DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Amit Ábrahám képviselõ úr az ügyészséggel kapcsolatos törvényjavaslatok hiányosságairól elmondott, azzal teljes mértékben egyet lehet érteni, és azt nem is szeretném megismételni. Egy dolgot tennék csak hozzá.
Itt a felszólalások során többen hiányolták a hatásvizsgálatokat, a számításokat az egész reformcsomag kapcsán. Ezek a kifogások az ügyészséggel kapcsolatos javaslatokról hatványozottan elmondhatók, mert amíg a többi törvényjavaslat után legalább egy féloldalas valamiféle számítási anyag van, az ügyészséggel kapcsolatos törvénymódosításoknál ilyet nem találhatunk, nem tudjuk felmérni ennek alapján azt, hogy ha a négyszintû bírósági rendszerhez igazodóan a következtetéseket le kell vonni az ügyészi szervezetre vonatkozóan is, akkor ez követel-e valamiféle létszámemelést. Úgy gondolom, valamit biztos, hogy követelne, mert igaz ugyan, hogy az ügyészség az egyetlen szervezet ezen a rendszeren belül, ahol hátralék vagy nincs, vagy ha van, akkor elviselhetõ mértékû; de csak azért, mert nagyon fegyelmezetten teljesítik a feladataikat, úgy gondolom, nem lehet még rájuk tenni plusz terheket, csak akkor, ha ennek a megfelelõ anyagi és egyéb biztosítékai is megvannak. Nagyon örülnék annak, ha erre vonatkozóan valamiféle felvilágosítást kaphatnánk.
Az egyéb javaslatokkal kapcsolatban megjegyezném, tisztelt képviselõtársaim, a Magyar Demokrata Néppárt a törvényjavaslatokhoz kétféle módosító indítványt szokott elõterjeszteni. Egyrészt megpróbálta elõterjeszteni a saját koncepcióját, másrészt pedig azokban az esetekben, ahol érezhetõ volt, hogy ez nem vihetõ keresztül - és ez általában érezhetõ -, legalább egy kármentõ pozíciót szokott elfoglalni, és el nem fogadva ugyan a kormány koncepcióját, de mégis beleilleszkedve abba a rendszerbe, amibõl valószínûleg törvény lesz, igyekeztünk kijavítani a törvényjavaslatok hibáit. Nyilván ennek is tudható be, hogy azért elég nagy számú módosító indítványunkat elfogadták.
Most azonban ezzel a javaslatcsomaggal kapcsolatban ezt nem tesszük meg. Nemcsak azért, mert idõnk sincs nagyon rá - az általános vita mindjárt lezárul, és az embernek itt kell ülnie az általános vitában, két helyen egyszerre nem lehet -, hanem azért is, mert a koncepciónak két elemével nagyon nem értünk egyet, és ezért úgy gondoljuk, hogy azokat a hibákat, amelyek ezekben a törvényjavaslatokban fellelhetõek, javítsák ki a kormánypártok. De hogy azért ne tagadjuk meg önmagunkat, szeretném fölhívni néhány olyan pontra a figyelmet, amelyrõl úgy gondolom, mindenképpen valamiféle javítást érdemelne, amelyen valamiféle változtatást kellene eszközölni.
Annyit el kell mondanom egyébként a konkrét törvényjavaslatokról, hogy a szakmai színvonala ezeknek a javaslatoknak - nyilván azért, mert sok kézen is keresztülmentek, és a különbözõ külsõ szervezetek is beleszóltak - viszonylag jó. (Dr. Vastagh Pál: Csak ez a magyarázata, hogy a külsõ szervezetek is beleszóltak?) Nem tudom, hogy mi a magyarázata, mindenesetre a szokásos étrendben ez a finomabb falatok közé tartozik.
De azért tessék nekem megengedni, hogy fölhívjam a figyelmet bizonyos dolgokra! Kezdeném a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló törvényjavaslattal. Ennek a 18. §-a, annak is a (2) bekezdése a következõket mondja: "a közigazgatási határok megváltozása következtében a bíróság illetékességi területét az országos igazságszolgáltatási tanács javaslatára a köztársasági elnök határozatban módosítja".
Egy dolog az, hogy el lehetne vitatkozni ennek a bizonyos határozatnak a természetén, de ennél lényegesebb dolog az, hogy van egy alkotmány. Az alkotmány 30/A §-a pedig azt mondja, hogy a köztársasági elnöknek minden intézkedéséhez és rendelkezéséhez bizonyos kivételekkel a miniszterelnöknek vagy az illetékes miniszternek az ellenjegyzése szükséges. Itt, tisztelt képviselõtársaim, egy olyan rendelkezésrõl lesz szó, amelyet külön törvény utal a köztársasági elnök hatáskörébe. Ez a passzus nincs azok között az esetek között, amikor ne lenne szükség ellenjegyzésre. Vagyis a köztársasági elnöknek itt egy olyan döntése lesz, amely az alkotmány szerint ellenjegyzéshez kötött. Kérdezem tisztelettel, hogy ki lesz az ellenjegyzõ. Mert a javaslatot, amelynek alapján a köztársasági elnök úr a döntést meghozza, az országos igazságszolgáltatási tanács teszi meg, az alkotmány szerint azonban ellenjegyzésre vagy a miniszterelnöknek van joga, vagy az illetékes miniszternek. Ki lesz itt az illetékes miniszter? Kijelölnek valakit, vagy netántán az igazságügy-miniszter úrnak kell vállalnia a politikai felelõsséget ezért a döntésért? Most mindegy az, hogy milyen fajsúlyú döntés, de azt hiszem, az eddig elmondottakból világosan látszik, hogy az igazságszolgáltatási tanácsnak a behozatala a rendszerbe itt bizony valamiféle zavart fog okozni. Tisztelettel várom a választ arra, hogy ebben az esetben ki lesz az ellenjegyzõ.
Aztán ugyancsak ebben a törvényjavaslatban az 53. § elmondja az OIT- tag jogait és kötelességeit. Nem olyan hosszú, engedjék meg, hogy felolvassam: "Az OIT tagja jogosult és köteles az OIT munkájában részt venni." Még tiszta szerencse. "Feladatai ellátásához jogosult az OIT mûködésével kapcsolatos iratokba betekinteni, és a hivatal vezetõjétõl adatokat és tájékoztatást kapni."
(14.40)
Ez is tiszta öröm, mert aztán különben nem tudom, hogyan dolgoznak. tagsággal kapcsolatban felmerült költségeinek megtérítésére." Tehát az szerepel itt, hogy jogosult az OIT-tag az OIT ülésének napirendjére javaslatot tenni. Ez önmagában egyébként egy teljesen normális szabály; attól válik kicsit sajátossá, hogy itt nemcsak 53. § van, hanem van egy 52. is. Az 52. § (1) bekezdésének e) pontja azt mondja, hogy "az OIT választottbírói tagjának a tisztsége megszûnik, ha jogainak és kötelességeinek hosszabb idõn át történõ elmulasztása miatt kizárták a tagot."
Ha a kettõt összevetjük egymással, akkor ebbõl az a következtetés vonható le, hogy az OIT-nek módja van a tagját kizárni, pusztán azon az alapon, hogy hosszabb ideig nem tett napirendi javaslatot. Márpedig nem hiszem, hogy ez célszerû eljárás lenne; remélhetõleg az OIT tagjai ezzel a jogukkal nem is fognak élni egyetlenegyszer sem; de így beleírni a törvénybe és ilyen következményt lehetõvé tenni, úgy gondolom, nem túlzottan szerencsés.
Aztán itt van az 59. §: az 59. §-ban már az OIT hivataláról van szó, és itt az 59. § azokat az szabályokat tartalmazza, amelyek esetén a hivatal vezetõjének a tisztsége megszûnik. Az egyik ilyen megszûnési ok, a d) pont visszautal a törvényjavaslatnak egy korábbi paragrafusára, a 38.-ra és azt mondja, hogy "megszûnik a tisztség, ha a 38. §-ban meghatározott feltételek - a fegyelmi eljárás megindítását kivéve - utóbb következtek be, és az összeférhetetlenségi ok 30 napon belül nem szûnt meg." Ez látszólag megint egy teljesen normális szabály, de ha megnézzük, hogy mi olyasmi van a 38. §-ban, amit nem vet ki ugyanúgy, mint ahogy itt a törvényjavaslat a fegyelmi eljárás megindítását, akkor megintcsak érdekes következtetésekre juthatunk: ugyanis a 38. §-ban az is szerepel, hogy nem választható az OIT tagjává - ez egy összeférhetetlenségi ok -, aki ítélkezési tevékenységét tartósan nem gyakorolja. Úgy gondolom, ez az OIT tagjánál, hogy ítélkezési tevékenységet is kell folytatni, egy teljesen normális dolog, sõt, az a jó. De itt nem egy tagról van szó: az OIT havonta egyszer összeül, de a hivatal rendszeresen mûködik. Nem tudom, az volt-e a kormányzati szándék, hogy a hivatal vezetõje ítélkezési tevékenységet is folytasson. Ha az volt, akkor nehéz helyzetbe kerül a hivatal mindenkori vezetõje; ha meg nem az volt a kormánynak a szándéka, akkor valószínûleg ezt a szabályt meg kell változtatni.
Egy következõ pont - a legfontosabb hibákat mindenképpen szeretném elmondani -, a 75. § a következõt mondja: "a kinevezõ a bírósági vezetõ igazgatási tevékenységét bármikor megvizsgálhatja; a bírói testületek javaslatára a vizsgálatot a kinevezõ köteles elrendelni." Ezzel kapcsolatban, azt hiszem, két kifogás emelhetõ, amit végig kellene gondolni. Az egyik az az, hogy itt általában kinevezõrõl szól a törvény, és tudjuk jól, hogy ugyanezen törvény szerint bizonyos esetekben a kinevezõ a köztársasági elnök. Az a cél, hogy a bírósági vezetõ kinevezési jogkörébe tartozó bírósági vezetõ igazgatási tevékenységét a köztársasági elnök is megvizsgáltathassa? Ha ez, az egy sajátos helyzet; szerintem nem helyes; de hogyha mégsem ez a cél, akkor valószínûleg ezen a szabályon változtatni kell.
Úgy gondolom, kifogásolható az a kitétel, hogy a kinevezõ bármikor megvizsgálhatja a bírósági vezetõ igazgatási tevékenységét. Akkor, amikor egy fegyelmi vétség gyanúja esetén lehet elrendelni, itt is kellene valamiféle objektív kritérium. Természetesen nem a fegyelmi vétség gyanújára gondolok, de valamiféle objektív kritérium mindenképpen kellene, hogy ne lehessen az, hogy a kinevezõ a neki éppen nem tetszõ bírósági vezetõt - mert közben kiderült, hogy mégsem volt olyan jó a kinevezés - havonta tehesse ki egy ilyesfajta vizsgálatnak. Célszerû lenne elgondolkodni azon, hogy ez a szabály jó-e.
A 94. § azt mondja, hogy a bírósági titkárra vonatkozó szabályokat majd külön törvény állapítja meg. A külön törvény nyilvánvalóan az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény, amely tartalmaz is szabályokat, de a 4. §-ban többek között ezt: "a bírósági titkár önálló hatáskörében a büntetõeljárásról, illetõleg a polgári perrendtartásról szóló törvényekben meghatározottak szerint jár el." Ebbõl az következik, hogy önálló hatásköre két típusú esetben lehet a bírósági titkárnak: egyszer amikor meghatározza a Pp., egyszer meg, amikor meghatározza a Be.
Én megpróbáltam végignézni a jelenleg hatályos polgári perrendtartást, és megnéztem a hozzá bekapcsolt módosítást is, ott ilyen szabályt nem találtam - ha akarnak adni valamiféle önálló hatáskört, akkor valószínûleg célszerû lenne betenni. A jelenleg hatályos büntetõeljárási törvényben van, ez kétségtelen. Azt megmondani, hogy az újban, a tervezetben van-e - miután még nem volt módom elolvasni -, nem tudom. Azt viszont mindenképpen meg tudom mondani - mert ez már hatályos -, hogy a bírósági végrehajtásról szóló törvényben viszont van jogköre a bírósági titkárnak. Jó lenne eldönteni, hogy akkor ezt hatályon kívül akarjuk-e helyezni - erre vonatkozóan szabályt nem találtam -, vagy mit akarunk vele, mert ha a törvény így fog szólni, hogy a két eljárási törvényben meghatározottak szerint lehet eljárni, akkor a bírósági végrehajtásról szóló törvényben meghatározottak szerint biztos, hogy nem lehet eljárni; úgyhogy végig kellene gondolni, mi legyen.
De ha már itt vagyok az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvénynél, csak két bekezdést - különösebb kommentár nélkül - hadd olvassak el a 10. §-ból, aztán aki ilyesmivel foglalkozik, gondolkodjon el rajta, hogy ebbõl ki lehet-e deríteni, mirõl van szó. Az (1) bekezdés így szól: "Írásbeliséghez kötött a szolgálati viszony létesítésére, a jogviszony tartamának módosítására és megszüntetésére, a munka értékelésére, elismerésére, a fegyelmi és kártérítési felelõsségre vonatkozó nyilatkozat (határozat és megállapodás)." (2) bekezdés: "Nem minõsül szolgálati viszonnyal kapcsolatos nyilatkozatnak a munkaköri feladatok végrehajtására vonatkozó munkáltatói utasítás." Aki pontosan megmondja, hogy ennek mi a tartalma, annak én ezt nagyon meg fogom köszönni; és ehhez még csak annyit fûznék hozzá, hogy ráadásul a 41. § (3) bekezdésében bizony van olyan, a munkaköri feladatok végrehajtására vonatkozó utasítás, amit írásban kell a törvény erejénél fogva kiadni, tehát itt is valamiféle zavar mutatkozik.
A 11. § határozza meg, hogy ki lehet igazságügyi alkalmazott. Végig kellene gondolni, jó-e az, ha cselekvõképtelen magyar állampolgár is lehet igazságügyi alkalmazott. Én ebben nem vagyok biztos, de ha mások is úgy gondolják, hogy nem, akkor úgy gondolom, ezen is javítani kellene.
És miután olyan túl sok idõm már nincsen, és nagyon fontos mondanivalóim vannak, engedjék meg, hogy különösebb részletezés nélkül áttérjek a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényjavaslatra. Ennek a 14. §-a, annak is a (3) bekezdése azt mondja, hogy "Az adó- és társadalombiztosítási ügyekben ítélkezõ bírákat, továbbá a fiatalkorúak ügyében eljáró bírákat a bíróság elnökének javaslatára az OIT jelöli ki."
(14.50)
Túl azon, hogy ezzel kapcsolatban mindenféle garanciális kifogások és alkotmányossági aggályok is felhozhatók - ezt elõttem talán Áder képviselõ úr már említette -, de még ha azok nem lennének, önmagában is iszonyú zavaros, tisztelt képviselõtársaim! Mi az, hogy adó- és társadalombiztosítási ügyekben? Büntetõügyekben, polgári ügyekben? És mi az, hogy a fiatalkorúak ügyében? Ha valamiféle családi per van, ha büntetõper van és fiatalkorú a vádlott? Vagy egyáltalán, mirõl van itt szó? Jó lenne megtudni, hogy mi volt ezzel a szándék, és annak megfelelõen egy alkotmányos megoldást találni.
Ugyanennek a javaslatnak a 28. §-a egy teljesen abszurd szabályt tartalmaz. Azt mondja a (2) bekezdés, hogy "a bíró a szolgálati viszonyán kívül nyilvánosan nem fogalmazhat meg véleményt bíróság elõtt folyamatban lévõ" - és most jön az abszurd: - "vagy folyamatban volt ügyrõl, különös tekintettel az általa elbírált ügyekre." Ha ez így hatályba lép, akkor bíró többet nem írhat - tudományos munkát biztos nem - és nem oktathat.
Nem hiszem, hogy ez lett volna az elérendõ cél. Nyilván itt is valamilyen szûkítést kell végrehajtani, nyilván valamiféle - idézõjelben mondom - "oktalan fecsegést" kíván megtiltani a törvény, de nem azt tiltja meg, hanem a tudományos munkát, ami biztos, hogy nem jó.
A 47-tõl az 55. §-ig foglalkozik a törvény a bíró munkájának értékelésével. Ezzel kapcsolatban is számos kifogás hozható fel. Az egyik kifogás az, hogy a javaslat szerint a bíró tevékenységének anyagi jogszabályok alkalmazása szempontjából történõ vizsgálatára is sor kerülhet. Pontosabban: ez önmagában még nem kifogásolható, csak azért kifogásolhatom, ami utána jön. Ha ugyanis az anyagi jogszabályok alkalmazása szempontjából lévõ vizsgálat azon alapulna, hogy például megnéznék azt, hogy hány esetben fellebbeztek eredményesen a bíró döntése miatt, akkor azt mondom, hogy ez lehet egy korrekt mérõszám. De nemcsak abban lehet, hanem elsõfokon jogerõre emelkedett ügyeket is ki lehet választani, és a vizsgálatot vagy maga a bíróság elnöke végzi, vagy egy általa kijelölt bíró. Azt teljesen sajátszerûnek tartom, hogy egy olyan ügyben... Ugye, polgári ügyben ehhez az kell, hogy mind a két fél megegyezzen. Büntetõügyben az kell, hogy az ügyész se fellebbezzen. Tehát ahol a felek megelégedésére zárult le jogerõsen az elsõfokú eljárás, egy bírótárs azt fogja mondani egy vizsgálat keretében, hogy én meg másképp döntöttem volna! Nem hiszem, hogy ez egy korrekt eljárás lehet.
Szigorú szabályokat tartalmaz ez a javaslat arra vonatkozóan, hogy a vizsgálatot és az értékelést mikor kell befejezni. Viszont az értékelést ismertetni is kell - és hogy a vizsgálat értékelése és az ismertetés között hány év telik el, arról nem szól a történet. Ha itt garanciális szabályokat akarunk, úgy gondolom, hogy akkor ezt is bele kellene tenni a javaslatba.
Az 56. § még szintén az értékelésrõl szól, és azt mondja, hogy az OIT hivatalába beosztott bíró hivatali tevékenységét a hivatal vezetõje értékeli. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) Elnézést, egy mondat... Semmiféle kritérium nincs arra vonatkozóan, hogy minek alapján vizsgálja - errõl a törvény egyetlenegy szót sem szól!
És miután az idõm lejárt, csak hadd hívjam fel a figyelmet - elnök asszony, annyit tessék nekem megengedni - a 100. §-ra, a nyilvántartásra. Hogy ki nézhet bele a nyilvántartásba - az egy tragédia! Olyanok nézhetnek bele, akiket a javaslat nem akar, és olyanok nem, akiket akar, csak azért, mert rosszul van megfogalmazva. Kérem, hogy gondosan olvassák végig!
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)