyilván nem úgy, hogy ez teljes mértékben valósuljon meg - itt sem ezt tartalmazza az elõterjesztés. Abban is hiszek, hogy a tõkefedezeti elvnek végül is hatása lesz a gazdaságra, tehát az itteni megtakarítások pozitív elõjellel szerepelnek egy gazdasági növekedés szempontjából, ezt a magam részérõl üdvözlöm, azonban semmiképpen nem tudok erre úgy tekinteni, mint amely föltétlenül megvalósul, és semmiképpen nem úgy, minthogy ez lenne az egyetlen indítója és motorja a gazdasági növekedésnek, kibontakozásnak. Nyilván nem errõl van szó, de mindenesetre ebben az irányban mozog. Ezt én is pozitívnak tartom. De hozzáteszem még azt - és ez is gazdasági kérdés -, hogy talán jó lenne a tb-járulék igen magas mértékét még a nyugdíjreform bevezetése elõtt csökkenteni, a kintlévõségeket amennyire lehet, fölszámolni, tehát rendet teremteni ezen a területen, hogy ezáltal is szilárdabb legyen az alap.
Az itt beterjesztett három pillér közül ki szeretném emelni a a kötelezõ nyugdíjpénztári befizetések rendszerét, amely ebben a beterjesztésben nagyon fontos szerepet játszik; és hangot szeretnék adni annak, hogy itt azért alkotmányossági aggályaink is vannak, mert az természetes, hogy kötelezõen elõ lehet írni egy állampolgárnak, hogy fizessen adót, társadalombiztosítási járulékot, de azt, hogy esetleg olyan helyre fizessen, ami végül is magánkézben lesz - tehát a magánnyugdíjpénztárakba való kötelezõ befizetés elve -, véleményem szerint alkotmányossági szempontból megkérdõjelezhetõ.
Mi is úgy véljük, hogy az a bizonyos 60/1991. országgyûlési határozat eléggé kiérlelt és konszenzusos volt, kár volt attól ennyire eltérni, hiszen annak idején, abban az az ellenzék is részt vett, amely ellenzéki erõ most kormánypártot képvisel. Ez egy folyamat, amelyben már megjelentek az önkéntes nyugdíjpénztárak, tehát bizonyos tapasztalat már van. Ezt a jelenlegi helyzetet mindenképpen túl kell lépni, de semmiképpen sem úgy, hogy veszélyeztessük a bevezetés normálisságát, a körülményeket. Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy számításaink szerint is - ha jól számoltunk - huszonkét kérdés rendezése vár még kormányrendeletre. Ha tehát - tegyük fel -, a parlamenti többség az erõltetett menetben el is fogadja ezt a szabályozást, akkor még mindig sok szabályozás van hátra, és ezért aggályos a bevezetés.
A hatásvizsgálatokkal kapcsolatban nekem is van hiányérzetem. A Magyar Aktuárius Társaság, amely illetékes ilyenfajta vizsgálatok elvégzésére, szintén ilyen aggályokat fejtett ki.
Mivel bíráltam ezt a fajta nyugdíjreformot, amely az ismert három pillérbõl áll, ezért engedjék meg, hogy röviden felvázoljam, hogy szerintünk mi lenne helyesen megválasztva ez a három pillér. Ez összhangban van a 60/1991. OGY határozattal. Mi is úgy gondoljuk, hogy mindenképpen kell egy úgynevezett nemzeti - vagy bárminek nevezzük - alapnyugdíj, amihez mindenki hozzájuthat, attól függetlenül, hogy mi volt az elõzménye, mi volt az élettörténete. Ez lenne az elsõ pillér. A második pillérnek mindenképpen annak kell lennie, hogy befolyásolja a munkában eltöltött idõ és mindaz a jövedelem, amihez hozzájutott, hiszen ebben benne van az élete mûve, és ennek differenciálni kell a nyugdíjat. Ez alapelv. Ez lenne a második pillér. Végül a harmadik pillérnek kell lennie annak a bizonyos tõkefedezeti elvnek - de véleményünk szerint nem kötelezõ módon, mint ahogy itt a beterjesztésben a második pillérben van, hanem ez teljesen önkéntes -, amely megfelel a változó körülményeknek, a piacgazdasági körülményeknek, megfelel annak is, hogy ettõl a gazdaság élénkülését is lehet várni, de akkor lenne ez jogilag, alkotmányosan is teljesen tiszta, ha ez a pillér az önkéntességen alapulna.
Egy részszabályozást is szeretnék kiemelni, miután eddig eléggé általánosan kritizáltam a csomagot: ez az özvegyekkel kapcsolatos szabályozás. Ahogy elõttem már kormánypárti oldalról is elhangzott: ezen a hálón lyuk van. Tájékozódásom szerint jelenleg az a helyzet, hogy azoknál a házaspároknál, ahol csak egy nyugdíjas van, ott a meglévõ nyugdíj mellett van egy házastársi pótlék - ez a tervezet szerint megszûnne -, és amennyiben meghal az, akié a nyugdíj, akkor az özvegy jelenleg az elhalt nyugdíjának 50 százalékát kapja; ez a tervezet szerint 20 százalékra csökken, ez viszont mindenkit megillet. Körülbelül ez a változás van benne. Számításaim szerint azért ebben az esetben, mind a két esetben - amíg él mind a két házastárs, és késõbb, ha meghal valaki, illetve a házastárs özvegy lesz -, bizonyos jövedelemhatár fölött már visszaesés van. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy ezt mindenképpen el kellene kerülni, tehát a ma élõ ilyen házaspárok, ahol egy nyugdíj van - és emberi számítás szerint az egyik fél özvegy lesz - semmiképpen ne kerüljenek olyan helyzetbe, hogy számukra romlás következzék be, hiszen az ígéret úgy hangzott a kormány részérõl, hogy ez a tervezet semmiféle ilyen visszaesést nem tartalmaz. Erre oda kell figyelni, és meg kell nézni, hogy ez semmiképpen ne következzen be, de nemcsak a ma élõknél, hanem késõbb is, akik majd belépnek ebbe a rendszerbe.
Összegzésképpen: mi mindenképpen szükségesnek tartunk egy nyugdíjreformot; erre már nagyon megérett az idõ.
(15.00)
Ennek elõkészítésében problémákat látunk, és emiatt került ide szerintem megkésve a parlament elé - már olyan értelemben, hogy végül is egy szûk idõkeretben vergõdünk -, de ennek ellenére természetesen igyekszünk ezt a beterjesztett törvényjavaslatot is módosító javaslatokkal feljavítani, tehát ebben konstruktívak szeretnénk lenni. De ugyanakkor szükségesnek tartottuk felhívni a figyelmet mindezekre a veszélyekre, még egyszer utoljára is kihangsúlyozva, hogy a demográfia, a gazdasági helyzet bizony olyan tényezõk, ami miatt alaposan meg kell gondolni, végül is a tisztelt Ház milyen nyugdíjreformot fog megszavazni immár nem egy-két évre, hanem a következõ évezredre is.
Köszönöm figyelmüket.