DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt a most beterjesztett törvénycsomaggal kapcsolatos álláspontját mind a vezérszónoklatában, mind a mai napon dr. Torgyán József frakcióvezetõ úr elõadásában ismertette. Összegzésképpen elmondható a Független Kisgazdapárt álláspontjáról, hogy tulajdonképpen reformpártiak vagyunk, a törvénycsomagot részben - és ki fogok térni, hogy melyik részében - minden további nélkül támogatni tudjuk.
Amiben teljes az egyetértés, az a bírók jogállásával, illetve javadalmazásával kapcsolatos törvényjavaslat. Mint ahogy erre már korábban is több alkalommal utaltunk, talán egy kicsit késõi is az az elõterjesztés, amely most van a tisztelt Ház elõtt. Az az én személyes véleményem - de egyúttal a Független Kisgazdapárt frakciójának véleményét is tolmácsolom ezzel -, hogy ez az a törvénytervezet, amelyre már régen sort kellett volna keríteni, és akkor talán - a megfelelõ idõben történõ bevezetése esetén - nem lehetetlenült volna el olyan mértékig a bíróságok munkája, mint ahogy az ma tapasztalható. Ebben a vonatkozásban tehát teljes mértékig tudjuk támogatni az elõterjesztést.
A most kialakult és az elõbbi percekben lezajlott vitával kapcsolatosan én Rubovszky, illetve Kutrucz Katalin képviselõtársam álláspontját osztom, és ehhez fûznék egy megjegyzést. Az, hogy korábban volt egy ezzel ellentétes gyakorlat, és jelenleg is egy ellentétes gyakorlatot valósít meg a kormányzat - tehát a bírói, illetve az ügyészi fizetések közötti különbözõségben -, az nem jelenti azt, hogy a késõbbiekben is megmaradjunk ennél az eltérésnél az ügyészség kárára. Azt tudniiillik nem szabad elfelejteni, tisztelt Ház, hogy az igazságszolgáltatási eljárásban, az igazságszolgáltatásban, a bírói eljárásban ott az ügyész. Ha tehát annak a pályának nincs meg az a megtartó ereje, amelyet most várunk a bírói jogállás és a fizetések rendezésével kapcsolatosan, könnyen felborulhat a jelenleg meglévõ egyensúly a bírói, illetve az ügyészi kar között.
Néhány szóval, slágvortokban érintenék néhány témát, hiszen mint mondtam - és nyilván a jegyzõkönyvek rögzítik a Független Kisgazdapárt álláspontját a törvénycsomaggal kapcsolatosan -, nem értem, és erre úgy emlékszem, ma már volt itt utalás, hogy a korábbi kormányzati elõterjesztéshez képest a 14. havi bérezés miért maradt el a bírók javadalmazása körében. Erre nyilvánvalóan államtitkár úr majd megfelelõ, indokolt választ fog adni. Hiszen itt tulajdonképpen arról van szó, hogy a fizetések, az anyagi javadalmazás rendezése körében - amire egyébként nagyon helyesen utalt nemcsak a kormány, hanem egyéb ellenzéki és kormánypárti képviselõtársaim is - nagyobb megbecsülésben kell részesítenünk az igazságszolgáltatásban részt vevõknek. Ehhez képest hiányzik a korábbi, még január-februárban kormány-elõterjesztés körében megfogalmazott 14. havi bérezés, de erre nyilván választ fogunk kapni valamilyen formában.
Visszatérnék egy olyan kérdésre, amelyre már az elõterjesztést követõ vezérszónoklatban is kitértem, és ez a gazdasági kollégiumok kérdése. Nem kaptunk megfelelõ magyarázatot arra, tisztelt Ház, hogy a gazdasági kollégiumot mint olyat miért szüntették meg, illetve miért hiányzik a Legfelsõbb Bíróság vonatkozásában.
A gazdasági bíráskodás egy olyan specifikus terület, mely az élet szinte minden területét átfogja. Nyilván az állampolgárok egymás közötti jogvitájában eldõlnek fontos kérdések - a bontóperekben és egyéb vitákban -, azonban azt gondolom, hogy most, a piacgazdaság körülményei között egy egységes - és itt az egységes szót húznám alá - gazdasági bíráskodásnak igenis szerepe kell hogy legyen a piacgazdaság mûködtetésében, fenntartásában, de alakításában is. Ehhez képest egyszerûen érthetetlen számomra a gazdasági kollégiumok megszüntetése; erre a kérdésre, erre a felvetésre sem kaptunk választ, államtitkár úr nyilván e vonatkozásban is tud nyilatkozni. Mindenesetre kielégítõ válasz híján azt kell hinnem, hogy bizonyos lobbyk, érdekcsoportok dolgoztak azon, hogy a gazdasági kollégiumok eltûnjenek a törvénytervezetbõl.
Alapvetésünk az volt, hogy kell a reform, szükséges a reform, és ezt nemcsak azért mondom, mert a Független Kisgazdapárt 1994-es választási programjában is szerepelt, hanem mert valóban így is gondolom. Nagy kérdés azonban - és ez a kérdés több alkalommal, az általános vita során is ismétlõdött -, hogy mikor, hogyan és milyen körülmények között kell bevezetni a reformot.
Hajlok arra az álláspontra, hogy csak akkor lehet hatásában mérhetõ reformintézkedéseket végrehajtani, ha a jelenlegi helyzetet valamilyen módon orvosolja a Ház, a parlament. Éppen ezért mondtam azt a bevezetõ részben, hogy azokat a törvénytervezeteket, amelyek a bírók, illetve ügyészek jogállásával kapcsolatosak, minden tekintetben tudjuk támogatni, a törvénycsomag egyéb elemeit is elviekben és részleteiben igen, és úgy gondoljuk, hogyha az elõzõekben említett két törvénytervezet végül is törvénnyé válik, ha majd a reformra vonatkozó egyéb elképzelések idõben eltolva fognak megvalósulni, akkor ez a reform eléri a célját, egyébként pedig nem. Azt mindenkinek tudomásul kell venni, hogy jelenleg a bíráskodás olyan, amilyen, viszont ezt úgy megoldani, hogy egy ingatag lábakon álló rendszerre azonnal rátelepítek egy reformcsomagot, bizonyos hatásköröket, esetleg illetékességet átszervezek, új szervezeti formákat hozok létre, ez az alapproblémát nem oldja meg.
Engedjék meg, hogy egy mondattal reagáljak itt - hiszen megszólíttattam - Kutrucz Katalin megjegyzésére, hogy én meg fogom õt róni akkor, amikor azt mondja, hogy a bírói kar nem tökéletes. Úgy gondolom, itt egy alapvetõ félreértésrõl van szó: semmi sem tökéletes, még a tisztelt Ház sem. Tehát ebben a vonatkozásban korántsem azt állítottam az elõbbi kétperces hozzászólásomban, hogy a bírói kar tökéletes, viszont fel kívántam lépni, és ezen a helyen is meg kívánom erõsíteni azt az álláspontomat, hogy nem lehet egy reformcsomag bevezetését arra hivatkozva elõterjeszteni, hogy a bírói kar munkája, a bírói kar teljesítménye nem olyan, mint amit elvár tõle a társadalom. Ez egyszerûen nem igaz. Persze, hogy nem tökéletes a magyar bírói kar; nem tökéletes semmi, mert ahol emberek dolgoznak, ott nyilvánvalóan történnek hibák, azonban egy egész kar felelõsségévé tenni azt a helyzetet, ami most bekövetkezett, ez csúsztatás.
Az elõbb is utaltunk már erre: önmagában a bíró, a bíróságok, az eljáró tanácsok csak és kizárólag azokkal az eszközökkel élhetnek, amelyeket részükre a törvény mellérendel, amilyen eljárásjogi szabályok, illetve természetesen anyagi jogi szabályok is rendelkezésükre állnak.
(12.50)
Ha ilyenek nincsenek, vagy ezek az eljárási szabályok nem azt segítik elõ, hogy az eljárás minél gyorsabban lefolytatódjon, akkor ezen eljárásbeli szabályok hiányosságát a bírói kar felelõsségévé tenni nem lehet.
A táblákról e Ház falai között ma délelõtt élénk vita alakult ki. A táblabíróság, a négyszintû bíráskodás és a táblák bevezetését a Független Kisgazdapárt természetesen támogatja. De itt is meg kell jegyeznünk, hogy nem így és nem abban a formában, ahogy a törvényjavaslat ezzel jelenleg foglalkozik. Ha ránézünk az ország térképére, szerkezetére, megállapíthatjuk, hogy az öt tábla kialakítása megfelel annak a beosztásnak, amelyek egyben a régiók kialakulását is jelentik. A székhelyek kijelölésével sincs különösebb probléma.
Itt két alapvetõ problémáról lehet beszélni. Az egyik az - amit ma már több képviselõtársam is megemlített -, hogy a táblabíráskodás bevezetése két részletben történik. Az elsõ körben - ha szabad ezt a kifejezést használni - Budapesten, Pécsett és Szegeden vezetik be, ezt követõen Gyõrben és Debrecenben. Indokolatlan, megmagyarázhatatlan egy egységes igazságszolgáltatási reform kapcsán ez a lépcsõzetesség. Anyagi okai vannak? Vagy milyen probémák jelentkeznek, amelyek az öt táblabíróság egységes és egyidejû kialakítását lehetetlenné teszik? Ezzel kapcsolatban semmilyen érvet nem hallottunk. Vélhetõleg anyagi okai vannak ennek.
Elhangzott a vita során a lobbyzás is. Vajon miért Pécs és Szeged van az elsõ körben az egyébként nyilvánvaló Budapest mellett? Emocionálisnak tekinthetõ hozzászólások hangoztak el különbözõ más városok mellett a mai napon. Mivel most nem a Független Kisgazdapárt vezérszónokaként szólalok fel, hanem egyéni képviselõként, mint ahogy az elõbb megtettem, természetesen most is leteszem a voksom Debrecen mellett. Nemcsak azért, mert debreceni vagyok, hanem elsõsorban azért, mert azt kell megvizsgálnunk, tisztelt képviselõtársaim, hogy a jogkeresõ állampolgárokra milyen terheket ró a tábláknak a törvényjavaslat által megfogalmazott csúsztatott bevezetése. A büntetõeljárási jogszabályt még nem kaptuk meg, tehát nem tudjuk, milyen hatásköröket rendelnek a különbözõ szintekhez, de vélhetõleg azt fogja jelenteni, hogy Debrecenbõl, Berettyóújfaluból a tanúk, a szakértõk, az ügyvédek vonattal vagy valahogy máshogy megpróbálnak eljutni Szegedre. De említhetnék több más települést is. Az igazságszolgáltatás reformjának nyilvánvalóan az a lényege, hogy felgyorsítson egy folyamatot. A tábla csúsztatott bevezetése ennek pont az ellenkezõ hatását fogja eredményezni, és ha így, ebben a formában vezeti be a tisztelt Ház, akkor megjósolható a káosz.
Ugyanakkor azonban néhány módosító javaslattal, néhány rendelkezés felülvizsgálatával, továbbgondolásával ezeket a hiányosságokat ki lehet küszöbölni, és például Debrecenben 3-400 millió forintból megteremthetõk a tárgyi feltételek. A személyi feltételek vonatkozásában pedig tökéletesen egyetértek a korábban elhangzott vélemények közül azokkal, melyek szerint a helyi, illetve a környezõ megyei bíróságok legjobbjaiból fog kialakulni a táblák személyi állománya.
Mindent összevetve tehát, tisztelt Ház, a Független Kisgazdapárt csak és kizárólag módosításokkal, módosító indítványok elfogadásával tudja támogatni e törvénycsomag legnagyobb részét; fenntartás nélkül azonban a bírók és az ügyészek jogállásával kapcsolatos törvénytervezetet, amely nagy örömünkre szolgál.
Végezetül még két mondat. Mint mondtam, a Független Kisgazdapárt reformpárti. Ezt azonban csak úgy, olyan idõkeretben, olyan intervallumban lehet megvalósítani - erre irányulnak a már beadott módosító indítványok is -, amelyek az igazságszolgáltatás területén belül nem teremtenek káoszhelyzetet, és nem eredményezik azt, hogy az eljárások az eddiginél is lassúbbá váljanak.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)