JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Köszönöm a szót. Úgy látom, hogy engem már nem fenyeget az a veszély, ami az elõbb Ungár Klárát, bár még nem lehetek benne biztos, ha arra gondolok, hogy Mádi képviselõtársam talán nem fog félbeszakítani. Azzal együtt, hogy én az elsõ két mondatomat Kis Gyula úrnak szánnám, mert úgy gondolom, hogy az a megközelítés, hogy a ma meglévõ kormány föladná a Bokros-csomag eredményeit, vagy ha úgy tetszik, gazdaságfilozófiáját, és, mondjuk, éppen ebbõl a szájból most egészen másra akarja elherdálni ezt a pénzt, ez nagyjából annyi, hogy fordítva ülni a lovon. Hiszen felismerne egy viszonylag egyszerû dolgot, hogy ahol megtakarítások jelentkeznek, és ezen megtakarítások bázisán, pontosabban el nem költött kiadások bázisán lehet valamilyen más kiadásokat eszközölni; én úgy hiszem, mielõtt még belecsúsznék abba, hogy Ungár Klárához hasonlóan próbáljam magyarázni a bevételek és kiadások viszonylag egyszerû összefüggéseit, szóval, úgy gondolom, felismerhetõ az a tény, hogy talán éppen a Bokros-csomag volt az egyik olyan lehetõség, aminek a kapcsán a gazdaságban elindult valami olyan, amikor idõszerûvé válik egy ilyen reformnak a bevezetése. S nem mindegy az, hogy feladjuk ezeket, vagy éppen ellenkezõleg: az eredményeiket próbáljuk meg beforgatni a gazdaságba, illetve így a szociális ellátásokba is. (Egy hang a bal oldalon: Úgy van!)
Fontosnak tartom elmondani, hogy ez a vita nem néhány hete folyik. Nem néhány hete folyik, hiszen 1990 óta a mindenkori kormányok rettegnek attól, hogy kinek lesz majd az a lehetõsége vagy feladata, amikor vagy nem tudja elkerülni a nyugdíjreform bevezetését, hiszen ez legkésõbb 2009 környékén így is, úgy is bekövetkezik, tehát addig lehet még halogatni, tovább nem lehet halogatni, hiszen ott finanszírozhatatlan lesz a ma meglévõ rendszer; tehát elvi típusú lesz a vita, hogy akarjuk, vagy nem akarjuk - kénytelenek leszünk.
A másik pedig, hogy '90 óta az is egy nagyon érdekes dolog, hogy melyik kormány az, amelynek van gazdasági lehetõsége, hogy egy ilyen áttérést, és az ennek nyomán keletkezõ, törvényszerûen keletkezõ hiányt finanszírozni tudja. (Közbeszólás a jobb oldalon: Van?) És én úgy gondolom, hogy elindult a magyar gazdaság egy olyan pályán, amikor erre látszik reális lehetõség.
Nagyon fontosnak tartom elmondani azt is, hogy ez egy különös hangulatkeltés, hogy a ma nyugdíjasokat próbálják meg hergelni ezzel a dologgal, noha ki kell azt mondani õszintén, ez a nyugdíjreform nem a meglévõ nyugdíjasoknak szól. Õket ez a dolog a legkevésbé fogja érinteni. A mai nyugdíjreform sokkal inkább jelenleg is a karzaton néhány helyen helyet foglaló fiatalokról szól, azokról a fiatalokról biztosan, akik pályakezdõk lesznek, és azokról még, jobbára gazdasági racionalitás szerint, akik 1951 után születtek. S akik ez elõtt születtek, gyakorlatilag azoknak az új rendszer akkor választható, ha ez számukra elõnyös. Szeretném hozzátenni, akkor viszont választható - és ez egy nagyon fontos szabály.
(16.10)
Szóba kerültek a családtámogatások. Én úgy hiszem, egy ilyen társadalomban, amely a miénk is, egy teljesen új utat választott a családtámogatásoknak a rászorultsági elvre való rátérése: ez elkerülhetetlen volt. Nagyon fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy a rászorultsági elv nemcsak azt jelentette, hogy voltak olyanok, ahol gyakorlatilag a nettó egy fõre esõ jövedelem 20 ezer forintos összeg feletti részénél elestek ettõl a támogatástól, hanem voltak olyanok is, ahol lefelé nyitott: tehát akik eddig nem voltak jogosultak ilyenfajta támogatásokra, azok most jogosulttá váltak. És mondjuk ki õszintén, ez a legnyomorultabb népréteg, azok, akik még jogosultságot sem szereztek az addig meglévõ ellátásokra. Én ezt nagyon fontosnak tartom elmondani, hiszen új lehetõségeket nyitott meg a valóban legszegényebbek elõtt.
Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy ezek mellett, ezekkel párhuzamosan nemrégiben fogadta el a parlament nagy többséggel a gyermekekrõl szóló törvényt, a gyivi-törvényt, s 2300 forintos havi juttatást hoz minden családba, csaknem 680 ezer gyereknek: én ezt egy nagyon fontos dolognak tartom. Úgy hiszem, a kormány úgy-ahogy próbálkozott azzal is, hogy a ma meglévõ többgyerekeseknek a lakáshoz jutását segítse, hiszen évekkel ezelõtt született minõségében és nagyrendjében is új támogatás erre vonatkozólag. Azt lehet mondani, pontosan úgy halad elõre mérsékelten, ahogy a gazdaság teljesítõképessége ezt a dolgot megengedi. És azt lehet mondani, hogy elkötelezett ebben a kormány, ez nyilvánvaló.
Szóba került a gyerekvállalás, illetve a szülõképesség: én nagyon örülök, hogy a vita nem fajult el személyeskedõvé, hiszen a végén ki- ki a saját személyes aktivitását bizonygathatta volna a tárgykörben, és azért annak örülök, hogy erre nem került sor.
Ugyanakkor én azt fontosnak tartanám elmondani, bármilyen keményen hangzik is, legyünk õszinték: az ember a saját gyerekét magának szüli, nem az államnak. Amikor az ember gyereket vállal - anélkül, hogy belebonyolódnék ennek a filozófiájába, bár vannak, akiknél ez véletlenszerûen is be szokott következni, de még azokat sem hagyja magára az állam, hiszen éppen a nemrégiben hivatkozott törvény az, amely ezen gyerekek számára is preferálja a családban való felnövés lehetõségét; és azért ezt is ez a kormány tette, csak szeretném megjegyezni -, szóval azok, akik maguknak saját családjukban szülnek gyereket, én úgy hiszem, úgy kell kalkulálni, hogy a gyerekvállalás mindenkor egy jelentõs áldozat volt. Amikor mi gyerekeskedtünk, a mi szüleinknek sem volt könnyû, és meg merem kockáztatni, hogy a mi gyerekeinknek is épp oly nehéz lesz, hiszen az emberre egyszerre szakad rá - néhány év különbséggel - a pályakezdésnek a problémája, az önálló egzisztenciateremtés minden problémája és még ugye a gyerek is. Tudjuk, néha még önmagában a pici megszületése környékén is jelentõs munkaleterheltségek vannak, amire azt lehet mondani, hogy nyilván egy közvetlen állami beavatkozást nem szeretnénk semmilyen formában.
Fontosnak tartom elmondani, hogy én alapvetõen a fiatalok szempontjából kívánnám nézni ezt az egész nyugdíjtörvényreform dolgot, már csak azon apropóból is, hogy a kormány - az én megítélésem szerint nagyon helyesen - kétszer is a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács elé vitte. Azért mondanám, hogy nagyon helyesen, hiszen ez a szerv nem volt az elõzõ ciklusban, így aztán azt lehet mondani, végül is megteremtõdött annak a lehetõsége, hogy a korosztályról szóló törvények, amelyeket a kormány terjeszt be, tartalmazzák a generációnak a véleményét is; hiszen sikerült érvényesíteni azt az elvet, hogy nem szólhat úgy egyetlen törvény sem, hogy az érintetteknek legalább a lehetõsége ne lenne meg a véleménynyilvánításra. Én ezt egy fontos dolognak tartom.
Ha megnézzük, hogy õk mit tartottak a legfontosabbnak a nyugdíjreform kapcsán: az egyik az egyéni jólét volt - és ez egy nagyon fontos dolog -, a másik pedig a kiszámítható idõskornak a kérdése. Úgy látta mindenki - ezek között a szervezetek között vannak politizáló ifjúsági szervezetek is -, hogy ez a kettõ gyakorlatilag csak és kizárólag a gazdasági teljesítõképességtõl függ: azon fog múlni a kiszámítható öregkoruk és az egyéni jólétük, a boldogulásuk is. Arra a kérdésre, helyes-e ez a váltás, egyértelmû volt a véleményük, hogy helyes, akarják, hiszen nem lehet az, hogy amikor õk megöregszenek, õk is egy meglehetõsen alacsony szintû nyugellátásban részesedjenek.
Nagyon fontosnak tartották azt, õk maguk bírnak lehetõséggel, hogy befolyásolják, mennyi nyugdíjat fognak kapni, így a személyes teljesítményükkel képesek befolyásolni az idõskori egzisztenciát is.
A másik ilyen fontos dolog volt, amit megemlítettek és aktuális: úgy látták, az önálló járulék-nyilvántartás az, ami a leggyengébb pontja ennek a dolognak, tehát azt lehet mondani, képesek voltak szakmai problémákat is felvetni.
1997. január 21-én volt az elsõ ilyen ülés, amikor a kormány velük megvitatta; ezzel csak vissza szeretnék utalni arra, ez nem egy ilyen kéthetes probléma, hogy a kormány szeretné megvitatni. Egy gondolattal megemlékeznék arról is, hogy ellenzéki képviselõtársaim közül mindösszesen hárman tartózkodnak jelenleg a padsorok között. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ne szórakozzunk!) Legyünk õszinték: ez az idõkeret, amelyet nagyon komoly bírálat ért, olyan tág, én úgy hiszem, hogy nagyon komoly problémát fog okozni, hogyan fogják majd kitölteni tartalmi mondanivalóval. (Dr. Kis Gyula József: Eddig ti mondtatok csak le a hozzászólásról!)
Jónak tartották azt is, hogy kétpillérû a nyugdíjelem, s nagyon fontosnak tartották, hogy társadalmi támogatottsága legyen. Én úgy gondolom, egy társadalmi támogatottságot még egy jó törvénynek is alapvetõen akkor lehet hozni, ha például tudjuk, hogy pontosan milyen, tehát az elfogadása után. Azt hiszem, nem titok az senki elõtt, hogy a kormány komoly szándékkal bír arra nézve, hogy az elfogadása után megismertesse ezt a törvényt mindenkivel, akivel csak lehet vagy akit csak érint.
Voltak persze félelmeik is a nyugdíjjal kapcsolatban, és a legnagyobb félelem az egzisztenciális bizonytalanság, a munkanélküliségi ráta növekedése vagy magas szintje volt. Én úgy hiszem, ugyanakkor arra az összefüggésre itt többen rávilágítottak ma, hogy alacsonyabb munkanélküliségi ráta csak akkor lehet, hogyha a gazdaság növekszik; a gazdaság meg akkor fog növekedni, ha ennek különben a feltételei - például a szükséges és rendelkezésre álló források - biztosítottak. És ennek a nyugdíjrendszernek az egyik leglényegesebb eleme, hogy valóban gazdasági növekedést elõsegítõ maga a szerkezete, ahogy ez kinéz.
Nagyon érdekesnek tartom azt is, ahogy az ellenzéki pártok a ma délelõtti vita kapcsán ehhez hozzáálltak, hiszen az MDNP és a KDNP jobbára tárgyszerû és valóban a részleteit adott esetben bíráló, de alapvetõen a vegyes rendszert elfogadó hozzászólásokat tett - vagy legalábbis én így értékeltem. Persze tiltakozhatnak képviselõtársaim, ha ezt indokoltnak tartják; ugyanakkor fontosnak tartom elmondani azt is, hogy voltak olyan hozzászólások is, amelyekrõl én úgy láttam, hogy se tárgyszerûségükben, se tárgyi tartalmukat illetõen, sõt még a fogadtatásukat illetõen is mintha nélkülöztek volna minden olyan anyagismeretet, amelyet több száz oldalon a kormány különben minden országgyûlési képviselõ számára eljuttatott.
Néhány gondolatban foglalkoznék a garancia kérdésével is, hiszen a fiatalok körében ez az egyik legsarkalatosabb pont volt. Mi a garancia arra, hogy õk is kapnak majd nyugdíjat ebben a vegyes rendszerben is? Én úgy hiszem, lassan megszokjuk, hogy az állami garancia nem elsõdleges, hiszen a jelenlegi nyugellátást is állami kifizetések garantálják; tudjuk azt is, hogy sok probléma van ezeknek a hiányával. Ugyanakkor én fontosnak tartom elmondani: úgy ahogy a bankoknál megszoktuk, hogy elsõdlegesen a bank garanciája van rajta, és másodlagosan van rajta állami garancia meghatározott összegig; valami hasonló módon fog történni a nyugdíjaknál is: benne lesz egyrészt a pénztárak saját garanciája, másrészrõl pedig - amennyiben ez nem elég - ott lesz mögötte az az állami garancia, amely egyértelmûen kimondja, hogy az egyén nem járhat rosszul. És ezt én egy nagyon fontos szabálynak tartom. Lehet persze sajnálni a nemzetgazdaságot, de mégis én az egyén szempontjából tartom ezt mérlegelendõnek, és én úgy érzem, ez a törvénytervezet garantálja, hogy az egyén nem járhat rosszul.
Fontosnak tartom elmondani azt is, jól körülhatárolható a kör, amely ennek gyõztese tud lenni, akinek ez a változás kedvezõbb: kedvezõbb lehet azoknak, akik '51 után születtek, s kedvezõbb lehet azoknak, akik különben jól keresnek.
Azt is meg kell mondani, hogy igazán nagy vesztese nincsen ennek a tervezetnek, hiszen nem hagy senkit magára az állam, tehát nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy szegény emberként éhen hal valahol az út szélén; és ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert ha már az egyén nem képes gondoskodni magáról, még ebben az esetben is - igaz persze, hogy nem luxus életmódot biztosítva, de - az állam gondoskodik mindenkirõl.
(16.20)
És ez egy nagyon fontos elem, úgy gondolom, hogy az európai politizáláshoz, egyáltalán, a jóléti társadalomhoz hozzá tartozó elem. Az, hogy mekkora ez az összeg, illetve éppen akkor mennyit fog érni reálértéken, úgy gondolom, hogy a mindenkori nemzetgazdasági teljesítõképességen fog majd múlni, de kiszámítható, hiszen százalékos, a már meglévõ ellátások százalékában adják.
Azzal zárnám le, hogy persze, lehet azt mondani erre a javaslatra, csomagra, hogy olyan, mint a Bokros-csomag, csak annyival rosszabb, hogy még ráadásul kampányízû is. Annyiban persze hasonlít a Bokros- csomaghoz, hogy az is rengeteg módosítást tartalmazott, és meglehetõsen kevesen voltak a parlamentben, aki ezt teljességében, egészében és részleteiben is ismerték. Közöttünk is nagyon kevesen vannak; hiszen ha megnézzük a hozzászólásokat, a képviselõtársaink többsége - velem együtt - egy-egy részletére vállalkozik. Ez egy nagyon bonyolult dolog - ennyiben hasonlít a Bokros-csomaghoz, de azt hiszem, hogy több hasonlatosság nincs is.
Ugyanakkor fontos elmondani azt, hogy ez nem kampány. Nem kampány, hanem ez a kormány van olyan helyzetben, amikor idõszerûen lehet tárgyalni ezt az ügyet. Az idõszerû tárgyaláshoz pedig néhány kellék hozzátartozik. Az egyik az, hogy legyen erre politikai szándék, hogy akar változtatni ezen. No, mert persze halogathatnánk is - ha úri kedvünk úgy kívánná - egészen 2008-ig, ahogy ezt említettem is, onnan tovább már nem.
A másik ilyen dolog, hogy van-e a gazdaság olyan helyzetben, hogy lehet rá reálisan alapozni. Úgy hiszem, hogy a gazdaság van olyan helyzetben, és most van olyan szándék, hogy most kell ezt kidolgozni, éppen azért, mert a kidolgozottság olyan szintet ért el, amikor ezt a parlament elé lehet hozni. Hozzátenném, hogy ez is ennek a kormánynak az idején van, mégpedig nem is a legutolsó évében, és úgy gondolom, éppen azért lett mostanára idõzítve, hogy csak kevés olyan vád érje, hogy a dolog kampányízû. Hozzáteszem: az a legjobb kampány, ha különben egy törvény jó. És azt is hozzá szeretném tenni, hogy ez csak ritkán múlik konkrétan az ellenzéki pártok képviselõinek véleményén, mert jobbára a nép fejében derül ki, hogy egy törvény jó vagy rossz volt, neki ez kedvezõ vagy kedvezõtlen.
Úgy hiszem, hogy a kormányzat, illetve a kormánypártok ezzel nem kampányolni akarnak, hanem egyszerûen most van olyan helyzet, amikor objektíve ez a lehetõség adott, és most van arra szándék, hogy kihasználjuk ezt a lehetõséget, és megalkossuk ezt a törvényt.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)