DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselõtársaim! A beterjesztett igazságügyi reformcsomagra a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint feltétlenül szükség van. A reform elkerülhetetlen, hiszen egy szinten túl, amikor az igazságszolgáltatás különbözõ fogaskerekei már oly mértékben akadoznak, ami az egész mûködést veszélyezteti, akkor nyilvánvaló, hogy reformot kell végrehajtani.
Tehát a reform gondolatával a Független Kisgazdapárt egyetért. A kérdés szerintünk az, hogy mikor és milyen terjedelemben kell a reformot végrehajtani, hogy vajon a reform feltételrendszerét megteremtették-e vagy sem. Úgy gondolom, ebben a körben kell szólni arról is, hogy a reformot illetõen csak egyfajta reform képzelhetõ el: a pártsemleges reform. Tehát ennek az igazságszolgáltatási reformnak idõtállónak kellene lennie.
Egyetértünk a négyszintû bíráskodás bevezetésének gondolatával is, de hangsúlyozom, az idõszerûségre és az elõkészítettségre is hangsúlyt helyezünk, és ezeket összességükben kell vizsgálni.
Az a tény, hogy évente több mint 1 millió ügy terheli a hatóságokat, ez önmagáért beszélõ tény, hiszen ez 2,5-3 millió állampolgárt érintõ volumen. Ez olyan szám, amely érzékelteti, hogy a reformnak is milyen terjedelmûnek kell lennie, hiszen a Legfelsõbb Bíróság elnökétõl is hallhattuk, hogy tulajdonképpen megoldhatatlan feladat elõtt áll a Legfelsõbb Bíróság, amikor évente több mint 12 ezer konkrét ügyben kell döntést hoznia.
A reformmal kapcsolatban rögtön jeleznem kell, miszerint mindenki egyetért annak a meghatározásával, hogy a reform lendítõkereke az eljárásjogok reformja lehetne, és éppen itt, már az indulásnál óriási zökkenõk tapasztalhatók, hiszen a Pp.-novella beterjesztésére irányuló elképzelések zsákutcába torkollottak.
(8.40)
A polgári perrendtartás módosítása mindösszesen 39 paragrafust érint. Ha ezt összevetjük azzal a büntetõeljárás-jogi módosítással, amelyrõl még a Legfelsõbb Bíróság elnöke is úgy vélekedett, hogy az elõkészítését nem tartja megfelelõnek, annak az 555 tervezett paragrafusa, egybevetve a polgári perrendtartás 39 paragrafusával, már érzékelteti, hogy milyen aránytalanságokról van itt szó. A reform tehát nem eléggé átgondolt, ez már kitûnik ezekbõl az adatokból is.
A magyar jogrendszer egészét érintõ vállalkozásról van szó az igazságügyi reform esetében, hiszen megváltozik a bíróságok szervezeti felépítése, a fellebbezési rendszer, az ügyészi szervezet felépítése, a bírák kinevezésének hatásköre, mint az elõbb mondtam, a polgári eljárásjog bizonyos intézményei, a tervek szerint az egész büntetõeljárás-jogunk; tehát az Országgyûlésnek megkülönböztetett figyelemmel kell foglalkoznia ezekkel a kérdésekkel. Vizsgálni kell az elõterjesztést abból a szempontból is, hogy az miként illeszkedik a magyar jogrendszer egészébe, és természetesen vizsgálni kell abból a szempontból is, hogy vajon az európai jogharmonizációs kötelezettségeinknek mennyiben felel meg.
Természetesen nem lehet arról sem megfeledkezni, hogy az alkotmánnyal való összhangját is nézni kell ezeknek a beterjesztéseknek; és az alkotmánnyal való összhangot illetõen óriási gond, hogy az alkotmányozási moratórium egyoldalú felrúgása már eleve ellehetetleníti annak a széles körû konszenzusnak a kialakulását, ami nélkül egy ilyen nagy terjedelmû reform nem valósítható meg. Külön kell arról is szólni, hogy az egész elõterjesztésnek tulajdonképpen elõfeltétele kellett volna hogy legyen az alkotmány módosítása, enélkül az egész reform megkérdõjelezhetõ.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint nem helyeselhetõ, hogy a beterjesztett javaslatok nem foglalkoznak a polgári anyagi jog revíziójával, hiszen az Országgyûlés az elmúlt idõszakban több alkalommal foglalkozott a büntetõ anyagi jog módosításával, de a polgári anyagi jog kérdései közül alig-alig kerültek egyesek a Ház elé. Így felhívnám arra a figyelmét a tisztelt Háznak, hogy tulajdonképpen a zálogjog intézményén kívül lényeges polgári jogi intézményre vonatkozó elõterjesztés nem következett be, annak ellenére, a szakmai körökben az az általános vélemény, hogy a polgári anyagi jogi szabályok legalább felerészben elavultaknak tekinthetõk, tehát itt is egy nagyarányú revízióra lenne szükség. Így például felülvizsgálatra szorulnának azok a szerzõdések, amelyek a piacgazdasággal, az áruforgalommal vannak összefüggésben; hiányos a barterszerzõdésekkel kapcsolatos rendelkezéssor; a követelések behajtására irányuló úgynevezett faktoring- és lízingszerzõdések szabályozása sem megfelelõ. Ennek következtében a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy nemcsak a szervezeti és eljárási kérdéseket, hanem az anyagi jogi kérdéseket is újra kellene kodifikálni.
A jogi szabályozást illetõen a belsõ szabályok egymás közti diszharmóniája sok esetben alkotmányossági problémával is párosult, hiszen rohamosan növekedett azoknak a jogszabályoknak a száma, amelyek az alaptörvénnyel is ellentétesek voltak. Itt elég, ha csak az alkotmánybírósági döntésekre utalunk, amelyek számos ilyen kérdést érintettek.
A jogszabályok külsõ harmonizációja tekintetében kétségtelen, hogy a jelenlegi kormányzat számos elõterjesztéssel élt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggõ jogharmonizáció helytelen, ha olyan módon kerül be a magyar jogba, hogy a külföldi jogi megoldások, jogintézmények szolgai átmásolásában valósulnak meg. A magyar jogfejlõdés, jogi sajátosságok Európa és az egész világ jogrendjében egy óriási értékrendet képviselnek, amelyek már eleve nem engedik meg, hogy mi a más megoldásokat a magyar követelményekhez igazítás igénye nélkül vegyük át.
A Független Kisgazdapárt álláspontja tehát az, hogy tiszteletben kell tartani a magyar jogrendszer hagyományos és megfelelõen szabályozott jogintézményeit is. Úgy gondolja a Független Kisgazdapárt, annak ellenére, hogy a kormányzat számos elõterjesztéssel élt az európai uniós jogharmonizációt illetõen, óriási a lemaradásunk e tekintetben: egyes vonatkozásokban túlzottan elõreszaladtunk, hiszen nincs még olyan európai integrációs stratégiánk és taktikánk, amelybe beigazítható lenne a jogrendszer átalakítására vonatkozó elképzelésünk is.
Ami most már az egyes konkrét törekvéseket illeti: itt, úgy gondolom, az idõ és az alkalmasság kérdéseit mindenképpen összhangba kellene hozni a reformcsomag elképzeléseivel, hiszen például a táblabíróságok tekintetében jól érzékelhetõ, hogy úgy akarja megvalósítani a négyszintû ítélkezést és úgy akarja az ítélõtáblák rendszerét beépíteni a magyar jogrendbe, hogy annak sem a személyi, sem a tárgyi feltételei nincsenek meg. Én azt hiszem, ennek az indokai elfogadhatatlanok, hiszen a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló T/4216. számú törvényjavaslat általános indoklásában olvasható, hogy azért kerülne sor a táblabíróságok rendszerének a beépítésére, mert jelenleg az ügyek többségét az általános hatáskörû helyi bíróságok intézik, melyeknek bírái többségükben fiatalok, kevés bírói gyakorlattal rendelkeznek, emiatt a bonyolultabb ténybeli és nehezebb jogi megítélésû ügyeket kevésbé tudják idõszerûen intézni; a Legfelsõbb Bíróság jelenlegi hatásköre és az ebbõl következõ munkaterhe pedig nem teszi lehetõvé, hogy maradéktalanul ellássa a bírósági jogalkalmazás egységének biztosításával kapcsolatos alkotmányos feladatát.
(8.50)
Egyszerûen elfogadhatatlan a Független Kisgazdapárt számára ez a megközelítés, tehát hogy az ország lakosságának döntõ többségét kitevõknél elfogadható legyen, hogy a bíróságok bírái többségükben fiatalok, akik nem rendelkeznek kellõ bírói gyakorlattal, tehát hogy szakmailag nem elfogadható szintû bíráskodás legyen; és ugyanakkor egy szûk, privilegizált réteg ügyei - különösen a nagy perértékû ügyekre gondolok - pedig kikerülnének ebbõl a csomagból, és kerülnének egy magasabb szintû bíráskodás elé. Gondolatnak is elfogadhatatlan!
Mint ahogy elfogadhatatlan az igazságügyi kormányzat alapállása abban a tekintetben is, hogy az egész jogreformnál abból indul ki, hogy az igazságszolgáltatás alapvetõ feltételrendszerébõl fakadó követelményeknek eleget kell tenni, tehát az igazságosságnak és az ehhez kapcsolódó egyéb fogalomrendszernek. Ugyanakkor a polgári eljárásjogot illetõen olyan szûkítésbe kezd, amely az egész reformmal ellentétes irányú mozgást jelent. Mert elég, ha arra utalok, hogy az általános indokolásban több helyütt is megmagyarázza, hogy miért van szükség a kétfokú fellebbezési rendszer bevezetésére, ugyanakkor a konkrét joganyagnál, a polgári perrendtartásnál pedig a 200 000 forintot meg nem haladó perérték esetében a fellebbezési jogot is ki akarja zárni, tehát tulajdonképpen alkotmányellenes megoldást javasol.
Ami a Legfelsõbb Bíróság munkaterhének csökkentésére irányuló elképzeléseket illeti, a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy természetesen mindenfajta munkaterhet figyelembe kell venni akkor, amikor egy jogrend általános revíziójára kerül sor, de elfogadhatatlan a negyvenórás munkahét olyan megfogalmazása, mint ami szerepel ebben az anyagban. Ahogy nem lehet a közszereplés kiemelkedõ személyeire - mondjuk az országgyûlési képviselõkre, a kormány tagjaira - vonatkozóan olyan szûkítõ rendelkezéseket hozni, amelyek következtében közülünk bárki azt mondhatná, hogy kérem, az én munkaidõm letelt; a bíróságokat illetõen épp így alapvetõen helytelennek tartjuk ezt a negyvenórás megközelítést. Mi azt mondjuk, hogy az adott ügy természetébõl fakadó munkakövetelményeknek kell eleget tenni.
Az igazságügyi kormányzat évek óta hangoztatja az igazságügyi reform szükségességét, hiszen utalnak a peres eljárások gyorsítására vonatkozó igényre, úgy ítélik meg, hogy az évek óta húzódó perek befejezését kívánják elõsegíteni a reformmal. Ugyanakkor látni kell, hogy a négyszintû bíráskodásra való áttérés nem fogja megoldani ezeket a problémákat, sõt, bátran kijelenthetem, hogy pont ellentétes irányba halad az egész megoldás. Mert ha most felállna az öt ítélõtábla, amely a törvény értelmében tervbe van véve, akkor sem lenne megoldható, de itt nem errõl van szó: egyelõre hármat állítanának fel ebbõl, majd kettõt felállítanának 2003-ban - egyértelmû, hogy ez a jelenlegi bírósági rendszer lassítását fogja jelenteni. Most nem kívánok külön szólni arról, ami egyébként az egész bensõmet bizony feldúlja, és errõl szólnom kell: mondjuk egy Nyíregyháza vagy a beregi rész környékén lakó személy hogy tud hozzájutni a táblabíráskodáshoz. A fél világot, fél Európát be kell utaznia ahhoz, hogy táblabíróság elé kerülhessen. Tehát emiatt is képtelenség ezt az egészet ilyen módon kezelni. De tételezzük fel, hogy a Független Kisgazdapárt téved, és mindenben a kormányzatnak van igaza! Akkor kérdezem - ha most feláll a három táblabíróság, és a budapesti táblabíróság tíz megyét ölel fel -, hogy amikor eljön 2003., ki fogja itt hagyni a jól fizetõ budapesti munkahelyeket, és fog lemenni, teszem azt, Debrecenbe a budapesti táblabíróság igen tisztelt táblabírái közül? Úgy gondolom, hogy ez a egész konstrukció átgondolatlan.
Nagyon jól tudom, hogy kisebbfajta felzúdulást fog kiváltani, amit most mondok, de talán az egész igazságszolgáltatási reformot úgy kellett volna megközelíteni, hogy abból kellett volna kiindulni, hogy ez az iszonyatos mennyiségû ügy - az évente több mint egymillió valamiféle ügy - úgy lenne jobban kezelhetõ, ha azoknak egy jelentõs tömegét kivonnánk az igazságszolgáltatás körébõl úgy, hogy a feleknek önmaguknak lehetõséget adnánk választottbíróság vagy magánbíróság közbeiktatására. Bizony, ki kell mondanom: a harmadik évezred felé közeledvén tessék szembenézni a magánbíráskodás intézményrendszerének szükségességével, mert egyáltalán nem tudom, hogy mondjuk két vállalkozó között, akik között olyan vita van egy megkötött szerzõdés kapcsán, amelyet egy harmadik személy közbejöttével - akit mindketten elfogadnak - meg tudnának oldani, miért ne lehetne a magánbíráskodás hatáskörébe utalni ezen ügyek egy igen jelentõs hányadát? Valami elõrehaladás történt az utóbbi években a választottbíráskodás területén, de távolról sem elegendõ ez, és hangsúlyozom, ez nem pótolja a magánbíráskodás intézményrendszerét. Ezt megfontolásra ajánlom, hiszen a Kisgazdapárt természetesen csak úgy tudja elképzelni az egész igazságszolgáltatást, hogy valóban széles körû konszenzusnak kell kialakulnia.
Sokat vitáztak az országos igazságügyi tanács szükségességén és összetételén is. Én azt mondanám, hogy elviekben nem vitatható az országos igazságügyi tanács felállításának szükségessége. Más kérdés az, hogy a jelenlegi bíráskodás színvonala mellett szabad-e nekünk most felállítani az országos igazságszolgáltatási tanácsot. Rögtön ki kell hogy mondjam: nem szabad! De ha már az országos igazságszolgáltatási tanácsról beszélünk: én nem helytelenítem azt az összetételt, hogy nem csak bírákból áll ez a szervezet, sõt, hadd mondjam meg: kifejezett elõnyeként értékelem azt, hogy nem csak bírákból áll az országos igazságszolgáltatási tanács. Mert ha abból indulnánk ki, hogy a harmadik hatalmi ág az igazságszolgáltatási tanáccsal a csúcson csak bírákból álljon, az államhatalmi ágak egymáshoz való egyensúlyát veszélyeztetnénk.
(9.00)
Ezért tartom én helyesnek, hogy foglaljon abban helyet az igazságügy-miniszter, az Országos Ügyvédi Tanács elnöke, foglaljon abban helyet két parlamenti bizottság elnöke is, tehát mindenképpen szükség lenne a bírói karon túlmenõen az igazságszolgáltatás egyéb területein mûködõk közül is jelen lenni.
Ami a pályaalkalmassági vizsgálatot illeti - tehát hogy a négy év fogalmazói, illetõleg titkári idõ elteltét követõen, de a kinevezést megelõzõen a jelöltnek még különbözõ vizsgálatokon kell átesnie -, úgy ítélem meg, hogy a joggyakorlati idõ és az azt követõ titkári gyakorlat ideje alatt minden kinevezendõ személyrõl kellõen feltérképezhetik, milyen adottságokkal rendelkezik az érintett. Tehát az alkalmassági vizsgálatok elõírását ebben a körben nem tartom helyesnek.
Legyen szabad - mert még körülbelül két percem van - rámutatnom arra, hogy az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyát illetõ rendelkezésnél felmerült a kérdés, hogy indokolt-e az igazságügyi szervezet keretében mûködõ intézmények dolgozóit e törvény hatálya alá vonni. A kérdések sorában felmerül a Kisgazdapártban az is, hogy a bírósági fogalmazó és a bírósági titkár jogállása e törvény keretében kerüljön szabályozásra vagy a bírák jogállásáról szóló törvényben. A mi véleményünk az, hogy az utóbbi megoldás lenne az indokolt, mert a fogalmazói, illetõleg a titkári státus a bíróvá válás két legfontosabb elõstádiumát jelenti, tehát indokolt lenne egységesen a bírósági bírák jogállásáról szóló törvény keretein belül rendezni.
Az ítélõtáblákról jeleztem már, hogy mindenképpen helyeselhetõ az !télõtáblák rendszerére való visszaállás, de ugyanakkor legyen szabad arra is rámutatnom, hogy ez az egész táblabíráskodás nem eléggé elõkészített. Az egész igazságszolgáltatás helyzetének további olyan súlyosbodását jelentheti az elõkészítetlenül beépítendõ táblarendszernek a behozatala a magyar igazságszolgáltatás rendszerébe, amely nemcsak az állampolgárok igen jelentõs hányadának okozna óriási pluszköltséget, elérhetetlen távolságokat, hanem az igazságszolgáltatást úgy lelassítaná, ami az egész reform megvalósítását veszélyeztetné.
Igen tisztelt Ház! A Független Kisgazdapártnak számos más észrevétele is lesz még a konkrét elõterjesztéseket illetõen, úgy az általános vitában, mint a különös részt illetõen is. Most annyit szeretnék jelezni, hogy a reform gondolatát, hogy egyáltalán itt van ismét a Ház elõtt, és a reformmal elkezdünk foglalkozni, ezt mi egy óriási elõrelépésnek tekintjük. Ez egy bátor tett volt az igazságügyi kormányzat részérõl, de egy kicsit meggondolatlan lépés is, és a meggondolatlan részt kívánjuk hangsúlyozni, hiszen mi az ellenzéki oldalon állunk, és úgy gondoljuk, óvnunk kell a társadalmat olyan változtatásoktól, amelyek óriási traumákat idézhetnek elõ.
Köszönöm a megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)