DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! A vita eddigi szakaszáig jó néhány álláspont rajzolódott ki. Ezen álláspontokban ellentmondások is voltak a reformcsomag megvalósítása tekintetében, különösen ennek módját, idejét tekintve, különösen az ítélõtáblák felállításának vonatkozásában, illetve az ítélõtáblák helye tekintetében és azok száma vonatkozásában is.
Úgy ítélem meg, hogy itt természetes a vita, mert ez a reformcsomag, amely most tárgyalás alatt van, lényeges változást kellene hogy hozzon a magyar igazságszolgáltatásban. Az azonban, úgy hiszem, több párt részérõl vagy körében sem volt vitás, hogy szükségszerû az igazságszolgáltatás megreformálása, annál is inkább, mert a jelenlegi peres eljárások, a jelenlegi ügyszakaszok éveket húzódnak, és ez lényegében sem a bíróságoknak, az igazságszolgáltatási szerveknek, sem pedig az érintett állampolgároknak nem biztosít jó közérzetet.
A reformkoncepció kidolgozása valóban indokolt. A Független Kisgazdapárt is így ítéli meg, hisz köztudomású a bíróságok leterheltsége; a bíróságok elõtti eljárás és igényérvényesítés rendjét meghatározó jogszabályok a mai életviszonyoknak már aligha felelnek meg. Az önmagukban is a perek elhúzódásához vezetõ, az egész igazságügyi rendszer, különösen a polgári eljárás, annak egyes szakaszaiban elõírt, úgymond, határidõk megvalósítása, illetve megváltoztatása is feltétlenül szükségesnek mutatkozik.
A háromszintû szervezeti egység e reform végrehajtása során nyilván négyszintûvé válik; hozzáteszem: elõre is látható költséggel. Megítélésem szerint ennél nagyobb költség is várható a reform végleges végrehajtása során.
A javaslat, úgy hiszem, az 1972. évi alaptörvényt kívánja felváltani. Néhány gondolatot szabad legyen azért megfogalmazni, amely részemrõl aggályosnak tûnik.
Tudniillik magából a csomagból nem olvasható ki, hogy annak az esetleges modellezése mellett mennyire bizonyítható, hogy a közel 30 milliárdos tervezett költség belül marad-e ezen az összegen, vagy pedig a reform végrehajtása során ezt magasan túllépik.
Aggályt látok abban, hogy e reformelképzelések mellett szükség van bizonyos alkotmánymódosításokra is. Márpedig megítélésem szerint az alkotmánymódosításokhoz konszenzus volna szükséges, hogy a pártok között ez megvalósuljon - ez csak legalább ötpárti konszenzussal lenne elképzelhetõ. Az alkotmánymódosítás jelenlegi állása szerint pedig nem hiszem, hogy e vonatkozásban megvan az ötpárti konszenzus.
Maga az igazságügyi reformcsomag célját akként határozza meg, hogy az állampolgárok érdekérvényesítési lehetõségeinek javítása, egy korszerûbb, gyorsabb igazságszolgáltatási rendszer kialakítása. Álláspontom szerint ez helyes, és azt hiszem, ebben valamennyi párt, valamennyi képviselõtársam egyet is ért. De a cél megvalósításának nem mindenben tesznek eleget a reformcsomagban írt rendelkezések, legalábbis úgy ítélem meg, hogy a reform bevezetése után nem látható, hogy a perek gyorsabban, hatékonyabban érvényesülnek, folytatódnak le; inkább egy lassúbb folyamatot látok mögötte, amellett e perek költséghányada is nagyobb lesz.
Néhány konkrétabb kérdés tekintetében a bírósági szervezetben felállítani kívánt ítélõtáblák helyzetérõl:
Az ítélõtáblák a megyei bíróságok másodfokú fórumai lesznek azokban az ügyekben, amelyeket elsõfokon a megyei bíróság fog tárgyalni. Történetileg Magyarországon korábban már mûködtek ítélõtáblák, és úgy hiszem, hogy akkor, annak idején megfelelõ volt az ítélõtáblák mûködése; de tudni kell azt is, hogy akkor Magyarország területe háromszor nagyobb volt, mint jelenleg, és az akkori cél is az volt, hogy az ítélõtáblák felállítása az állampolgárok költségeinek kímélését szolgálja. A mai helyzetben, a jelenlegi gazdasági helyzetet is tekintve, meggondolandó az ítélõtáblák felállítása. Egyetértek azzal, hogy legyenek ítélõtáblák, de úgy ítélem meg, hogy idõben ez még túl közeli - késõbbi idõpont felelne ennek meg.
Az ítélõtábla bírósági szervezetben való helyét tekintve, elhelyezkedése szempontjából - és a tervezet szerint - különösen a Debrecen és Szeged közötti vita alapján úgy ítélem meg, hogy Debrecen azokkal az adottságokkal is rendelkezik, amelyekkel Szeged. Az induláskor azért javasolnám viszont a szegedi székhelyen elhelyezni ezt az ítélõtáblát, mert lényegében a jogi egyetem - azt mondhatni - a jogi oktatás központja is, és álláspontom szerint megközelíthetõsége is inkább Szegedre vonatkozna.
A tervezett ítélõtáblák felállítása nagy költségkihatással fog járni, az nyilvánvaló, de ugyanakkor több jogszabály módosítását is figyelembe kell venni. Álláspontom szerint ez látszólag azt fogja eredményezni, hogy a Legfelsõbb Bíróság nagyban mentesül az ítélkezési tevékenység nagy része alól, és feladata korlátozottá válik, a felülbírált körben jórészt elvi iránymutató tevékenységet fog kifejteni. Ebbõl pedig okszerûen következik, hogy a reformelképzelés e részében felülrõl jövõ, fõként a Legfelsõbb Bíróság tehermentesítését szolgálóan, az állampolgárokra erõltetett, de nem a bírósági eljárás egyszerûsítését és gyorsítását szolgáló elképzelés valósulhat meg.
Mi lehetne valóban a reális, ugyanakkor költségkímélõbb megoldás is? A Legfelsõbb Bíróságon belül kollégiumok aktív mûködtetése a bíróságok egységes ítélkezõ tevékenységének irányítása érdekében, mégpedig a korábban is jól bevált elvi döntéseken, irányelveken és kollégiumi állásfoglalásokon keresztül. Ugyanakkor az ítélõtáblák felállítására szánt több milliárdos nagyságrendû összegbõl a Legfelsõbb Bíróságon több aktív ítélkezõ tanács felállítása, illetve a megyei és helyi bíróságok személyi állományának megerõsítése, tárgyi és technikai feltételeinek javítása válna lehetõvé.
Kérdés tehát, hogy mitõl lehet vagy lenne jobb az igazságszolgáltatás az ítélõtáblák felállításával. Válaszom erre az lenne, hogy valószínûsíthetõ, hogy a kormány nem modellezte ezt végig, mert ellenkezõ esetben a törvénycsomagot a jelenleg elõterjesztett változata helyett egy más módosítással terjesztette volna be.
(13.30)
A polgári perrendtartás tervezett módosítása szerint a közigazgatási ügyekben az ítélet meghozatalára már elsõfokon a megyei bíróságokon kerül sor. Itt is háromtagú tanácsban fog eljárni a bíróság, és ha figyelembe veszem a három bíró munkabérét, a munkabér közterheit, egyéb kiadásokat tekintve már jóval költségesebbnek mutatkozik a következõ eljárás, mint a jelenlegi másodfokú tanács. Ugyanakkor az utazási költségeket tekintve az ítélõtábla székhelyére utazó ügyvéd, ügyfél, szakértõk díjai is nagymértékben megnõnek, különösen akkor, ha a bíróság, a ma másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi a korábbi elsõfokú bíróság ítéletét.
Mi történik ugyanakkor a helyi bíróságokon, ha az ítélõtáblák felállításra kerülnek? A személyi állomány szakmai tapasztalata és színvonala nyilvánvalóan romlik az ítélõtáblák felállítása mellett, ugyanis az kétségkívül nyilvánvaló tény, hogy a megyei bíróságokra a városi bíróságok legjobb, legnagyobb tapasztalattal rendelkezõ bírói kerülnek, az ítélõtáblák személyi állománya viszont a megyei bíróságok személyi állományából töltõdik föl, illetve tevõdik össze. Még a tervezett javadalmazás emelése mellett sem olyan magas a bírák fizetése, hogy az a más pályákon dolgozó jogvégzett személyeket a nagy felelõsséggel és nagy teherrel járó bírói pálya felé orientálja. Bár megjegyezném, szakmai tapasztalat nélkül nem is kívánatos megyei bírói, ítélõtáblai bírói státus behozatala a bíróságokhoz, tehát betöltése kívülállókkal. Maradnak tehát a helyi bíróságokon a frissen kinevezettek, a szakmai tapasztalat nélküli kezdõ bírák, és az általuk elbírált ügyek a megyei bíróság elé kerülve esetleg nem biztos, hogy megállják a helyüket, esetleg kétszer is megjárják ugyanazokat a fórumokat. Ebbõl ok szerint következik, hogy az állampolgár nem fogja azt érezni, hogy ügye gyorsabban és hatékonyabban oldódott meg.
Összegezve tehát az idevonatkozó álláspontomat, nem vagyok reformellenes, sõt, nagyon is támogatom, hogy a jelenlegi igazságszolgáltatási rendszert fel kell váltani egy hatékony rendszer mûködõképességével. Nem ilyen reformot képzeltem el teljes mértékben. Külön is rámutatok arra, hogy a reformnak az ügyészi szervezet szükségszerû egyidejû módosítása mellett nincs meg a 30 milliárdos költségfedezete az ország jelenlegi helyzetében. Nem lehet ezt a társadalmat tovább terhelni akár adó vonatkozásában is. A választások elõtt nem lehet e szervezetet leépíteni, újraszabályozni, szabályokat módosítani vagy visszavonni. A bírósági szervezet ilyen mértékû átalakítása, úgy ítélem meg, ma nem aktuális és nem idõszerû ilyen mélységében.
Néhány gondolatot hadd szabadjon fûznöm az egységes bírói gyakorlathoz. Valóban szükséges egy országban - tehát nálunk is - az egységes ítélkezési gyakorlat; azonban úgy ítélem meg, a jogegységi eljárás és a jogegységi határozat a jogforrások hierarchiájába, a magyar jogrendszerbe nem nagyon illeszthetõ bele. A javaslat jelen kidolgozásában álláspontom szerint a bírói függetlenség elvébe is ütközhet. Sokkal hatékonyabbnak tartanám az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítása érdekében az elvi döntések, irányelvek és kollégiumi állásfoglalások rendszerét. Nem is beszélve arról, hogy azok meghozatala, nyilvános közzététele nincs ellentétben a bírói függetlenség elvével, és ezen túl sokkal egyszerûbb eljárást igényel, mint az úgynevezett jogegységi eljárás.
Az országos igazságszolgáltatási tanács felállítását is eléggé költségesnek tartom, különösen ha annak létszámát is figyelembe veszem, és úgy ítélem meg, hogy nem lesz hatékony eszköze a bíróságok igazgatásának. Lényegében kettõs irányítás alá kerülnek, részben az igazságügy-miniszter, részben pedig az igazságszolgáltatási tanács irányítása alá. Úgy ítélem meg, e megoldás révén beláthatatlan következményekkel is járhat, ha az Országos Ügyvédi Kamara elnöke is részt vesz netalán egy bíró fegyelmi ügyének a megítélésében. Más összetételben látnám talán megvalósíthatónak ezt a tanácsot.
Az országos igazságszolgáltatási tanács lényegében az igazságügy- miniszter feladatainak nagy részét veszi át, ugyanakkor megmarad magának az igazságügy-miniszternek is egy bizonyos kis részecske. Nem kétséges, hogy a felduzzasztott tanács feladat- és hatásköre mellett végül mi marad meg az igazságügy-miniszternek, mert az teljességgel elfogadhatatlan, elképzelhetetlen, hogy a bíróságok felett ez a tanács mint egy kvázi igazságügy-miniszteri feladatokat lásson el, az igazságügy-miniszternek ugyanakkor megosztott feladata legyen a bíróságok felé. Ez a megoldás maga is elég nagy költségkihatással jár, s úgy ítélem meg, nem az államhatalmi ágak elválasztása elvén alapuló, hanem valójában a bíróságok kettõs irányítását szolgáló, egy bürokratikusabb megoldás felé vezet. A reformelképzelés sok elemét tekintve az igazságszolgáltatás e tanács felállítása után, mûködése során sem biztos, hogy eredményesebb vagy gyorsabb lesz.
Mit támogathatnánk a reformelképzelésbõl, mit tudok támogatni? Mindenekelõtt a hároméves elsõ bírói kinevezés határozott idejû idõtartamát. Valószínûnek tartom, hogy ez egy nagyon jó bevezetése a csomagnak, megkérdõjelezném azonban, hogy a pályaalkalmassági vizsgálatra ez esetben szükség van-e, mert a pályáztatás során nyilvánvalóan eldönthetõ arra illetékesek részérõl, hogy a pályázatot megnyeri-e az adott jogvégzett személy bírói státuszával. Támogatjuk mindenekelõtt a fizetések emelését, nem csupán a bíróságokon, hanem az ügyészségeken is, tudniillik megfelelõ bért kell adni a bíróságokon, az ügyészségeken, hogy olyan gyanú árnyéka se vetõdjön rájuk, hogy kérem, korrumpálhatók az igazságszolgáltatás személyei. Támogatjuk, valóban magam is támogatom a munkaügyi bíróságok önálló státusának a megõrzését, annak továbbfejlesztését, az Európai Unió többi államában mûködõ szociális bíróságok irányába. Támogatjuk a pályázati rendszert, ez valóban nagyon jó.
Viszont ellenezném az ítélõtáblák jelenlegi felállítását a jelen idõszakban, úgy hisszük, hogy ez már idõben, a választások elõtt túl késõn érkezett be a parlamentbe. A Legfelsõbb Bíróság szerepének részbeni megváltoztatásával sem értek egyet, különösen a jogegységi eljárást tekintve, s ehhez kapcsolódóan az országos igazságszolgáltatási tanács felállításával sem.
A kifejtett vélemények után a kormány - úgy hiszem - erõsítse meg a bíróságok személyi, tárgyi és anyagi föltételeit, de ily mélyen a bírósági szervezethez lehetõleg ne nyúljon hozzá. Ezt támasztja alá az állampolgároknak az érdeke is, miszerint az országban rend, nyugalom és béke legyen, a bírósági eljárásnak pedig legyenek költségkímélõ eljárásai, és rövid átfutási idejûek legyenek. Ezt kell a kormánynak is szem elõtt tartania.
(13.40)
Általánosságban hadd mondjam el, a reformcsomagot úgy tudtam volna elképzelni, ha a polgári perrendtartás valamennyi eddigi gondjával összefüggõen kerül benyújtásra, hiszen a polgári perrendtartás nagyon sok elõírása, nagyon sok rendelkezése éppen akadálya a bírói szak munkáinak jelenlegi elhúzódásában. Ezt a reformot, ha már benyújtásra került és elfogadásra is kerül, európai színvonalra kell emelni; az igazságszolgáltatásnak van múltja, hagyománya, ahol valóban európai szinten mûködõ igazságszolgáltatásunk volt. Ha ez a reformcsomag hatályosul, segítse a piacgazdaságot is tisztességes ügyek vitelében, lezárt kiskapuk mellett, ne legyen akadálya egy joghézag egy megalapozott döntésnek!
Az ítélõtáblákra visszatérve legyen szabad még elmondanom: a három ítélõtáblával valóban nem következik be költségkímélés, viszont ha több ítélõtábla fölállítására kerül sor, valószínûleg a kormánynak sem lesz annyi pénze, hogy ennek a költségeit fedezni tudná.
A bírói létszámhiánnyal kapcsolatosan: valóban meg kell fizetni a jól képzett bírókat, és a pályáztatás során is ezeket kell elõnyben részesíteni; el kell ismerni anyagilag a szakmai tapasztalatot, a tehetséget, a rátermettséget.
Az igazságügyi reformtörekvést magam is támogatom, különösen, ha az végsõ megfogalmazásával az elõírt célt meg is valósítja.
Köszönöm szépen, képviselõtársaim. (Taps.)