DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Valóban kissé személyes támadásnak érzi az ember azt, amikor felállnak a túloldalról, és valami egész másról beszélnek, mint amit mondtam.
Tisztelt Képviselõtársaim! Én az utolsó hat percemben kérdéseket tettem fel, csak nem vették észre. Én nem állítottam, én kérdeztem; és azt mondtam, hogy a gazdasági megalapozó anyagban ezekre a kérdésekre nincsenek válaszok. Önöket nem érdeklik?!
Az nekem nem elég, hogy itt már sokan elmondták, hogy a tõkebefektetés majd a gazdaság növekedéséhez hozzájárul. Ez egy állítás. Én soha semmit nem szoktam istenbizonyra elhinni. Én szeretem az állításokat bizonyítva látni, tisztelt képviselõtársaim. Lehet, hogy önöknek ez nem fontos. Én úgy gondolom, hogy egy olyan horderejû kérdésben, mint egy nyugdíjreform, az ilyen kérdésekre tudni kell válaszolni. Nem állítani, nem feltételezni, nem hinni benne, hanem bizonyítani legalább azt, amit lehet, mert tudom, hogy mindent nem lehet. Nincs válasz és nincs bizonyíték, hogy ez a tõke pontosan hogyan, mikor és mennyire fog hozzájárulni a magyar gazdaság növekedéséhez, különösen akkor, amikor nem tudom, hogy a Magyarországon lévõ befektetések hozama lesz-e akkora, mint a külföldi befektetések hozama, és vajon valóban Magyarországon fogják-e befektetni ezeket a pénzeket. Erre önök nem várják a választ, tisztelt képviselõtársaim?! Szerintem ez borzasztó fontos, mert alapkérdés.
Arról nem beszélve, hogy az adókedvezményt szintén kérdésként tettem fel, hol van a háttérszámításokban, tisztelt képviselõtársam, annak a hatása felmérve, hogy milyen kiesést fog jelenteni a beígért adókedvezmény a költségvetés oldalán. Önt ez nem érdekli? (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) Nem azt mondtam, hogy jó vagy rossz, hanem azt mondtam, hogy nem tudom megítélni, hogy milyen, mert nincs rá számítás. Anélkül pedig nem lehet megalapozottan dönteni.
Köszönöm figyelmüket.