DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Természetes módon robban ki a vita a helyekrõl és a székhelyekrõl, az is természetes, hogy kit-kit motivál a hovatartozása vagy éppen a gyökerei. Nekem is nagyon egyszerû volna kizárólag arra szorítkoznom, hogy szeretném, ha Kaposvárott lenne, amennyiben egyáltalán maga az intézmény megszületik - hogy az adott körülmények között célszerû-e a táblarendszert ilyen határidõvel és most bevezetni, az egy másik kérdés.
(9.40)
Egy dologra azonban fel kell hívni a figyelmet, mert itt nemcsak táblabíráskodásról van szó, hanem az ország organizációs rendszerérõl. Amint tudjuk, az elmúlt negyven év a centralizáció jegyében alakult ki, Budapestre települt úgyszólván minden olyan intézmény, aminek nem kell feltétlenül Budapesten lennie, és életet lehelhet, civilizációs viszonyait javíthatja olyan más városoknak is, amelyek ebbõl eddig nem részesültek.
Ezért nagyon meg kell fontolni - túl a közlekedési és egyéb problémákon, amelyek, valljuk be, Péccsel kapcsolatban azért mégiscsak joggal felmerülnek - azt a kérdést is, hogy mely városoknak milyen funkciói vannak, azok milyen hatást gyakorolnak a közvetlen környezetre, és amikor az a bizonyos négy vagy öt nagyváros kialakult, akkor a nagy régió szellemében gondolkodunk - és ez vonatkozik az államigazgatás egész szervezetrendszerére és másra is -, vagy pedig szétosztjuk ezeket a funkciókat azért, hogy kisebb körzetekben fejtsenek ki kedvezõ hatást. Itt a kormányzat elkövette azt az alapvetõ hibát, hogy annak idején a hetvenes években például a járási közigazgatást megszüntette - mert ez egy alapvetõ hiba volt -, kiürültek azok a kisvárosok, funkciót vesztettek, ahol korábban emiatt ilyen funkciók voltak. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával figyelmeztet az idõ leteltére.)
Tehát egy organikus újragondolást javasolok ebben a kérdésben. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)