DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elõzõ felszólalásomban már nem volt idõ arra, hogy két olyan kérdéssel foglalkozzam, amiket az elõzõ alkalommal sem sikerült érinteni, ugyanakkor fontosak, és a vitában elég sokan érintették. Az egyik az ítélõtáblák, a másik pedig az országos igazságszolgáltatási tanács kérdése.
Az ítélõtáblákkal kapcsolatban röviden szeretném elmondani, hogy a kormány és az elõterjesztõ több megoldást választhatott volna. Választhatta volna azt, hogy marad a jelenlegi fórumrendszer, és nem kerül sor ítélõtáblák felállítására. Választhatta volna azt, hogy egy ítélõtáblát állítunk fel. Választhatta volna azt, hogy egy ítélõtáblát állítunk fel most, és amikor a feltételek megteremthetõk, akkor további négyet. De választhatta volna azt is, hogy egyszerre felállítja mind az öt ítélõtáblát. És választhatta, amit végül is választott, hogy elõször hármat, utána kettõt állít fel. A felsorolt lehetõségek közül ez volt a lehetõ legrosszabb választás. Errõl már elég sokan beszéltek. Ha a Ház többsége az ítélõtáblák felállítása mellett dönt, ennél biztos, hogy jobb lenne, ha egyelõre csak egy ítélõtáblát állítanánk fel, és a mûködési tapasztalatok alapján kerülne sor további ítélõtáblák felállítására.
Az ezzel kapcsolatos érveket részben már elmondták, elmondtuk. A Legfelsõbb Bíróság bírói létszámából ennek az egy - nyilván a fõvárosban lévõ - ítélõtáblának a létszáma biztosítható lenne, költségvetési igénye lényegesen kisebb lenne, mint a másik kettõ, illetve további kettõ, tehát összesen négy ítélõtábla felállításáé. A hatásköri szabályok módosítása révén lényegében biztosítható lenne, hogy ne legyen túl nagy munkaterhe ennek az ítélõtáblának. És nem következne be az sem - amirõl ma már nagyon sokan beszéltek -, hogy az ítélõtáblák felállítása elszívhatja, vagy el is szívja majd a környezõ megyei bíróságokról a képzett bírákat, ez pedig szívóhatást gyakorol a helyi bíróságokra, amibõl komoly munkavégzési problémák keletkezhetnek.
Egy valami bizonyos - és ebben a megkérdezett bírósági vezetõk, bírósági dolgozók véleménye egybehangzó -, hogy az ítélõtáblák felállítása egészen biztos, hogy semmiféle eljárásgyorsítást nem eredményez, az eljárások ettõl nem gyorsulnak. Sokkal inkább az a helyzet, hogy a gombhoz varrtuk a kabátot: született egy döntés arra vonatkozóan, hogy az ítélõtáblákat fel kell állítani, és lényegében az eljárási szabályok átalakítása ezen igény kielégítésének megfelelõen történt meg. Hangsúlyozom, hogy nem kifejezetten ellenzem az ítélõtáblák felállítását, csak az ilyen módon történõ felállítását nem tartom helyesnek, mert több probémával jár majd, mint amennyi elõnye - különösen alkotmányjogi szempontból - származhat.
A másik kérdés, amirõl szintén nagyon sok szó esett, az az országos igazságszolgáltatási tanács. Láthatóan nem közelednek az álláspontok az országos igazságszolgáltatási tanács mellett, illetve ellen érvelõk között. A Fidesz-Magyar Polgári Párt az országos igazságszolgáltatási tanáccsal mint intézménnyel és ennek a felállításával egyetért. Ezt támogattuk az alkotmány-elõkészítõ bizottság ülésén is. Valóban olyan intézményre van szükség - és ezt a szerepet betöltheti az országos igazságszolgáltatási tanács -, ami a bíróságok külsõ igazgatásának kérdéseit és más kérdéseket is az igazságügy-minisztertõl erre a testületre telepít.
Azonban ez a javaslat számos gondot vet fel, és számos kérdést hagy nyitva. Az egyik az országos igazságszolgáltatási tanács választása, jelölése és összetétele. A törvénytervezetben leírt szabályok meglehetõsen elnagyoltak abból a szempontból, hogy például az országos igazságszolgáltatási tanács választásánál a határozatképesség hogy nézzen ki. A törvénybõl nem derül ki, hogy mit jelent a határozatképesség, mert ez a fogalom nincs definiálva a törvényben. Ha a határozatképesség nem biztosítható, akkor lényegében 15 napon belül a résztvevõk számától függetlenül meg lehet ismételni az ülést. Nem világos a jelölési rendszer, nem világos az egész levezetési módja és nem világos, hogy hogyan válik valaki jelöltté. Tehát számos olyan garanciális kérdés van, amely már az országos igazságszolgáltatási tanács megalakulásának körülményeivel kapcsolatban aggodalmakat kelthet.
A másik: azzal egyetértek, hogy az országos igazságszolgáltatási tanácsban kilenc bíró van, de talán szerencsésebb lenne normatívan szabályozni, hogy milyen módon és milyen körbõl kerülnek ki ezek a bírák, és nem csupán az elektori gyûlésre bízni, hogy ez a kilenc bíró kilenc megyei bírósági elnök lesz-e. Törvényi szinten kellene elõírni, hogy például a kilenc bíró egyharmada helyi bíró legyen, egyharmada megyei bíró, és egyharmada a Legfelsõbb Bíróságról és az ítélõtáblákról kerüljön ki. Már csak azért is, mert ha olyan jogosítványokat kap az országos igazságszolgáltatási tanács, mint amilyeneket kap, akkor jó, ha valamennyi bírósági szint, valamennyi bírósági vezetõ, valamennyi bírósági problémára, fontos kérdésre rálátó képviselõ hallathatja a hangját e döntések elõkészítése és a döntések meghozatala során.
A legfontosabb kérdés, hogy bár a hatásköröket meglehetõsen részletesen, 18 pontban sorolja fel a törvényjavaslat, ezzel együtt egy igen fontos kérdésre nem ad megnyugtató választ. Ez a kérdés pedig a költségvetés pénzügyi kérdésekkel kapcsolatos döntési jogosítványai. El kell mondani, hogy mindenki számára világos legyen, aki a jelenlegi formájában felállítandó országos igazságszolgáltatási tanács mellett érvel, hogy ilyen hatáskörû országos igazságszolgáltatási tanács sehol a világon nincs. Ahol létezik országos igazságszolgáltatási tanács, ott elsõsorban a korábbi igazságügy-miniszteri jogköröket korlátozza, elsõsorban személyzeti kérdésekkel, a bíróságok külsõ igazgatásával kapcsolatos döntési jogosítványokkal rendelkezik, de a pénzügyi, költségvetési, gazdálkodási kérdések nem tartoznak hozzá.
Ebben a tervezetben a pénzügyi, költségvetési kérdések is teljeskörûen az országos igazságszolgáltatási tanácsra tartoznak úgy - és igazából ez a legnagyobb probléma -, hogy semmiféle kontroll nincs. Több mint 30 milliárd forintról fognak dönteni 1998-99 után az országos igazságszolgáltatási tanács tagjai; tudom, hogy ennek egy része automatizmus. Tudom, hogy a bérek is automatikusan kerülnek majd kifizetésre, hiszen ezeket törvény határozza meg, és az elõmeneteli rendszer szerint ezen lényegesen változtatni nem lehet; azonban még így is elég komoly költségvetési források felett rendelkeznek, és nem világos, hogy ennek a döntési módja, majd utána a költségvetési gazdálkodás ellenõrzése hogyan történik.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyûlés
alelnöke foglalja el.)
Felvetõdhet, hogy külsõ vagy pedig belsõ ellenõrzése legyen ennek. Az a minimum, amiben gondolkodni kellene megoldási javaslatként erre a problémára, hogy kötelezõen fel kellene állítani egy olyan bizottságot az országos igazságszolgáltatási tanácson belül, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, a költségvetés elõkészítésével kapcsolatos kérdéseket meghozza, a költségvetés végrehajtását ellenõrzi, és errõl a parlamentet a következõ költségvetési vita elõtt tájékoztatja. Enélkül megnyugtatóan minden esztendõben költségvetési döntéseket hozni itt a parlamentben - mondom még egyszer - körülbelül 30 milliárd forintos nagyságrendû költségvetési részrõl, fejezetrõl meglehetõsen nehéz lesz.
(14.30)
Lehetne még sorolni azokat a kérdéseket, amelyekre igazából ez a törvényjavaslat - nyilván a gyors kodifikációs munka következtében - nem ad megnyugtató választ. Ezeknek egy része a bizottsági munka során talán javítható módosító indítványokkal, azonban mindenképpen fontosnak tartottam ennek a két kérdésnek a kiemelését, mert - mondom még egyszer - azok, akik ebben a formájában is tudják támogatni az országos igazságszolgáltatási tanács felállítását, jó ha szembesülnek azzal, hogy ezeket a kérdéseket nem oldja meg a törvénytervezet, és nagyon szerencsétlen dolog lenne, ha az országos igazságszolgáltatási tanács mûködése után röviddel derülne ki az, hogy ezeket a kérdéseket a Ház elfelejtette, elmulasztotta szabályozni.
Köszönöm a figyelmet.