DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyûlés! Szinte megoldhatatlan feladatnak látszik ugyanebben a témában harmadikként felszólalni, és a felszólalási szándékot csak azért tartom fenn, mert szeretném megcáfolni, hogy a Nyilatkozat egyedül és kizárólag a liberális ellenzék mûve, és csak az általam nagyra becsült magyar liberalizmus gyöngyszeme lenne, hanem éppen ellenkezõleg: a magyar függetlenség és a nemzeti érdekek mellett elkötelezett politikai erõk egységes hitvallása volt.
Itt én nem kívánok történelmi ismeretterjesztést tartani, hiszen a tényeket mindenki ismeri. Ezen a bizonyos 1847. március 15-i ellenzéki konferencián Deák nem volt jelen, de az õ bölcsessége, türelmes integráló képessége kellett ahhoz, hogy összeegyeztesse Kossuth Lajos, Eötvös József, Szemere Bertalan, Klauzál Gábor, a nacionalisták, a centralisták, a radikálisok, tehát minden ellenzéki erõ egymástól eltérõ nézeteit, és így született meg a június 7-én elfogadott Ellenzéki Nyilatkozat.
A történelem állítólag nem ismétli meg önmagát, de mindig valamilyen üzenetet küld a jövõnek. Az Ellenzéki Nyilatkozat valóban ma is használható üzeneteket fogalmazott meg a kormányzópártoknak, az ellenzéknek és az egész politikai közéletnek. Udvariasságból elõször a kormányzópártokat figyelmezteti arra, hogy "a mindenkori ellenzéknek minden alkotmányos országban egyik természetes hivatása a kormány irányában az ország minden érdekeire nézve mind jog és törvényszerûség, mind helyesség és célszerûség tekintetében ellenõrködni." Vagy a másik figyelmeztetés a lesöpört törvényjavaslatokkal és módosító indítványokkal kapcsolatban: "De azt sem tartjuk, hogy a haladás kérdéseit csak a kormány vagy annak pártja indítványozhatja célszerûen."
Az Ellenzéki Nyilatkozat természetesen üzenetet tartalmaz az ellenzék számára is, az egyik felszólalásban már volt idézet a Nyilatkozatból, de a pontos szövege az, hogy: "Ezen ellenõrség sikerére az alkotmány által nyújtott minden eszközöket törvényszerûséggel s lojalitással használni el vagyunk határozva, és polgári bûnnek tartanók ezen feladat pontos teljesítését bármi részben elmulasztani."
És ne feledkezzünk meg az önök által megalapozatlanul megkérdõjelezett ellenzéki konstruktivitás pontos megfogalmazásáról sem: "De mi az ellenzést vagy pártolást nem személyekhez, hanem tárgyakhoz és tényekhez kötjük, s a kormánynak csak oly lépésit fogjuk helyteleníteni, sõt tehetségünk szerint ellenezni, melyek formájokban vagy lényegökben törvény elleniek vagy következményeikben a haza közérdekeire és az alkotmányos élet fenntartására és kifejlõdésére károsak."
A magyar politikai közéletnek szóló üzenet, hogy program nélkül bármilyen nyilatkozat csak retorikai szólam. Éppen ezért az óvatosan csak Nyilatkozatnak nevezett dokumentum programot is ad. Az idõkorlát miatt a programból csak egy elemet szeretnék kiemelni: "Nemzetünk kifejlõdésének egyik leghatályosabb emeltyûjét, a köznevelést igyekezendvén oly irányban vezettetni, hogy hazánkfiai munkás polgárokká képeztessenek, s ezáltal személyes függetlenségökre is támaszt nyerjenek." Ezért is állapíthatja meg a Magyarország rövid története, hogy az Ellenzéki Nyilatkozat már nem egy hétköznapi reform cselekvési tervét, hanem a polgári átalakulás programját vázolja fel.
Befejezésül és tanulságul: a várhatóan elmérgesedõ kampányt lehetõleg ne sározzuk be még személyeskedéssel is; de senki ne sértõdjék meg azért, hogy a mai ellenzék a 150 évvel ezelõttihez kísértetiesen hasonlóan az Ellenzéki Nyilatkozat szóhasználata szerinti "idegenszerû s nem nemzeti befolyás alatt álló kormány" leváltására törekszik.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok, zaj a kormánypártok soraiban.)