DR. SZABÓ IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt - még jelen lévõ - Képviselõtársaim! Úgy érzékelem, hogy a vitaidõ beszédre kevésnek tûnik, hallgatásra ellenben soknak. Délelõtt is így tûnt, most is így tûnik. S azt hiszem, az is meggondolandó dolog, hogy csak beszélni akarunk egy vitában, avagy a vitában úgy akarunk részt venni, hogy egymás érveit is meghallgatjuk.
Nem akarok beszállni bizonyos számháborúkba. De az a feltételezés, hogy a mai nyugdíjasok még 2060-ban is élnek, az számomra nem azt jelenti, hogy fogy a nemzet, hanem azt, hogy jaj, de sokan leszünk, és én nagyon fogok örülni, ha ilyen sokáig élnek.
Itt ma sokféle felszólalás hangzott már el, sokféle szempontból elemezték a törvénycsomagot. Az ellenzék részérõl felszólalók közül, akiket hallottam, el tudom fogadni Szabó Tamás képviselõ úr elemzõ, reális, tényszerû, érdekegyeztetõ vitára alapot adó, hangnemében is tárgyalási alapul szolgáló vezérszónoklatát. Õ volt az a képviselõk közül, akikkel mi, kormánypárti képviselõk is - úgy néz ki - tudunk vitázni, és tárgyszerûen tudunk vitázni olyan dolgokról, amelyekrõl érdemes vitázni.
Nem akarok itt az egész törvénycsomagról szólni, hiszen nagyon sokan egyben az egész csomagot elemezték, csupán a T/4297. számú törvényjavaslatról, amely a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szól. Önálló törvényjavaslat, de a nyugdíjcsomag szerves része, akkor is része, ha ez nem a nyugdíjakról szól. Éppen azért része, mert elválaszt, elválaszt végre olyan dolgokat, amelyek különállnak. Hiszen a nyugdíj munkával, munkaidõvel, járulék-befizetéssel megszerzett jog. Ugyanakkor mindig voltak a társadalomban olyanok és elõreláthatóan lesznek is, akik nem tudják megszerezni ezt a jogot, nem lesz annyi munkaidejük, hogy nyugdíjat szerezzenek életük során. Ez következik akár a társadalmi, gazdasági helyzetbõl, akár egyéni helyzetükbõl, és ezekrõl az emberekrõl is gondoskodnia kell a társadalomnak.
Az idõskori járadék, amely lényeges eleme a törvényjavaslatnak, a módosításnak, szociális rászorultság alapján jár. A nyugdíjtörvény hatása alapjában véve csak 2009-tõl érvényesül bizonyos módon. Ezt azonban szeretnénk már 1998. január 1-jétõl bevezetni. Éppen azért, mert ezzel a rendszerrel ki tudnánk váltani néhány olyan szociális ellátást, amely eddig is megvolt ugyan, de egységesebb rendszerben lehetne gondolkodni. Ilyenek: a rendszeres szociális segély 62 éves kor felett, a rendszeres szociális járadék, ugyancsak az öregségi és a házastársi pótlék.
A magam részérõl egyetértek azzal, hogy ez az idõskori járadék a minimumnyugdíj 80 százaléka legyen, egyedülállóknál pedig legalább 90 százalék, hiszen egyedülállónak fenntartani háztartást, önmagát aránylag többe kerül, mint ha két vagy több személyrõl van szó.
Jobban érdekel engem ennek a finanszírozási oldala. Hiszen a törvénytervezet úgy szól, hogy 70 százalékát a költségvetés, 30 százalékát az önkormányzatok állják. S itt jutok el oda, ami engem leginkább érdekel: az önkormányzatok kérdése. Hiszen megszoktuk már, mióta önkormányzatok vannak, évrõl évre újabb és újabb feladatokat adunk nekik. Bár a törvények általában úgy szólnak, hogy ha a parlament szabja meg a feladatot, akkor a mellé költségvetési pénzeket is állítani kell, itt azonban megint egy olyan helyzet van, amikor nem tudjuk, hogy mit jelent ez a 70-30 százalék. Nincs róla pontos felmérésünk. Nem tudjuk, hogy mit jelent ez a különbözõ méretû, különbözõ típusú önkormányzatok számára. Hiszen mást jelenthet ez egy nagy városban, mást egy kis községben, amelyeknek más a társadalmi elhelyezettségük, más az embereknek a munkában eltöltött idejük, másként viszonyulnak azokhoz a feltételekhez, amelyek közé kerültek.
Valamikor a falusi emberek nagyrészt nem foglalkoztak azzal, hogy írásban lefektetett munkaviszonyuk legyen. Gondoljunk csak a termelõszövetkezetekben a családtagokra, akik családtagként bejártak dolgozni, bizonyos munkaegységet is kaptak, de ez mára valahol eltûnt, mint munkaviszony. Ilyen esetben nagyon sok községi önkormányzat kerülhet olyan helyzetbe, hogy ez gondot okoz számukra. Tudom, hogy ez eddigi szociális ellátásokat vált ki. De azért egy pontosabb felmérésre lenne szükség ahhoz, hogy tudjuk, kiket, milyen önkormányzatokat hogyan érint ez.
A minisztériumokból szerzett értesülések szerint sincsenek még pontos adatok. A tervezés arról beszél, hogy 4,5-5 milliárd forintba kerül évente az idõskori járadék, legalábbis a bevezetése. Hiszen arról van szó, hogy akik eddig kaptak szociális ellátást, azokhoz még körülbelül 35-40 ezer ember valamilyen módon hozzákerülne, akik most semmilyen ellátásban nem részesülnek. De úgy érzem, ezen a téren még tárgyalnunk kell mind a Népjóléti, mind a Pénzügyminisztériummal. S gondolom, hogy a Népjóléti Minisztérium inkább nekünk lesz partnerünk, és a Pénzügyminisztériummal kell bizonyos kérdéseket megoldanunk. Ugyanakkor nemcsak a 70-30 százalék mértékérõl, hanem arról is beszélni kell, hogyan lehet differenciálni esetleg a különbözõ méretû önkormányzatok között és az ország különbözõ területein levõ önkormányzatok között, mert ilyen tekintetben is lehetnek eltérések.
Lehet, hogy a szociális normatívával valamilyen módon megoldást lehet keresni, de nem biztos, hogy ez lesz a megoldás. Ezen a területen, azt hiszem, részletes tárgyalásokon tudunk majd tisztázni dolgokat, s kérném is, hogy legyenek fogadókészek erre, mert nem lenne jó, ha a nyugdíjcsomagból elsõként bevezetett törvény hatása bizonyos negatív jelenségeket hozna felszínre, mert akkor a továbbiakkal szemben is megrendül a bizalom.
(15.40)
Ez politikai kérdés is, és egyben erkölcsi dolgunk, erkölcsi feladatunk is, hogy ezzel is foglalkozzunk.
Ennek a törvénymódosításnak azonban vannak egyéb részletei is, így nagyon lényegesnek tartom a fogalom- és meghatározáspontosításokat. Ezek azért lényegesek, mert önkormányzatokat érintenek, és a mai napig tapasztaljuk, hogy a különbözõ önkormányzatok bizony, ha nem pontosak a meghatározások, megfogalmazások, akkor az értelmezésekben eltérnek, és ennek néhol sokszor kárát látják az állampolgárok. Elköltözés esetén más önkormányzathoz kerülve megdöbbenve tapasztalják, hogy teljesen más viszonyok vannak, nem kapják meg azokat az ellátásokat, amelyeket addig. Éppen ezért, amellett, hogy az önkormányzatok önállóak, bizonyos egységesítésre szükség van az önkormányzati rendeletek kidolgozásában.
Fontosnak tartom azt is, hogy pontosítja a jogtalanul felvett szociális ellátások kérdését. Miért? Mert nagyon sokszor a környezetben igen negatív hangot vált ki, amikor megtudják, hogy olyanok vettek fel szociális ellátást, akiknek az nem is járt volna. És utána tart a huzavona, hogy mi legyen ennek a sorsa. Természetesen a törvényben leírt módozattal azért is egyet tudok érteni, mert a méltányosság lehetõségét megadja a képviselõ-testületnek, a képviselõ- testület dönthet a részleges visszafizetésrõl vagy a teljes elengedésrõl, mert helyben õk ismerik mindazokat, akiket szociálisan el kell látniuk, mind pedig a saját önkormányzatuk gazdasági, pénzügyi helyzetét, és ennek alapján tudnak dönteni. A magam részérõl a törvénycsomagnak ezt a részét pozitívan tudom értékelni. A 70-30 százalékos arányra még egyszer felhívnám az itt ülõ államtitkárok figyelmét, hogy ebben a kérdésben üljünk le és tárgyaljunk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)