DR. BOROSS PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tulajdonképpen Isépy Tamás és Szabad György sok mindent elmondott abból, amit szándékomban volt szóvá tenni, azonban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor emlékezünk - emlékezünk a történelmünkbõl valami nemesre, emelkedõre, emelkedettre és szépre -, akkor nagyon ügyeljünk az aktualizálással, a szavak aktualizálásával is. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) Félek, hogy ezzel nem ünneplünk, hanem profanizálunk. Ha azt a szellemet átemelhetnénk a mába, melyek elõtt fejet hajthattunk utólag, 150 év után, akkor úgy hiszem, azok a nevek, mint a Himnusz vagy a Szózat szerzõje, azoknak az izzó hazafisága, a magyarság lelkét erõsítõ csodálatos alkotása talán rávilágít arra, hogy milyen mondanivalója volt még annak a kornak.
És még egyet, ha már itt vagyunk a tisztelt Házban: a sokat emlegetett Deák Ferenc közjogára hívom fel a figyelmet, annak történetiségére, hagyománytiszteletére, markáns magyarságára. Igen, ez a kor nagy férfiakat nevelt és nagy alkotásokat, máig élõ, ható alkotásokat jelentett.
Nagyon ügyeljünk hát, hogy tudjunk méltóképpen emlékezni és ünnepelni, és valóban használjuk azokat az eszményeket, amelyek használhatóak közülük, és úgy hajtsunk fejet, hogy ne szolgáljunk olyan célokat a mai napi küzdelmeinkben, amelyek az ilyen megemlékezéshez nem mindig méltóak! (Taps.)