DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Képtelen vagyok elérni, hogy az elemi logika szabályai szerint legyen valaki képes három, egymást követõ mondatot végigmondani. Gaál képviselõ úr azt mondta, hogy Csépe Béla azt állította, az elöregedés veszélyezteti a nyugdíjrendszert, majd azt mondta, hogy éppen ezért kell megoldani azt, hogy a majdani öregek számára legyen elegendõ nyugdíjalap. A következõ mondatát azzal folytatta, hogy viszont mindenki csak a saját pénzét kapja vissza. Én ezekbõl nem tudom elképzelni azt, hogy ha a saját pénzét kapja vissza, akkor hogy lesz a másiknak ebbõl nyugdíjalap. (Gaál Gyula: Saját magának teszi.) A saját számláját, de az elsõ mondat az volt, hogy az elöregedõ többségi társadalom. (Gaál Gyula: Amikor elõtte évtizedeken keresztül módja volt takarékoskodni!) Igen, módja volt, csak éppen 2060-ban még mindig körülbelül 3 millió olyan lesz, akinek nem volt módja, mert az elõzõ rendszerben a pénzét befizette, de azt eltüntette a társadalom... (Gaál Gyula: Na ne! 2060 hatvanhárom év múlva lesz! Mirõl beszélsz?) Igen. (Az elnök csenget.)
Nos tehát azért mondom, hogy itt összekeverünk két dolgot. A történet arról szól, hogy nem vállalok felelõsséget a szüleimért. Arról szól, hogy nem vagyok hajlandó visszafizetni az én taníttatásom, oktatásom költségeit. Akkor tessék ezt megmondani! Hogy atomizáljuk a társadalmat, egyéni érdekek alapján tartjuk csak elképzelhetõnek a rendszer mûködtetését, és ne tessenek összekeverni tücsköt meg bogarat (Gyimóthy Géza: Gizikét a gõzekével.), mert abból valamiféle különleges állat születhet csak.
Köszönöm. (Keller László: Számolni kell egy kicsit!)