DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Az elmúlt héten a Magyar Demokrata Fórum képviseletében elsõ szónokként elmondtam azokat a kifogásainkat, amelyek rövid húsz perc alatt összegezhetõek voltak. Az azóta lezajlott vitát hallgatva ismételten le kell szögeznem, hogy ezt a jelentõs, elõremutató elemeket is tartalmazó csomagot - éppen a csomag jellege miatt - a Magyar Demokrata Fórum így nem tudja támogatni, és ahogy ma már elhangzott, nem is tud elképzelni olyanfajta módosítást, amely keresztülvezethetõ lenne rajta azokat a koncepciókat illetõen, amelyeket semmiképpen nem tudunk elfogadni. Nevezetesen elsõsorban - amire már Isépy Tamás is utalt ma délelõtt - az igazságszolgáltatási tanács bevezetésével, felállításával és ennek ilyen formájú megvalósításával nem érthetünk egyet.
Az elmúlt héten nem volt idõm erre a kérdésre bõvebben kitérni, ezért engedjék meg, hogy most ott folytassam, ahol akkor abba kellett hagynom. Nem tudjuk elképzelni, hogy az említett kilenc európai országban létezik-e valahol hasonló rendszer - bár a kilenc közül a nagyobbrészt velünk azonos kérdéseket eldöntõ idõszakban járó Romániát és talán másokat is ki lehet húzni -, és azt sem, hogy mi volt az elõterjesztõ szándéka, hiszen ez nemcsak Magyarországon elõzmény nélküli, hanem az európai megvalósulási formákat illetõen is, hiszen ilyen összetételû, ilyen típusú grémium Európában sehol sem mûködik. Ezért próbáltunk az elõterjesztõ elképzeléseivel azonosulva magyarázatot kapni például arra, hogy kik miért szerepelnek ebben, illetve kik miért nem szerepelnek ebben a tanácsban.
Már az elnevezéssel is problémáink vannak. Hogyan lehet igazságszolgáltatási tanácsnak hívni azt, ami kizárólag a bíróságokra vonatkozóan rendelkezik hatáskörrel? Van valami hatáskör az ügyészségre, a büntetés-végrehajtásra, a közjegyzõkre, az ügyvédségre? Semmi? Akkor miért igazságszolgáltatási tanács? A bíróság részét képezi az igazságszolgáltatásnak, de természetesen a bírák ügyei, a bíróságok igazgatása nem azonos az igazságszolgáltatással. Vajon azért hívják igazságszolgáltatási tanácsnak, mert mégsem lehetett volna bírói vagy bírósági tanácsnak elnevezni, amiben részt vesznek vadidegen funkcióban és pozícióban levõ személyek is? Tulajdonképpen ennek az egésznek a felbõvítése - ahogy erre ma már történt utalás - oda nem illeszkedõ és döntéshozatalban nem kompetens pozíciókban állókkal nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy a parlament és a közvélemény számára elfogadhatóbbá tegye, hogy létesül egy bírói minisztérium - mert úgy kell tekinteni ezt a bírói hivatalt, mint bírói minisztériumot -, amelynek a vezetése nem a magyar közjog és nem a világ általában - 99 százalékban - ismert alkotmányos megoldásai szerint, azaz a parlamentnek felelõs kormányzati úton-módon történik, hanem egy testület fogja vezetni.
Ennek a testületnek az összetételét illetõen nem tudunk reális és logikus magyarázatot felfedezni abban, hogy például - ha már az Országos Ügyvédi Kamara elnöke tagja - miért nem tagja az Országos Közjegyzõi Kamara elnöke, és mit keres ott - már elnézést kérek - a legfõbb ügyész, ha semmiféle ügyészi funkciót illetõen nincs semmilyen lehetõsége ott véleményt kifejteni. Miért nincs a Legfelsõbb Ügyészség vezetésében bírókból álló testület, és miért nincs az Országos Ügyvédi Kamara vezetésében néhány bíró? Nem érthetõ ez, hiszen az igazságszolgáltatásnak ezek a szervezetek is részei. Persze idézõjelbe teszem a nem érthetõt, mert tudom, hogy képtelenség, de szerettem volna rámutatni arra, hogy ez az összetétel, ennek a vegyes jellege, esetlegessége mennyire nem megfelelõ. Például egy korábbi tervezetben olvastuk, hogy a Fõvárosi Bíróság elnöke hivatalból tagja lett volna. Miért? Miért lenne a Fõvárosi Bíróság elnöke hivatalból tagja - az egyik változat szerint -, elébe helyezve a vele azonos pozícióban lévõ 19 másik megyei bíróság elnökének, holott még a tervezett táblabíróságok elnökei sem lennének hivatalból a tagjai. Valószínûnek látszik, hogy valaki, az elõkészítõk egyike, aki a Fõvárosi Bíróság elnöki pozícióját megcélozta, beleírta magát az egyik változatba.
(13.00)
Körülbelül ezeken múlik, tisztelt Országgyûlés - véleményem és tapasztalataim szerint - ezeknek az összetételeknek a meghatározása.
Ami az elnöki funkciót illeti, teljességgel összeegyeztethetetlennek tartjuk ezt nemcsak a magyar alkotmányos elvekkel, de általános alkotmányossági követelményekkel is, hogy - még egyszer elismételve - ugyanaz a személy töltse be a legfõbb bírói, ítélkezõbírói testület élén álló méltóságot a bíróságokat igazgató, végrehajtói hatalmat gyakorló testület elnöki tisztségével, és természetesen még ezen felül irányítsa azt az egységet, amely szintén bírói, bírósági tevékenységet lát el - ez a Legfelsõbb Bíróság önálló intézménye -, ezen kívül feleljen a jogegységi döntvények és jogegységi eljárások keretében az egész magyar igazságszolgáltatásból a bíróságokra háruló egységes joggyakorlatért, továbbá jogszabály elõterjesztését megelõzõ javaslattételi joga is legyen, és ezen kívül természetesen feleljen a költségvetési fejezet gazdálkodásával együtt járó mindenféle olyan tevékenységért, amely a parlament elõtt felelõsségalakzat alapján a kormányt és a kormány egyes tagjait illeti meg. Ebben a megoldásban nyoma sincsen a közjogi felelõsségnek, hiszen a testület elnöke úgy mint a Legfelsõbb Bíróság elnöke, beszámol ugyan az Országgyûlésnek, de - mint az itt elhangzott - se nem kérdezhetõ, se nem interpellálható, mert természetesen ilyenkor a bírói függetlenség szenvedne csorbát. Ezzel egyetértünk.
Nem tudom, mi lenne az akadálya, nem elfogadva magát az intézményt sem, hogy miként az más országokban szokásos, ez a testület válassza meg a saját elnökét, illetõleg valamilyen rotációs elv alapján mégis a testületi jelleg kidomborítása mûködjön, és ne legyen ez az egyrészt összeférhetetlen, másrészt egyfajta felelõtlenséget is megvalósító megoldás bevezetve, ha ez elfogadásra kerül.
Nem tudjuk, mit kell az alatt érteni, hogy szemben minden mással - például az Alkotmánybírósággal, ami mégis csak egy intézmény -, ez a testület saját maga, minden kontroll nélkül kellene hogy megalkossa a saját szervezeti és mûködési szabályzatát.
Tisztelt Országgyûlés! Az, hogy egy olyan intézményrendszernek, amely 150 egységbõl áll és sok milliárd forintos költségvetéssel mûködik, a belsõ "ügyrendjét", tehát a mûködési rendjét illetõen egy, sem a parlament, sem mások által nem kontrollált, saját maga által megalkotott szervezeti és mûködési szabályzat alakítsa ki, úgy érzem, elfogadhatatlan.
Ugyancsak elfogadhatatlan az, hogy a rendkívüli intézkedést igénylõ kérdésekben - miként olvashatjuk - ülésen kívül is dönthet. Vajon hogyan? Csak nem telefonon, mint régen az Elnöki Tanács vagy telex útján? Kérem, tisztelt Országgyûlés, ne vegyék komolytalannak az aggályokat; bele van írva a törvénybe - akik elolvasták, még egyszer kontrollálhatják és emlékezhetnek rá -, hogy igen, ez az országos igazságszolgáltatási tanács, amely rendszeresen, havonta kell hogy üléseit tartsa, ha halaszthatatlan döntést kell hogy hozzon, elegendõ, ha más módon hozza meg a döntéseit. Nem tudjuk elképzelni! Jó lett volna, ha az elõterjesztõ legalább valami támpontot ad. Remélem, egy testületi jelleggel mûködõ intézmény nem a testületi ülést nélkülözõ módon fog majd dönteni; a kormány sem szokott ülésezni tudomásom szerint - az én tapasztalataim legalábbis ilyenek - testületen kívül, és nem volt szerencsénk egymást lakáson, telexen és telefaxon keresztül szavazatokat és véleményeket illetõen megkérdezni. Nagyon szokatlan lenne nemcsak a magyar közjogtól, hanem általában az alkotmányos alapelvektõl az ilyen megoldások beemelése a magyar jogrendszerbe, a magyar alkotmányos intézményrendszerbe.
A maga nemében páratlan az az intézkedés a törvényjavaslat kapcsán, ami lehetõvé tenné ennek a testületnek, miközben ez a testület dönt minden magasabb bírói tisztséget viselõ és pályázó személy kinevezésérõl, hogy ugyanez a testület döntene például az adóügyeket és a társadalombiztosítási ügyeket tárgyaló bírók kijelölésérõl - kijelölésérõl, hangsúlyozom! Azt kell mondanom, tisztelt Országgyûlés, nem egy elemében ez a javaslat visszalépés a hatályos jogi szabályozást illetõen. Olyan mértékû visszalépés, amely teljes mértékben kiiktatja a bírói függetlenség valódi garanciáit jelentõ bírói önkormányzati szerveket, hiszen sem az összbírói értekezlet, sem a bírói tanácsok, sem más olyan fórumok, amelyek jelentõs egyetértési, javaslattételi, sõt vétójoggal rendelkeznek ma a hatályos törvény alapján, ezentúl ilyennel nem rendelkeznek. Nem hiszem el azt, hogy a bírói kar, ha ismerné ezeket a rendelkezéseket teljes mélységükben, olyan nagy mértékben támogatná ezeket, mint ahogyan ezt itt hallottuk.
Sõt jellemzõként hadd elevenítsem föl egy néhány nappal ezelõtti telefonos rádiós mûsorban szerzett tapasztalatomat. Egy ügyész - tehát nem egy egyszerû hallgató, nem egy elégedetlen felperes vagy elítélt vagy a bíróságon igazát hiába keresõ ember telefonált - azt kérdezte meg a parlamenti vitát követõ napokban, hogy vajon az ügyészségrõl ki fog gondoskodni ezentúl, vajon tartalmaz-e az ügyészségre vonatkozóan valamilyen elõremutató elemet ez a törvénycsomag. Ez egyfelõl jellemzi a tisztelt elõterjesztõ alapos és a szakmai egyeztetéseket, az érdekeltek tájékoztatását, úgy látszik, mégiscsak nélkülözõ eljárását. Másfelõl pedig azt a helyzetet is példázza, amire itt ma már nagyon sokan hivatkoztak, hogy a magyar igazságszolgáltatás történetében elsõ ízben történik az meg, hogy szétválasztják az ügyészi hivatás gyakorlóit a bírói funkciót gyakorlóktól, ami a javadalmazást illeti. És hiába akarja azt államtitkár úr bizonygatni, hogy nem történik semmi változás, hiszen kezünkben van az a szakvélemény, amit - talán nem árulok el nagy titkot - a Legfõbb Ügyészségen készítettek nem jelentéktelen, rálátással és rátekintéssel bíró emberek, amiben bebizonyítják, hogy tizenegy helyen tér el az illetménytáblát illetõ pótlékok tekintetében az azonos beosztású ügyész tervezett javadalmazása az azonos beosztásban lévõ bíróéval.
Hogy egy példát mondjak, mert Hack Péter úr rázza a fejét, például a Fõvárosi Fõügyészség osztályvezetõje azonos beosztásúnak számít a Fõvárosi Bíróság kollégiumvezetõjével, hiszen ugyanazt a funkciót látják el, de alacsonyabb az ügyészi pótlék szempontjából a százalékos skálabeosztása, mint a bíróságé. De elhangzott a legklasszikusabb példa, a legfõbb ügyész és a Legfelsõbb Bíróság elnökének összevetése: 40 százalék a kettõjük közötti differencia a legfõbb ügyész terhére, ami a pótlékot illeti. Úgy érzem, az az érv, hogy csak a parlament 50 százalékának plusz egy fõnek a szavazata szükséges a legfõbb ügyész megválasztásához, ezzel szemben Solt Páléhoz kétharmad - mint tudjuk, a kormánypártok nem biztosították ezt egy alkalommal -, nos, ez azért talán kevés annak eldöntéséhez, hogy miért van ilyen jelentõs eltérés. Ha így volt eddig, akkor rosszul volt eddig is; szeretném már mindjárt megelõlegezni azt a választ, amit majd Avarkeszi államtitkár úr fog mondani, hogy ez így van évek óta (Dr. Avarkeszi Dezsõ: Nem így van!), csakhogy a kormányhatározat azt tartalmazza, hogy nem így lesz, hanem azonos lesz.
Tisztelt Országgyûlés! Nagyon sok megoldatlan és ahogy itt most hallottuk, kísérleti jelleggel nem is jósolható probléma mellett szeretném én is Solt Pál szavait idézni, hiszen nagyon sokan hivatkoznak rá, õ autentikusnak számít ebben az ügyben. Õ, amikor támogatta ezeknek a törvényeknek az elõterjesztõi szándékkal egyezõ elfogadását, azt mondta - nem tudom szó szerint idézni a szavait, de megvan már a jegyzõkönyv -, nehogy azt várja ettõl az Országgyûlés vagy a közvélemény, hogy ettõl gyorsabbak lesznek az eljárások, és ez majd felszámolja azt a, mondjuk, 60 ezres ügyhátralékot, amit egy mai újság szerint a Fõvárosi Bíróság mint cégbíróság néhány év alatt felhalmozott. Erre vonatkozóan semmi ilyen ígéret nem is lehetséges. Azt lehet ettõl várni - ahogy kifejtette -, hogy korszerûbb lesz az igazságszolgáltatás. Személyes véleményem, de mondhatom a Magyar Demokrata Fórum nevében is, hogy ez így nem teljesen felel meg a valóságnak. Az látszik ebbõl a csomagból, hogy a felsõ bírói pozíciókban lévõ és az abba a pozícióba igyekvõ, tisztséget viselõ bírák számára rendkívül kedvezõen megváltozik a helyzet, hiszen lerázza - hogy úgy mondjam - magáról a Legfelsõbb Bíróság az ítélkezésnek legalábbis a nagy részét, ezt a nyûgöt, ugyanakkor létszámát illetõen körülbelül a felére csökkenne, tehát 40-50-en végeznének jogegységesítõ tevékenységet; nem tudjuk, hogy indokolt-e ennyi embernek jogegységesítõ tevékenységet végezni. A másik 40-50 pedig egy táblát szerel majd a Markó utca 16-ra, és az lesz ráírva, hogy "Budapesti Táblabíróság". Mert azért ne legyenek kétségeik, azok az emberek ott fognak mûködni, csak most nem a Legfelsõbb Bíróság egyedül és a Legfõbb Ügyészség társbérlõjeként, hanem a fõvárosi táblabírósággal fognak együtt mûködni.
Tehát erre a változásra, ezekre a pozíciókra nagyon jól kidolgozott a törvénycsomag, csak éppen a lényeget illetõen nem tartalmaz megoldást.
(13.10)
Nagyon sokan hivatkoztak itt már arra, hogy nincsen semmilyen garancia arra, hogy a valódi ügyintézést, a valódi terhet viselõ városi és kerületi bíróságokon az aránytalanul nagyobb munkaterhet és problémákat jelentõ munkafeltételek változnak-e vagy sem, valóban konszolidálja-e - és nem reformálja, hanem konszolidálja - azt a helyzetet ez a javaslat, amelyet az elõterjesztõk neki tulajdonítanak.
Nagy felelõtlenség ez a feltételezés, különösen akkor, amikor - mint ahogy már ez is elhangzott kritikaként - egy elnyújtott, több szakaszból álló bevezetéssel, egy ezt követõ, második parlamentre is bízva feladatokat próbálja ezt megindokolni a jelenlegi kormánytöbbség. Mindezekre tekintettel - bár nagyon sok elemét mi magunk is jónak találjuk a bírák jogállását illetõen, errõl most nem tudok bõvebbet mondani, nagyon sok, a tisztviselõkkel kapcsolatos elõremutató lépés van a törvénycsomagban -, sajnos ezek miatt a lényegi fenntartásaink miatt kénytelenek leszünk nem támogatni, ami nagyon nagy baj lesz, úgy érzem. És alapvetõen megkérdõjelezi a független bírói hatalom kiépítésére irányuló szándékot, ha a parlament hét pártja közül, mondjuk, öt ezt nem fogja támogatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)