DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Én az elõttünk álló törvényjavaslat egy eleméhez szeretnék hozzászólni, mégpedig a T/4293. törvényjavaslathoz, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjakra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló törvényjavaslathoz.
Ez a törvény foglalkozik a jogviszony kérdésével, meghatározza, hogy ki a foglalkoztatott, ki a biztosított és ebbõl milyen kötelezettsége származik. Ezek a kötelezettségek a következõk: a részvételi, illetve a fizetési kötelezettség.
(15.10)
A foglalkoztatók és a biztosítottak fizetési és részvételi kötelezettségét nevezzük közteherviselésnek. Manapság rengeteg szó esik a társadalombiztosításról, annak filozófiájáról, felépítésérõl és a társadalmi szolidaritásról. Ezen törvényjavaslat ebben a kérdésben próbál meg világos képet adni, sajnos igen nehezen érthetõ módon, s egyáltalán nem könnyítve meg a jogalkalmazók dolgát.
Az elõttünk álló törvénycsomag kapcsán - melybõl én a fedezeti oldallal, a rokkantnyugdíjasokkal, a kötelezõ egészségbiztosítási ellátással kapcsolatos kérdésekhez már szóltam - most amiatt szólok, mert ez is része annak a törvénycsomagnak, amely hivatott lett volna kiváltani a többször módosított s ezáltal áttekinthetetlenül bonyolulttá vált '75. évi II. törvényt. Sajnos a rokkantnyugdíjról szóló törvényjavaslat elmaradása torzó formában meghagyta a '75. évi II. törvény erre vonatkozó részeit, s az új, több törvénybe szétszórt jogszabályok miatt egy nehezen érthetõ, nehezen követhetõ, bonyolult rendszer jött létre.
A most általam tárgyalandó törvényjavaslat finoman szólva nem tartozik a jogalkotás gyöngyszemei közé, nemcsak nehezen érthetõ nyelvezete, hanem a probléma bonyolultsága miatt is, s ezen bonyolult probléma igen nehezen érthetõ tárgyalása miatt. De a törvényjavaslat belsõ logikájával is vannak gondok. Elvárható lett volna ettõl a törvényjavaslattól, hogy egy helyen, egységes szövegbe szerkesztve nevesíti az összes fizetési kötelezettséget. Gondolok elsõsorban az egészségügyi hozzájárulás fizetési szabályainak beszerkesztésére ebbe a törvényjavaslatba, már csak a könnyebb kezelhetõség, a megérthetõség és az egységes szemlélet kialakítása végett. Így lehetett volna tudni, hogy mit kell fizetni, ezért mi várható, mely jövedelem után milyen formában és kinek kell fizetni. A társadalombiztosítás kockázatközösség, amelyben - a törvényben megállapított szabályok szerint - a részvétel kötelezõ. A biztosítási elv, a társadalmi szolidaritás és a tulajdonhoz fûzõdõ jogok alkotmányos korlátozása együttesen érvényesül, szabályoz ebben a rendszerben.
A biztosítottaknak a rendszerben való részvételét a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségük teljesítése alapozza meg bizonyos, a törvényjavaslatban megfogalmazott kivételektõl eltekintve. De járulékot csak a munkavállaló fizet. Ha azt vizsgáljuk, hogy mennyire érvényesül a biztosítási elv ebben a javaslatban, akkor azt mondhatjuk, hogy nem teljesen felel meg a klasszikus biztosítás filozófiájának, hiszen még a szóhasználatában is átkereszteli a járulékot hozzájárulásra, s ezáltal nemcsak a névvel, de a tartalommal is inkább adófilozófiát követ, mint biztosítási filozófiát. Ha a szolidarisztikus részét nézzük a javaslatnak, akkor azt mondhatjuk: nem igaz, hogy a munkáltatói járulék a munkaadók szolidaritását jelzi, az a bér része, a bruttó munkaköltség része. Ha a továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy hol jön létre a törvény szerinti biztosítási jogviszony, akkor azt mondhatjuk, hogy csak a munkáltató és a munkavállaló között.
A szolidaritással kapcsolatban el kell mondani, hogy ez a törvényjavaslat sem tudja megoldani a járulékalap kiszélesítését, hiszen a munkavállalók közül jelenleg is a bérbõl és fizetésbõl élõk fizetik a terhek 90 százalékát. Ez a törvényjavaslat sem hozott áttörést ezen a téren, csupán a hatályos jogszabályok egy részét ismétli és átveszi. Nem kezeli a szerzõi jogvédelem alá esõ tevékenységet járulékfizetés, biztosítási jogviszony vonatkozásában. Ezt a kérdést véglegesen meg kellene oldani. Nagyon bonyolult módon szabályozza a törvényjavaslat ezt a tevékenységet. Kívánatos lenne sokkal egyszerûbb módon megfogalmazni.
A törvényjavaslat szerintem legaggályosabb része a nyilvántartás kérdése és egy többszereplõs rendszer mûködtetése ezen törvényjavaslat szerint. Ez szintén aggodalomra ad okot, hogy sikerül-e ilyen rövid idõ alatt megteremteni az egyéni folyószámla-vezetés rendszerét, valamint a nyilvántartási rendszert, tudja-e kezelni ez a rendszer a jelenleg forgalomban levõ mintegy 11 millió taj-számot. Kétségtelen elõnye ennek a rendszernek, hogy talán egyszer elkészül a foglalkoztatók nyilvántartása. A foglalkoztatókra nyilvántartási, könyvelési vonatkozásban igen nagy terhet rak ez a törvényjavaslat, ez fõleg a kisvállalkozókat érinti, és hozza igen nehéz helyzetbe. A felkészülési idõn kívül szükséges még egyéb segítség is, gondolok itt szoftverekre, hardverekre, az ezek beszerzéséhez nyújtott támogatásra.
A törvényjavaslat nagyon sok kérdést a végrehajtási szabályok közé utal. A törvényjavaslat kapcsán fellángolt a vita az egészségbiztosítás és a nyugdíj-biztosítás jövedelemplafonja körüli kérdésekben. El kellene gondolkodni az esetleges plafonemelésrõl. Sok országban ezen plafon alapján egy bizonyos jövedelem felett - például Hollandiában - nem engedik be a rendszerbe az állampolgárokat, hanem öngondoskodásra késztetik õket. Ez a mi biztosítási rendszerünkben elképzelhetetlen, mert mindenkire kiterjed a biztosítás. A törvényjavaslatban nincs olyan reformértékû javaslat, amely megoldaná például az egészségügyi rendszer finanszírozását.
Végezetül: bonyolultságától eltekintve, valamint az itt felsoroltakat kivéve szükséges ezen törvényjavaslat, hiszen ez mégiscsak egy átfogó rendszert ad arra, hogy milyen módon kell fizetni. De ehhez a törvényjavaslathoz számos módosító javaslatot kívánunk beadni az egyszerûsítés érdekében, illetve amiatt, hogy szeretnénk a járulékot mint fogalmat, mint meghatározást visszahozni ebbe a törvényjavaslatba. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)