DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Ezek szerint félreértettem, mondta ön, de utána az indoklását meghallgatva, ez teljes mértékig félreérthetõ volt. Azt nem tette senki sem vitássá, hogy mint minden területen, így az igazságszolgáltatás területén is különbözõ emberek különbözõ képzettséggel vannak megáldva, különbözõ tulajdonságokkal, és így nyilván munkájuk is különbözõ lehet. Azonban nekem nem ez volt a problémám az ön felszólalásával kapcsolatosan.
Az volt a problémám, hogy ön általánosítva azt mondta, hogy azért kell ez a reform, mert igenis a kép - mint ahogy ön most viszontválaszában mondta - ilyen, így alakult ki. Nem errõl van szó, tisztelettel! Legalább annyit jártam bíróságokon, mint a tisztelt Brúszel képviselõ úr - a kép nem teljesen ilyen. Lehet, hogy mondanak ilyet laikusok, amiket ön mondott most és próbált indoklásként felsorolni, azonban arra szeretnék visszautalni, hogy a kilencvenes évek elején, 1992-93 körül, amikor a bírói fizetéseket rendezték, bizonyos eljárási szabályokat megváltoztattak, ez a kép bizony nem volt ilyen. Az ügyhátralékok ha nem is tûntek el, mindenképpen csökkentek, a bíróságok munkája, egyáltalán az igazságszolgáltatás eljárása sokkal dinamikusabb volt, mint ma. Ha tehát folytattuk volna vagy a jelenlegi kormány korábban folytatta volna azt a törekvést, amely a kilencvenes évek elején elkezdõdött, amikor rendezték a bírói fizetéseket, valószínûleg nem jutottunk volna abba a helyzetbe, ahol ma most vagyunk. Következésképpen az elõttem szóló ellenzéki képviselõtársam e tárgyban tett felvetése mindenképpen megalapozott.
Még egy megjegyzés: ön olyan szóösszefüggésben mondta ezt, mint amely indokolja a bírósági reformot. Álláspontunk szerint nem ez a helyes; elõször rendbe kellene hozni a jelenlegi bírói rendszert, a városi bíróságokat megerõsíteni, és ezt követõen lehetne joggal és megalapozottan ezt a reformot végrehajtani.