DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Elnök Asszony! Magam is az igazságszolgáltatási reform egy részéhez, a bírák jogállását szabályozó tervezethez szeretnék hozzászólni. Elõször is a tervezet szükségességét indokolnám: egyrészt a jelenleg hatályos, 1972. évi IV. törvény rendkívül szûkszavúan szabályozza a bírák jogállását: eszerint a bírónak az az alapvetõ kötelessége, hogy a Magyar Köztársasághoz, annak népéhez stb. hû legyen, a jogszabályokat megtartsa. Ez egy teljesen általános keretszabályozást ad, ami jelen viszonyaink között ma már nem követhetõ. De nemzetközi kitekintést végezve is egyértelmû, hogy a szabályozás szûkszavúsága változást követel, nem tartható fenn ez a rendkívül szûkszavú és rövid szabályozás.
Az Európa Tanács miniszteri bizottságának 94/12. számú ajánlása szolgált zsinórmértékül a bírák függetlenségérõl, hatékonyságáról és szerepérõl szóló jogi szabályozás megalkotásakor. Ezen ajánlás részleteiben foglalkozik a bírák jogállásával, és a jogterület alapelveinek megalkotásában nyújt segítséget a modern jogi szabályozáshoz. A továbbiakban ezen alapelvek érvényesülését kívánom áttekinteni az elõttünk fekvõ tervezet kapcsán.
A legáltalánosabb és legfontosabb alapelv a bírák függetlensége, azon legfontosabb garanciális szabályoknak az összessége, mely szabályok alapjaiban garantálják a bíráknak és bírói szervezetnek a törvényhozástól és a államhatalom valamennyi egyéb ágától való független mûködését. A tervezet több helyütt is a bírák kötelességévé teszi az ügyek részrehajlás nélküli, lelkiismeretes és kizárólag törvényen alapuló elbírálását. Természetesen ahhoz, hogy a bírák így !télkezzenek, a bírói függetlenség maximális biztosítása is szükséges.
A tervezet a bírói függetlenséget több irányú rendelkezésekkel biztosítja. Ilyen szabálynak tekinthetõ a bírói összeférhetetlenség szabályozása, így bíró nem lehet tagja pártnak, politikai tevékenységet nem folytathat; továbbá új szabályként a bírót, amennyiben országgyûlési vagy önkormányzati képviselõjelöltként, illetõleg polgármesterjelöltként indul a választáson, bírói tisztségébõl fel kell menteni. A tervezet szerint a bíró tisztsége ellátásán kívül csak tudományos, mûvészi, irodalmi és oktatómunkát végezhet, de hangsúlyozandó, hogy ezen tevékenységével sem veszélyeztetheti függetlenségét és pártatlanságát. Ugyancsak tiltja a tervezet a bírák számára gazdasági társaságban és szövetkezetben vezetõ tisztség viselését, felügyelõbizottsági tagságát, továbbá gazdasági társaságban személyes közremûködésre kötelezett vagy korlátlanul felelõs tagság létesítését. Régóta húzódó vitát dönt el a tervezet, amikor tiltja a bírák számára a választottbírósági tevékenység ellátását.
A bírói függetlenség igen erõs garanciális szabályaként értékelhetõ a bírói tisztség megszûnésének a tervezetben írt szabályozása. A tervezet ugyanis valóra váltja azt az igényt, hogy a véglegesen kinevezett bírák hivatalukból alapos indok nélkül a kötelezõ nyugdíjkorhatár eléréséig ne legyenek elmozdíthatók. A tervezet a kötelezõ nyugdíjbavonulás felsõ korhatárát a bíró 70. életévében jelöli meg.
De ugyancsak új eleme a törvényjavaslatnak a bírák kiválasztására vonatkozó rendelkezés. Eszerint a javaslatban írt kivételektõl eltekintve, a bírói tisztség elnyerésének feltétele a pályázat, ami a bírák kiválasztásával kapcsolatosan a nyíltságot és a szakmai alkalmasság elõtérbe jutását biztosítja, végsõ soron azt, hogy a bírák kiválasztása a kormánytól és a közigazgatástól függetlenül történik.
Természetszerûen a fentiekben nagyvonalakban érintett bírói függetlenség csak megfelelõ munkafeltételek és képzés biztosítása esetén eredményez magas színvonalú ítélkezõ tevékenységet. A tervezet ezen a téren is elõremutató. Egyrészt már a bírói kinevezést is megelõzi egy pályaalkalmassági vizsgálat, ahol a jogi elõfeltételek igazolásán túlmenõen vizsgálandók a leendõ bíró egészségi, fizikai, pszichikai tulajdonságai is, a bírói kinevezést követõen pedig a bíró jogosult az ítélkezõ tevékenység gyakorlásához szükséges térítésmentes képzésre, és köteles is ezen részt venni.
Rendkívül lényeges, új a szabályozás abban a vonatkozásban is, hogy a technikai feltételek biztosításán túlmenõen a bíróra kiosztható ügyek számát úgy kell meghatározni, hogy az lehetõvé tegye az eljárási és ügyviteli szabályok megtartását és a bírák arányos munkaterhét. A tervezet változatlanul biztosítja a bírói testületek létrehozásának és mûködtetésének a jogát. A hatályos jogi szabályozás mind a megyei bírói tanács, mind az Országos Bírói Tanács esetében bizonyos kérdésekben egyetértési jogot biztosít.
(11.50)
A tervezet megszünteti ezen egyetértési jogot. Ennek különös jelentõsége költségvetési és személyi ügyekben van azzal, hogy a bírói testület véleménynyilvánítási joggal rendelkezik, de ez a hatáskörrel bíró elbírálót nem köti. A tervezet végül is ezzel a rendelkezéssel biztosítja a létszám és a költségvetés ésszerû elosztását, a megfelelõ vezetõ kinevezését akként, hogy a döntésért való felelõsséget kizárólag a döntéshozó viseli.
A bírák számára biztosított széles körû jogosítványok természetesen indokolják a bírák kötelezettségeinek pontos és törvényi szintû szabályozását. A tervezet a bírák kötelezettségévé teszi az ügyekben történõ befolyástól mentes, részrehajlás nélküli eljárást, a pártatlanságot; a bíró a döntés befolyásolására irányuló minden kísérletet köteles elhárítani és arról a bíróság elnökét tájékoztatni.
Ugyancsak szabályozza a tervezet a bírák szolgálati viszonyon kívüli magatartását is. Külön kiemelendõ, hogy a tervezet a bírák kötelezettségévé teszi a rábízott ügy - annak munkaigényessége és az eljárás sajátosságai által meghatározott - ésszerû határidõn belül történõ elbírálását.
A bírósági igazgatási munka könnyítését célozza az a rendelkezés, mely szerint a bíró a szolgálati jogviszony keretében köteles a bírósági vezetõ törvényen alapuló, az ítélkezés érdemét nem érintõ igazgatási intézkedéseit teljesíteni és azok érvényesülését elõsegíteni. A tervezet tehát e téren tiszta viszonyokat teremt, mert a fenti szabályozás értelmében az igazgatási intézkedések bírósági vezetõ által történõ kibocsátása nem jelenti a bírói függetlenség sérelmét.
Ugyancsak új és pozitív vonása tervezetnek, hogy átlátható és objektív feltételeit teremti meg a bírák érdemi ítélkezõ tevékenységének értékelése. Garanciális okból akként rendelkezik a tervezet, hogy a bíró munkáját az e törvényben meghatározott idõszakonként, továbbá az e törvényben meghatározott feltételek és okok esetén kell értékelni. A tervezet szerint a határozatlan idõre kinevezett bíró tevékenységét a kinevezését követõen két alkalommal, hat évenként kell értékelni. Az értékelés eljárási szabályait a tervezet tételesen állapítja meg; külön kiemelendõ, hogy az értékelésben csak tényszerûen megalapozott értékítéletek szerepelhetnek.
Külön kiemelendõ a bírák fegyelmi felelõsségének részletes szabályozása. A tervezet részletesen szól a fegyelmi vétség meghatározásáról, a fegyelmi eljárás kezdeményezésének szabályairól, továbbá meghatározza a bírák fegyelmi ügyeiben eljáró fegyelmi bíróságokat. A részletes szabályok lehetõvé teszik, hogy ha a bírák kötelezettségeiket nem hatékony vagy nem megfelelõ módon teljesítik, avagy fegyelmi vétséget követnek el, úgy az eljárás lefolytatása a bírói függetlenséget nem sértõ módon fog megtörténni.
Végül, de nem utolsósorban üdvözlendõ, hogy a tervezet a bírói függetlenség egyik biztosítékaként a társadalom teherbíró képességétõl nem elvonatkoztatva biztosítja a bírák méltó javadalmazását, azzal, hogy a melléklet összegszerû megjelölést is tartalmaz. Ezzel teljesült a bíráknak az a régi, jogos követelése, hogy a bírói illetményalap az államhatalmi ágak elválasztásának megfelelõen önállóan és ne a köztisztviselõi alapilletményhez igazodva kerüljön megállapításra, ezzel átlátható és tiszta elõmeneteli szabályozást teremt e téren. A háromévenkénti emelés biztosítja, hogy harminc évi szolgálati viszony után a bíró jövedelmi viszonyainak csúcsára kerül, és remélhetõen még hosszú idõt tud tölteni az igazságszolgáltatásban.
Végezetül: ugyancsak régi igénynek tesz eleget a tervezet, amikor lehetõvé teszi, hogy a határozott idõre kinevezett bíró az Igazságügyi Minisztériumba, a Legfelsõbb Bíróságra, illetõleg az országos igazságszolgáltatási tanács hivatalába is beosztható. Ezen törvényi rendelkezés vélhetõen lehetõséget teremt arra, hogy a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkezõ bírák presztízsük, illetõleg javadalmazásuk csökkenése nélkül a fenti helyeken hasznosíthassák szakmai tudásukat.
Összefoglalva: álláspontunk szerint a törvénytervezet egyrészt megfelelõen illeszkedik az igazságszolgáltatási reformba, lehetõvé teszi, hogy a bírói pálya ténylegesen a legvonzóbb jogi pályává váljon, másrészt a tervezetben alkalmazott megoldások eleget tesznek a jogharmonizációs kötelezettségeinknek is. Minderre figyelemmel az MSZP parlamenti frakciója támogatja a törvény létrejöttét.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)