GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselõ Asszony! Nem akarom megismételni, amit Juhász képviselõtársam mond, de szeretném kérni, ha el tudná fogadni, hogy a rendszer magában hordozza azt a lehetõséget, hogy segíti a gazdaságot, hozzájárul a gazdaság növekedéséhez. A mai nap folyamán délelõtt és délután Ungár Klára is többször beszélt errõl. Én azt hiszem, hogy nemcsak a negatív dolgokról kellene beszélni.
A másik az adókedvezmény kérdése. Azt is figyelembe kellene venni, hogy pillanatnyilag közel 1 millió állampolgár veszi már igénybe az önkéntes és kölcsönös nyugdíjbiztosító vagy egészségpénztár adókedvezményét. Igaz, hogy ez növekedni fog, de valamit valamiért! Úgy gondolom, hogy lényeges.
Az egy más kérdés, hogy itt szóba jött a politikai akarat kérdése. Igen, az elõzõ kormány idején két évet tetszettek hezitálni azon, hogy az adórendszerbe egyáltalán beengedjék-e. (Dr. Pusztai Erzsébet: Mirõl beszél?) Mert benn volt mint keret, csak nem volt megtöltve tartalommal.
Az, hogy a pénztárak között lesz-e hozamnövelési verseny, igen, a piacgazdaságra való áttérés ezt jelenti, hogy versenyezniük kell, és mi, állampolgárok dönteni fogunk, hogy melyik pénztárban akarunk tagok lenni. Sõt, a törvényben az is benne van, hogy át lehet vándorolni egy másikba. Igen, ezt várjuk el. Lehetõség szerint olyan vezetõket fogunk megbízni mi mint befektetõk vagy takarékoskodók, akik megfelelõen gondoskodjanak arról, hogy a pénzünknek hozama legyen.
Egyetlen egy mondat még: ha egy kicsit a gazdasági valóságot figyelembe vesszük, a gazdaságnak valóban szüksége van a hosszú lejáratú hitelekre, amit megtehetnek ezek az alapok, és Magyarországon már ma vannak külföldi nyugdíjpénztárak (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.), amelyek befektetnek.
Köszönöm szépen.