DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Annak ellenére, hogy csak 5 perc 30 másodpercem van, mégis végigültem ezt a vitát. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag nincs rá módom, hogy részleteiben kifejtsem a Magyar Demokrata Néppárt véleményét, mégis végigültem ezt a vitát, tisztelt Juhász képviselõ úr. Teljesen fölösleges ilyen megjegyzéseket tenni, teljesen fölösleges minõsíteni a különféle hozzászólásokat. Szokjuk már meg végre, hogy mindenki önmagát minõsíti, ön is!
Nos, akkor, amikor még valamivel több idõm volt, elkezdtem egy gondolatmenetet, szeretném folytatni. Szeretném ott folytatni, hogy nem elég azt mondani, hogy akarjuk, nem elég azt mondani, hogy igen, véleményünk, hitünk szerint ilyen vagy olyan a gazdaság helyzete, hanem ezt bizonyítani is kell, tisztelt képviselõtársaim! Nem elég kimondani, hogy igen, ez a kérdés gazdaságilag megalapozott, ezt bizonyítani is kell, képviselõtársaim, bizonyítani kell, hogy ennek a hatása nem lesz, nem lehet rosszabb; bizonyítani kell, hogy egyáltalán lesz pozitív hatása. Olyan gazdasági háttérszámításokra és bizonyítékokra van tehát szükség, amik lényegesen túlmutatnak az "azért csináljuk, mert így gondoljuk" címû érvelésen.
Felvetettem ezzel kapcsolatban jó néhány kérdést, és elmondtam: ezekben a hatástanulmányokban nincs benne a különféle beígért adókedvezmények államháztartási hatása. Nincs kiszámolva! Tehát nem tudjuk, hogy a hiányon kívül - ami egyik oldalon elõáll a nyugdíjbiztosításban - milyen más kiesések keletkeznek a másik oldalon, az állami költségvetésben.
Azt mondtam, van itt még egy probléma, amivel senki nem foglalkozik, pedig rendkívül komoly gond. És nemcsak azért, mert én azt gondolom vagy mert a mi gazdasági szakembereink azt gondolják és azt mondják: a makroprognózis fontos hiányossága az, hogy nem vagy csak néhány sablonos közhely szintjén elemzi azt a nagy jelentõségû fejleményt, hogy a következõ évtizedekben akár egy éves GDP szintjére emelkedhet majd a nyugdíjalapok tõketömege. Aligha kezelhetõ perifériás mozzanatként az a kérdés, hogy ez a több tízmilliárd dollárnyi összeg milyen szerepet játszik majd a jövõ évtizedek magyar társadalmában. És tisztelt képviselõtársaim, nem lehet elég az a válasz, hogy jaj de jó, majd növekszik a gazdaság, mert a kérdés nem ilyen egyszerû.
Most egy német úrtól idézek, Horst Wolf Müller úrtól, aki a Német Alkalmazottak Társadalombiztosítási Intézete igazgatója: "Németországban biztosításmatematikai módszerekkel felbecsültük a szükséges fedezeti tõke nagyságát. " - Õk ezt így szokták csinálni, elõre felbecsülik. - "Egy teljes tõkefedezeti biztosításra való átállás körülbelül 10 billió német márka tõkét igényelne." Ez önmagában nem sokat mond, de ez a tõke a GDP háromszorosa. Vagy érzékletesebben: ez a nyilvántartott ingatlanvagyon körülbelül 80 százaléka.
Nos, ha ennek a magyar rendszerben - akkor, amikor a vita folyt - 30 százaléka, a jelenlegi helyzetben 25 százaléka kerül tõkefedezeti rendszerbe, akkor is igen jelentõs összegrõl van szó. Ha ekkora tõkét belföldön akarnánk tartani, piaci kamatkorrekciókkal kellene számolni, ez hozamveszteséget jelent. Ezek a kalkulációk Németországra vonatkoznak. A világszerte mutatkozó tõkeigényre való tekintettel talán számolni lehet megfelelõ külföldi befektetési lehetõségekkel. Hogy mindez mennyiben érvényes Magyarországra, azt önök nálam jobban meg tudják ítélni, tisztelt képviselõtársaim. Önök az itt lévõ háttértanulmányokból meg tudják ítélni ezt? Mert a háttértanulmányok errõl egyetlen szót nem szóltak.
Folytatom: az árfolyam-, kamat- és pénzügyi kockázatokat megfelelõ pénzügyi eszközökkel korlátozni lehet, bár nem költségmentesen. Ez a hozam terhére megy. A hitelkockázatot azonban nem lehet korlátozni. Jelentõs gazdasági hatást csak akkor érhetünk el, ha a befektetések belföldön kerülnek a reálgazdaságba. A döntõ kérdés, hogy megfelelõ számban akadnak-e ilyen befektetések - ezt nagyon nehéz megválaszolni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Önök találtak választ a háttéranyagban erre a kérdésre? Pedig amíg ezt a kérdést meg nem válaszolják, addig csak fikció, csak mese, feltételezés és hit, hogy a létrehozott tõkefedezeti biztosítások, ó, majd mily fantasztikus hatást fognak elérni ebben a gazdaságban. Mert nemcsak pozitív, hanem negatív hatásaik is léteznek, de erre vonatkozóan semmiféle felmérés nem történt. Hiszen ha belföldön túl nagy a kínálat, akkor is minden egyes nyugdíjbiztosító növelni kényszerül a hozamokat - természetesen a befizetõk érdekében -, akkor kialakul egy hozamnövelési verseny. Sokkal nagyobb a spekuláció tere, tisztelt képviselõtársaim, és ez nem törvények, hanem gazdasági törvények kérdése.
Amennyiben pedig Magyarországon nincs megfelelõ hozamot biztosító befektetési lehetõség, ezek az összegyûlt tõkealapok hová lesznek befektetve? Megtilthatjuk-e, hogy törvényben elõírjuk az embereknek, hogy saját maguk számára tegyék félre a pénzt, majd ezekbõl a hozamokból kapnak nyugdíjat, ugyanakkor megtilthatjuk-e, hogy ezek a tõkealapok külföldön fektessék be az összeget?
(16.30)
Ha külföldön találnak megfelelõ befektetési lehetõséget, hogyan fogja ez a magyar gazdaságot élénkíteni? (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) Van-e ezekre a kérdésekre a gazdasági háttérszámításokban egyetlen mondatnyi válasz is, tisztelt államtitkár úr? Mert én nem találtam!
Köszönöm figyelmüket.