DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! A Magyar Demokrata Fórum nem támogatja az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítását.
Nem támogatja több okból. Elsõsorban azért, mert az az alapvetõ ok, amely a kormánynak okot adott arra, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvényt módosítsa, az arról szólt, hogy született egy alkotmánybírósági határozat, mely szerint az ötven képviselõ által kezdeményezett elõzetes normakontrollnak meg kell találni az eljárási lehetõségeit a Házszabályban. Ez volt az, ami határidõhöz kötötten sürgette az Országgyûlést arra, hogy találja meg a megfelelõ rendelkezéseket adott esetben a Házszabályban. Ezt követõen arra az igen furcsa és kifogásolható lépésre szánta el magát a kormány, hogy kiveszi az Alkotmánybíróságról szóló törvénybõl azokat a rendelkezéseket, amelyet egyébként házszabályszerû eljárás keretében kellett volna a Házszabályban szabályoznunk.
Korábban volt arra példa az elmúlt években, hogy az Országgyûlés egy bizottsága kért elõzetes normakontrollt. Ilyenkor egyedi kérelemként járt el az Országgyûlés, megadta a lehetõséget arra egy Házszabálytól való eltéréssel, hogy a bizottság az Alkotmánybíróságtól elõzetes normakontrollt kérjen. Tehát megtaláltuk mi akkor egyedi döntéssel ennek a lehetõségét; azonban teljesen jogos az Alkotmánybíróságnak az az elvárása, hogy ha egy kétharmados törvény erre lehetõséget ad, akkor legyen ennek eljárási szabálya a Házszabályban.
Ez az elsõ javaslat, amit megtárgyalt az alkotmányügyi bizottság május 14-i ülésén, elég nagy felháborodást váltott ki az alkotmányügyi bizottsági tagok között - és itt nem elsõsorban kormánypárt és ellenzék között volt a vita. Szeretnék néhány észrevételt fölolvasni önöknek a jegyzõkönyvbõl, hogy kormánypárti képviselõk hogyan vélekedtek errõl az elõterjesztésrõl:
"Átfogó szabályozás nélkül ezek a kérdések nem megoldhatóak. Véleményem szerint valóban szükség lenne további szabályozásokra is, a javaslatban nem érintett szabályokkal együtt. Nagyon alapos mérlegelést igényel, hogy bizonyos törvények meghozatalánál a stabilitás szempontjából mi a nagyobb hátrány: az-e, hogy nyitva hagyjuk a kaput az elõzetes normakontroll számára is, vagy azt mondjuk, hogy azoknál a törvényfajtáknál nincs elõzetes normakontroll, és tudomásul vesszük, hogy az utólagos normakontroll eszköze természetesen bizonyos hátrányokat jelenthet." Volt olyan vélemény is, hogy túlságosan hevenyészett, mellõzött bizonyos egyeztetéseket, átgondolásokat, megfontolásokat, és hogy nem kiérlelt törvényjavaslattal állunk szemben.
Logikus volt ezek után a vélemények után, hogy az alkotmányügyi bizottság levette napirendjérõl, és nem tudni, hogy mi történt ezt követõen közel egy hónapon keresztül. Mindig lábjegyzettel kaptuk meg a napirendet, azzal, hogy az egyeztetések függvényében lesz tárgyalás itt, az Országgyûlésben. Mi, ellenzéki képviselõk semmiféle egyeztetésrõl nem tudunk; nyilván, ha volt egyeztetés, akkor a kormánypártok között volt egyeztetés. De szerettük volna tudni, miután ez az alkotmányügyi bizottsági ülésen kormánypárti képviselõk részérõl hangzott el, hogy mi lett ennek az egyeztetésnek az eredménye.
Ez a megoldás, amit a kormány elénk tárt, nem oldja meg a problémát, hanem javaslatot tesz arra, hogyan lehet a problémákat kikerülni. A javaslat 1. pontjában a 70. életévét betöltött alkotmánybíró hivatalban maradásáról szól a módosító indítvány.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nagy figyelemmel hallgattam Bihari képviselõ úr felszólalását, hogy ez valóban csak egy kisegítõ jellegû szabály lenne. Önmagában az egész rendszer tartalmaz egy kisegítõ jelleget, hiszen tizenegy alkotmánybíró van, és a határozatképességhez nyolc alkotmánybíró kell. Tehát ha egy-két alkotmánybíró megválasztásával egy-két hónapig késlekedik az Országgyûlés, akkor maga a rendszer tartalmaz arra kisegítõ szabályokat, hogy ez nem jelent problémát az Alkotmánybíróság mûködésében.
Amit viszont most már második kisegítõ szabályként beiktatunk, az mindenféle ösztönzést elvisz, legyen az ellenzék, kormányzó párt, jelölõbizottság vagy Országgyûlés, hiszen senkinek nem lesz érdeke az, hogy alkotmánybírót jelöljünk, mert a kisegítõ szabályoknak is van egy kisegítõ szabálya, ebbõl adódóan évekig akár négy-öt alkotmánybíróval is késedelembe eshet az Országgyûlés. És ez nem technikai kérdés, ez egy nagyon fontos jogpolitikai kérdés, hiszen az Alkotmánybíróság egész mûködése jogfolytonosságra, folyamatosságra épül. Annak, hogy három-négy-öt alkotmánybírót egy csomagban, egyszerre próbálunk megszavaztatni, az lesz az eredménye, hogy törés vagy szakadás lesz az Alkotmánybíróság munkájában, amit nemcsak nálunk, hanem a világon mindenütt próbálnak elkerülni, hiszen ez egy olyan jogbizonytalanságot eredményezne, amit sem jogászok, sem politikusok nem támogathatnak.
A javaslat 2. §-ának lényege az, hogy az Alkotmánybíróság az Országgyûlés indítványára 30 napon belül megvizsgálja a törvényjavaslat alkotmányellenesség szempontjából aggályosnak tartott rendelkezését. Ha az indokolást elolvasom, akkor aszerint az az elõterjesztõ célja, hogy 30 napon belül az Alkotmánybíróság határozzon is, tehát járjon az ügy végére. Azonban a 2. §-ban megfogalmazott szöveg nem errõl szól! Ez azt mondja, hogy 30 napon belül megvizsgálja. Az a szó, hogy "megvizsgálás", milyen eljárási szakaszt jelent az Alkotmánybíróság munkájában? Elõszedtem az Alkotmánybíróság Agyrendjét: van egy ilyen szakszó vagy mûszó, hogy "megvizsgálja" az indítványt, ez azonban az elõkészítõ eljárás keretében történik; a beterjesztett ügyrend szerint az elõadó bíró az indítvány kézhezvétele után nyomban megvizsgálja, hogy intézkedésnek van-e helye vagy testület elé viszi az ügyet. Nyilván az elõterjesztõ Igazságügyi Minisztérium nem arra gondolt, hogy ilyen elõkészítõ eljárásnak kell 30 napon belül megtörténnie, hanem - mint ahogy az indokolás is tartalmazza - be kellene fejeznie az Alkotmánybíróságnak 30 napon belül az eljárását, és határozatot kellene hoznia. De a javaslat, hangsúlyozom még egyszer, nem errõl szól.
A 3. § lehetõvé teszi azt, hogy olyannyira megnyirbáljuk az elõzetes normakontroll intézményét, hogy nemcsak egy politikai kisebbségtõl, ötven országgyûlési képviselõtõl kívánja elvenni ezt a jogot, hanem elveszi az állandó bizottságtól is. Tehát elveszi egy szakmai közösségtõl is azt a lehetõséget, hogy ezzel az elõzetes normakontrollal élni tudjon. Azt hiszem, ez sem szakmailag nem támogatható részünkrõl, sem pedig politikailag, hiszen ez egy kisebbségi jognak a továbbcsorbítását jelenti. És azzal együtt, hogy egy állandó bizottságtól is elveszi annak a lehetõségét - mint ahogy ezt megtette egyébként tavaly áprilisban az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a kárpótlási törvény kapcsán -, nem értem az indokát, miért ne tehetné meg a következõkben is.
Ezért a Magyar Demokrata Fórum ezt a javaslatot nem tudja támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)