DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A magyar törvényhozás és a magyar politikai elit szégyene, hogy 1990 óta, a rendszerváltás megkezdése óta a miniszterek és az államtitkárok jogállását nem szabályozza részletes törvény. Ebben a felelõsségben önökkel együtt osztozom - és azokkal a politikai pártokkal, amelyek ezt eddig elmulasztották.
Éppen ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt azt gondolja, hogy egy ilyen törvénynek a megszületése egy nagyon súlyos mulasztását pótolja annak, ami elmaradt; pótolja azt, hogy a köz legmagasabb rangú tisztségviselõi, a miniszterek és az államtitkárok tevékenységére, azok jogállására végre egy magas szintû, törvényi szintû jogszabály vonatkozzék. Tehát magát a gondolatot a Fidesz-Magyar Polgári Párt üdvözli, és örül, hogy ez a törvény meg fog születni.
Nem ezzel van az alapvetõ gondunk. A részleteket ezzel kapcsolatban Salamon László korábban elmondta, és a következõ hozzászólásban nyilván ezeket tovább fogja folytatni.
(22.20)
Ugyanis magával ezzel a törvényjavaslattal, ennek a tartalmával mégsem értünk egyet, az egyik szemünk sír, a másik meg nevet: örülünk, hogy lesz végre egy törvény, ugyanakkor nem örülünk, hogy ilyen törvény fog megszületni.
Örülünk annak, hogy lesz egy törvény, ugyanis a Magyar Köztársaságban lényegében minden foglalkozásra, minden rangra vonatkozóan létezik már megfelelõ szintû jogi szabályozás: van ilyen a polgármesterek jogállására, van az országgyûlési képviselõk jogállására, természetesen a munka törvénykönyve minden munkavállalóra vonatkozik, a köztisztviselõkre, a közalkalmazottakra - és sorolhatnám még, hogy milyen személyek, milyen munkavállalók és tisztségviselõk jogállását szabályozta eddig törvényi szinten a Magyar Országgyûlés.
Nem önszántából és nem jószántából döntött úgy a kormány, hogy végre benyújtja ezt a javaslatot. Annak ellenére, hogy a kormánykoalíciós pártok programjában benne volt már az erre vonatkozó ígéret, sõt abban a listában is benne volt, amit a koalíciós pártok - már nem emlékszem pontosan, hogy a koalíciós megállapodásban vagy pedig a kormányprogramban - az azonnal meghozandó törvények sorába soroltak, azokban is szerepelt már a miniszteri jogállásról meghozandó törvény, mint feladat. Ez ennek megfelelõen körülbelül 1994 végéig meg kellett volna hogy szülessen - de végül is nem ezért született, végül is az Alkotmánybíróságnak kellett rákényszerítenie a Magyar Országgyûlést és a kormányt, hogy e tekintetben tiszta vizet öntsön a pohárba.
Meg kell hogy mondjam - és erre utalt Salamon László korábbi stádiumban elmondott hozzászólásában -, hogy az Alkotmánybírósághoz én nyújtottam be azt az indítványt, amely arra vonatkozott, hogy a miniszterek jogállására vonatkozó elavult, még a rendszerváltás elõtt született minisztertanácsi határozatot megsemmisítse. Ez volt az a minisztertanácsi határozat, amelyben lényegében a miniszterek jogállása, azok bérezése, a különbözõ javadalmazásuk és egyéb privilégiumaik beépültek. Ennek a minisztertanácsi határozatnak a megsemmisítése az, ami megnyitotta az utat a törvény tárgyalása elõtt; az Alkotmánybíróság június 15-ei határidõt tûzött ki, hogy ezt a törvényt meg kell hozni, és ennek megfelelõen, lényegében a kényszer segítségével sikerült magunkat, egyáltalán a kormányt és az Országgyûlést rávenni, hogy ebben a kérdésben döntést hozzon.
Mindez a tényleges gyakorlatban is elég súlyos problémákat okozott, és belõlem az váltotta ki, hogy az Alkotmánybírósághoz kell fordulni ebben a kérdésben, hogy annak idején, amikor Bokros Lajos lemondott a miniszteri státuszáról, abban az esetben komoly vita alakult ki a Fidesz és a kormánykoalíció között abban a kérdésben: jár-e végkielégítés, jár-e 6 hónapi idõre szóló, kifizetendõ felmondási pénz az akkor saját jószántából távozó pénzügyminiszternek. Akkor végül is - jogértelmezési eszközökkel - a kormány egyoldalúan úgy döntött, hogy végkielégítés nem jár, de a 6 hónapi felmondásra szóló összeg jár neki. Ezt a variációt szintén nem tudtam elfogadni, hiszen egyetlenegy munkavállaló, egyetlenegy a munka törvénykönyv alá tartozó dolgozó sem kap ilyen esetben - ha saját maga mond fel a munkahelyen - semmiféle juttatást. Ennek megfelelõen méltánytalannak gondoltam azt a jogértelmezést, amit akkor a kormány mindenféle, még az elõzõ rendszer idejébõl származó alacsony szintû jogszabályokból összeszedett, és ennek érdekében nyújtottam be ezt az alkotmánybírósági javaslatot. Így született meg az az alkotmánybírósági ítélet, amely már világosan kimondja, megsemmisíti azt a rendeletet, amelyre ilyen módon, azt gondolom, nem éppen jogállami módon építette a kormány az addigi stratégiáját - eddig a sikertörténet. Magával a törvényjavaslattal kapcsolatos részletes problémáinkat Salamon László fogja ismertetni.
Én most itt egyetlenegy pontra szeretném felhívni a figyelmet, ez pedig az, hogy június 15-e közeleg, és nyilvánvaló, hogy ennek a törvénynek az elfogadására addig már nem lesz mód. Ennek megfelelõen nem is az államtitkárokra, hiszen rájuk nézve volt egy kurta törvény, de a miniszterekre vonatkozóan meglehetõsen komoly alkotmányossági problémákat vet fel, hogy mely juttatásokban részesülhetnek, ki lehet- e nevezni ebben az idõben megfelelõ alappal minisztert. Én tehát azt gondolom, az átmenet problémáját is meg kell oldani, ugyanis június 15- étõl, vagyis a jövõ héttõl nem lesz jogi szabályozás erre a kérdésre. Ez pedig úgy állt elõ, hogy annak ellenére, hogy a kormány elég korán, még magához képest, az eddigi szokáshoz képest is korán elkészítette az erre vonatkozó jogszabályt - és ezt, azt hiszem, egy ellenzéki képviselõtõl mindenképpen bóknak lehet tekintetni -, azt a pártokkal ismertette, de benyújtására csak késõbb, ebben az alkotmányjogi, közjogi meg bírósági rendszert átalakító hajrában került sor. Tehát így is késedelembe keveredett a kormány ebben az ügyben, és most egy - legalábbis pár hétig tartó - exlex állapot lesz, amelyben, azt gondolom, alaposan meg kell vizsgálni, milyen esetben helyes a kormány magatartása, vagyis az ebben a megsemmisített határozatban foglalt, eddig erre alapított jogok tekintetében hogyan néz ki.
Én tehát az elkövetkezendõ hetekben semmiképpen sem ajánlom a minisztereknek, hogy lemondjanak - és egyéb hasonlót -, a kormányfõnek sem javaslom, hogy ebben az idõszakban újabb minisztereket nevezzen ki, mert komoly alkotmányossági aggályok lesznek ezzel kapcsolatban. Ugyan ott van az alkotmány, ez kétségtelen, és az alkotmány bizonyos értelemben foglalkozik ezekkel az ügyekkel, de mindenképpen egy érdekes szituáció fog elõállni, ha nem születik meg ez a törvény, holott igazából ezt meg lehetett volna tárgyalni, és tulajdonképpen a Fidesz igenlõ szavazatait nem is igényelte volna; hiszen mi nem fogjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, de az, hogy a megsemmisített törvény helyett egy másik szülessen, a kormánykoalíció elemi érdeke, és nyilván meg is szavazta volna. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)