DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Az igazságszolgáltatási reform szükségszerûen érinti az ügyészségrõl szóló 1972. évi VI. törvényt, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló '94. évi VIII. törvényt is. Ez utóbbi törvény indokolása már rögzíti, hogy a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók elõmenetelérõl és javadalmazásáról szóló '90. évi LXXXVIII. törvény megalkotásakor is irányadó szempont volt, hogy a bíróság és az ügyészség tekintetében ne legyen eltérõ szabályozás.
(14.10)
Az egységes szabályozáshoz fûzõdõ érdek az ügyészségnél is szükségessé tette az 1994. évi módosításnál a bírókéval, illetõleg más bírósági dolgozókéval azonos juttatások bevezetését. Általános érvénnyel kijelenthetjük, hogy ez állandó tendencia volt a magyar jogfejlõdés során. A különbségek a két igazságszolgáltatási szervezet sajátos helyzetébõl, feladatából fakadnak.
Az egységes szabályozás elve csorbulni látszik az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló '91. évi VIII. törvény módosításáról beterjesztett törvényjavaslat 26. §-a, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló T/4217. számú törvényjavaslat 101. § (2) bekezdése között.
Az elõbb hivatkozott módosítási javaslat szerint a tisztséghez fûzõdõ, a törvényben nem szabályozott egyéb jogosultságok tekintetében a legfõbb ügyész a miniszterrel, a legfõbb ügyész helyettese pedig az államtitkárral azonos beosztásúnak minõsül. Ezzel szemben a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényjavaslat hivatkozott rendelkezése szerint a tisztséghez fûzõdõ egyéb jogosultságok tekintetében a Legfelsõbb Bíróság elnöke a miniszterelnökkel, az elnökhelyettes a miniszterrel azonos beosztásúnak minõsül.
A Legfelsõbb Bíróság elnöke, illetve elnökhelyettese és a legfõbb ügyész és helyettese tekintetében ez a különbségtétel nem biztos, hogy szakmailag indokolt. Az ügyészség szervezete és mûködése feltételrendszerének a bírósági reformra figyelemmel kidolgozott koncepciójáról szóló 1013/1197(II.13.) számú kormányhatározat 2. melléklet 8. pontja szerint az ügyész naptári évenként két alkalommal jogosult külön juttatásra. Az ügyészi szolgálati törvény 48. §-át a törvényjavaslat ezzel ellentétben úgy rögzíti, hogy az ügyészt külön juttatásként minden naptári évben egyhavi alapilletményének és rendszeres pótlékának megfelelõ összeg illeti meg. Ezt az ellentmondást szükséges lenne feloldani az ügyészek érdekeinek sérelme nélkül.
Tisztelt Ház! Az igazságszolgáltatás feladatainak korszerû ellátásához, az igazságszolgáltatási reform végrehajtásához minden részterületre kiterjedõen kell a megfelelõ feltételeket biztosítani, tehát nem elegendõ az eljárásához a bírósági szervezet, a bírósági igazgatás, valamint a bírák jogállásának és javadalmazásának alapvetõ megváltoztatása, nyilvánvaló, hogy ezzel párhuzamosan az ügyészségi szervezetben is módosításokat szükséges végrehajtani.
Ez azt jelenti, hogy az ítélõtáblák felállítása miatt az ügyészségi szervezet felépítését ehhez kell igazítani, valamint a bíróvá válás folyamatához hasonlóan indokolt az ügyésszé válás feltételeit is szigorítani. Bár ez utóbbival kapcsolatban a szabályozás szigorító rendelkezéseivel elvben és hosszú távon egyetértve, gyakorlati realitásukat is indokolt lenne figyelembe venni és az átmeneti rendelkezések körében érvényesíteni. A tervezet 68. § (2) bekezdése csupán azt teszi lehetõvé, hogy a meghosszabbított joggyakorlati idõ alól az a fogalmazó mentesüljön, akinek a joggyakorlata a törvény hatálybalépésekor, tehát várhatóan '97. október 1-jén a másfél évet eléri. A titkári kinevezés mellõzhetõségét pedig a tervezet egyáltalán nem teszi lehetõvé.
Az új szabályozás hatálybalépésével közel azonos idõre esik az ügyészi munkát jelentõsen érintõ új törvények hatálybalépése, a fellebbviteli ügyészségek felállítása, amelyek alaposan feltételezhetõ, hogy további ügyészi létszámot igényelnek. Ez felveti azt, hogy az ügyészi tevékenység idõszerûségét jelentõs mértékben hátrányosan érintené, ha az ügyészi kinevezhetõség idõtartama két évvel kitolódna.
További érvként hozható fel, hogy azok a fogalmazók, akik a törvény hatálybalépése elõtt kaptak kinevezést, abban a feltevésben helyezkedtek el az ügyészségen, hogy közel három év elteltével ügyészek lehetnek, a további életvitelük megtervezése, családalapítás, lakásvásárlás stb. e tudatban történt.
A szabályozásnak ki kell terjedni a fentiek alapján az ügyészi kinevezésre, illetve az álláshelyek betöltésének módjára, továbbá a minõsítési rendszer pontosítására, valamint az alkalmatlanság megállapításának szabályaira is. A javaslat szigorítja az ügyészi tisztség betöltésének feltételeit. A jogi értelemben vett büntetlen elõéletûnek tekintendõ, az egyéb feltételeknek egyébként megfelelõ személy sem tölthet be ügyészi tisztséget, akit korábban bûncselekmény miatt szabadságvesztésre vagy közérdekû munkára ítéltek, illetõleg akinek a büntetõeljárás során kényszergyógykezelését rendelték el.
További más, nyilvántartásban szereplõ adatok esetében az alkalmasság kérdésének eldöntése mérlegelési körbe tartozik. Az ügyészségi fogalmazót a titkárrá történõ kinevezést megelõzõen, az ügyészségi titkárt pedig a pályázat benyújtását követõen minõsíteni kell. A minõsítés lényegében a szakmai tevékenységnek tényeken alapuló átfogó értékelése, amely alapján eldönthetõ az, hogy a nevezett alkalmas-e a titkári, illetve ügyészi kinevezésre.
Az ügyészi munkakör, illetve állás pályázat útján történõ betöltése a bíróénál tágabb körben került meghatározásra a törvényjavaslatban. Nemcsak a magasabb vezetõ állású és helyi vezetõ ügyészi munkakörök esetében kötelezõ a pályázat kiírása, hanem valamennyi vezetõ állású ügyészi, legfõbb ügyészségi, katonai fõügyészségi, fellebbviteli fõügyészségi és katonai fellebbviteli ügyészi állás esetében is kötelezõ a pályázat.
A speciális ügyészi feladatok és hatáskörök indokolják a törvényjavaslat szerinti szigorítást az összeférhetetlenségi szabályokra vonatkozóan is. A javaslat szerint ügyész nem lehet szövetkezet vezetõ tisztségviselõje, illetõleg gazdasági társaság korlátlanul felelõs tagja. Az ügyészi szolgálati viszonyról szóló javaslat több eleme - a sajátosságból fakadó eltérésekkel - lényegében azonos az igazságügyi alkalmazottakra vonatkozó szabályozással, illetõleg tervezettel.
Az ügyészek javadalmazására és elõmenetelére vonatkozóan a módosító javaslat többségében követi a bírákra vonatkozó szabályokat. Az ügyész javadalmazása illetménybõl és a már említett évente fizetendõ külön juttatásból, továbbá más javadalmazásból, kedvezménybõl és költségtérítésbõl tevõdik össze. Az ügyészek és bírák azonos javadalmazása elõbb említett elvének ellentmond, hogy a 2. számú melléklet egyes vezetõi munkakörei esetében nem biztosított a bírókéval azonos javadalmazást, holott azt az 1013/1997.(II.13.) számú kormányrendelet 2. számú mellékletének 6. pontja a szabályozás alapjaként írja elõ. Így például a már többek által említett legfõbb ügyész vezetõi pótléka 20 százalékkal kevesebb a Legfelsõbb Bíróság elnökénél, de a többi azonosnak mondható munkaköröknél is van különbség.
A tervezet figyelmen kívül hagyja továbbá, hogy az ügyészi szervezet eltérõ sajátosságaiból adódóan vannak olyan vezetõi munkakörök, amelyek megfelelõi a bírói szervezetben nehezen határozhatók meg vagy nincsenek, mivel a bírói szervezetben nem képzelhetõ el konkrét szakmai irányítás, az igazgatás pedig az országos igazságszolgáltatási tanács jogkörébe fog tartozni. Ilyen vezetõi állás a legfõbb ügyészségi osztályvezetõ-helyettes és csoportvezetõ ügyészi állás is. E vezetõk a tervezet szerint anélkül látnák el irányítói, vezetõi feladataikat, hogy többletmunkájukat a tervezet vezetõi pótlékkal honorálná.
A tervezet arra sincs figyelemmel, hogy a Legfõbb Ügyészségen osztályvezetõ ügyészi megbízást látnak el olyan vezetõk is, akik nem tartoznak fõosztályi szervezetbe, hanem közvetlenül a legfõbb ügyész helyettesének irányítása alatt állnak. Esetükben a 4. pontban felsorolt fõosztályvezetõ-helyettes ügyésszel azonos pótlékot indokolt megállapítani.
Tisztelt Ház! Végezetül az ügyészségrõl szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szeretnék röviden szólni. A javaslat illeszkedik a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló T/4216. számú törvényjavaslathoz, ezen túlmenõen jelentõsnek ítélem az új mentelmi jogi szabályozást, amelynek lényege, hogy a tettenérés esetét kivéve õrizetbe venni, büntetõ-, illetve szabálysértési eljárást indítani vagy ilyen eljárásban kényszerintézkedést alkalmazni a legfõbb ügyész, az ügyész, az ügyészségi titkár és fogalmazó, valamint a nyomozó ellen csak a javaslatban meghatározott szerv, illetve feljebbvaló hozzájárulásával lehet. Bár formai változásnak látszik, hogy a javaslat az "általános törvényességi felügyelet" megjelölés helyett az "ügyészi törvényességi felügyelet" elnevezését iktatja törvénybe, azonban a változás utal arra, hogy az ügyészség nem a törvényes rend kizárólagos általános õrzõje, meghatározó a büntetõ- igazságszolgáltatással kapcsolatos feladatköre, és a törvényességi felügyelet jogkörét szûkebb körben gyakorolhatja, úgy, mint ahogy ez egy demokratikus jogállamra jellemzõ is.
Köszönöm türelmüket. (Taps.)
(14.20)