DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A polgári peres eljárással kapcsolatos, azt módosító törvényjavaslat vitájában eddig a Fidesz véleménye még nem hangzott el. Ha megengednek egy személyes megjegyzést: hétéves képviselõi mûködésem során nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy ilyen rohamban tárgyaljunk ilyen fontos törvényjavaslatokat, mint akár a polgári perrendtartás - amelyet a jogászok egyébként is szentként tisztelnek -, és a módosítások gyakorisága nem túl szerencsés. Mindenesetre szokatlan: éppen hogy csak elkezdõdött ennek a javaslatnak a vitája, és már itt vagyunk a végén.
Tisztelt Országgyûlés! A polgári peres eljárás reformja már hosszú idõ óta ígérete szinte mindegyik igazságügyi kormányzatnak. Szükségességét senki nem is vitatja. Egyetértés van abban is, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége csak a bíróságok hatékony mûködésével együttesen képes a jogbiztonság érzését megteremteni.
A hatékony és gyors mûködés - mindannyian tudjuk - megfelelõ szervezetet és eljárást igényel. Azt is tudjuk azonban, hogy a "megfelelõ" szó itt, ebben az esetben nem pusztán szónoki frázis, hanem a demokratikus rendszerek polgári eljárásjogának való megfelelést is jelenti. Ahhoz, hogy sok ezernyi szempontból meg lehessen vizsgálni és meg lehessen alkotni egy új perrendtartást, idõre és a kormánypártok részérõl, az ezt tárgyalók részérõl kompromisszumképességre van szükség. Sajnos sem az egyik, sem pedig a másik nem segíti az ellenzéket, a Fideszt, hogy javaslataival építeni tudja ezt a törvénynovellát.
Nem szabad elfelejtenünk azt a történelmi tényt sem, hogy az 1911. évi I. törvénycikk elkészítése is évekbe került. Ez a Plósz-féle híres elsõ Pp. Magyarországon. Egészen pontosan 1901-ben kezdték el a polgári perrendtartás elõkészítését, de ha egészen a gyökerekig akarunk visszamenni, az elsõ, Plósz Sándor keze alól kikerült tudományos munka 1893-ból származik. Mit mutatnak ezek az adatok? Azt, hogy egy jó polgári perrendtartás megalkotására akár évtizedeket sem szabad sajnálni. Természetesen a rendszerváltás gyors tempójában évtizedeket nem várhatunk, de az már egy túlzás, a ló másik oldalára való átzuhanás, hogy mindezt néhány hét alatt kellene megtárgyalni. Mert mit látunk most? A kormány néhány hét alatt kívánja elérni ugyanazt a célt, ami Plósz Sándornak, a nemzetközi hírû magyar eljárásjogásznak majdnem húsz évébe került. Az eredmény természetesen olyan is lesz, sajnos. Nem csodálkozhatunk a kormány szándékán és önbizalmán, hiszen csupa szakértõrõl van szó természetesen.
Tisztelt Országgyûlés! A legtöbb kérdést a törvényjavaslat 8. §-a veti fel. Ez jelentõsen kiszélesíti a megyei bíróság hatáskörét; hiszen minek is nevezhetnénk azt, hogy rögtön megyei bírósági hatáskörbe kerülnek az egyes cégek szervei határozatainak bírósági felülvizsgálata iránt indított perek? Ez a társasági taggyûlések összes határozatát a megyei bírósági hatáskörbe utalja. A cégek és tagjaik közötti tagsági jogviszonnyal kapcsolatos perek lényegében az összes kizáró határozatot jelentik. Ez a két ügycsoport a társaságokkal kapcsolatos perek jelentõs részét, mintegy 50 százalékát teszi ki. Persze erre azt válaszolhatja az igazságügyi kormányzat, hogy a társasági törvény módosításával ezen perek száma radikálisan csökkenni fog. Vagyis a meglévõ ügyteher nem vehetõ hosszú távon figyelembe. Ez az érvelés nem elfogadható, hiszen a társasági törvény módosítását még nem fogadta el a parlament, s amint láttuk, a helyi bíróságoktól a megyei bíróságokhoz sorolnak át ügyeket, azaz a helyi bíróságokra lényegében kevesebb ügy fog beérkezni, hiszen illetékességük ezen körben megszûnik, vagyis kevesebb lesz a folyamatban levõ ügy, és így az ügyhátraléki statisztikájuk jelentõsen javulni fog.
Ugyanezt a hatást fogja elérni a cégnek nem minõsülõ szervezetek ellen a szervezetek tagja által indított perek. Tudjuk azt, hogy az alapítványokkal és egyesületekkel kapcsolatos eljárások nagy számban fordulnak elõ, vagyis ez a módosítás sem szolgál mást, mint statisztikai kozmetikázást. Azt sem felejthetjük el, hogy jóval kevesebb megyei bíróság van, mint helyi bíróság, és még ha azt is halljuk, hogy a megyei bíróságokon tapasztaltabb bírák mûködnek, õk sem terhelhetõk a végtelenségig. Vagyis amíg mondjuk öt-hat helyi bíróságon csapódtak le eddig ezek az ügyek, most ez egységesen a megyei bíróságokat fogja terhelni.
Ki kell emelni a tervezett változtatások közül azt, hogy ha a másodfokú bíróság az elsõ fok módjára hoz meg egy határozatot, a rendes fellebbezés lehetõségét adja meg a Pp. új módosítása. Másodfokú bíróság lehet azonban az ítélõtábla, amelynek döntése ellen a Legfelsõbb Bíróság tud jogorvoslatot adni, azaz ennek a szakasznak a beiktatásával a Legfelsõbb Bíróság másodfokú döntése és a Legfelsõbb Bíróság kebelén belül lefolytatott felülvizsgálati eljárás - módosítás ide, módosítás oda - ezentúl is egy szervnél lesz, vagyis az 1. § a jelenlegi és elkerülni vágyott gyakorlatot rögzíti.
A polgári perrendtartás módosításának talán leglényegesebb szakaszai a 20. §-ban találhatók. E szerint 200 ezer forint ügyérték alatt csorbíthatók és korlátozhatók az állampolgárok jogorvoslathoz fûzõdõ igényei. Az eljárás az eljárási szabályok lényeges megsértésérõl vagy téves jogalkalmazásáról beszél. Ki dönti el és milyen ismérvek szerint, hogy mi számít lényeges eljárási szabálysértésnek, mi az, ami az ügy érdemi eldöntésére kihatással lehet? Vagy téves jogszabály-alkalmazás esetén mikor tekinthetõ érdemi tévedésnek vagy nem érdemi tévedésnek a jogszabály-alkalmazás? Ha fordítva közelítünk a dologhoz, akkor azt láthatjuk, hogy eljárási szabályok lényegtelen megsértése esetén ilyen tekintetben a jogkeresõk jogai mindenképpen csorbíthatók. Talán skolasztikusnak tûnik ez az okfejtés, de ne felejtsük el, hogy a lényeg a részletekben lakik, és miután a jogalkotó ezt a paragrafust a megszorítások miatt teletûzdelte jogorvoslati lehetõségekkel, amelyek legalább háromszor annyi energiát visznek el a fellebbviteli bíróságoktól, nyugodtan rá lehet kérdezni: mi szükség van erre? Egyáltalán érdemes-e ezért a jogorvoslati jogot korlátozni, gyorsítja-e ez az eljárást, vagy megint csak a jogalkotási szemfényvesztés áldozatai lettünk?
Mindezt azzal együtt állítom, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint sommás eljárásra és egyfajta sommás eljárásra szükség van, sõt, még bizonyos értelemben azt is el tudom fogadni, hogy a jogorvoslati jognak bizonyos értékû, bizonyos jellegû korlátozása belefér ebbe a dologba, hiszen van egy alapvetõ társadalmi cél, amely bizonyos jogászi akadékoskodásokkal szemben is szükségessé teszi, hogy az eljárások gyorsabbak legyenek, hiszen adott esetben az objektív igazság sérülhet, ha ez nagyon késõn kerül elbírálásra.
A polgároknak az az alapvetõ érdeke, hogy ügyeikben gyorsan, természetesen az igazságnak és a törvényeknek megfelelõen döntsenek a bíróságok, és ennek a gyorsítása mindenképpen egy üdvözlendõ szempont. Nem is biztos, hogy a kormány e tekintetben a lehetõ legrosszabb úton indult el. Bizonyos javításokkal még az a variáció is támogatható, amit a kormány ebben a paragrafusban elénk terjesztett. Ugyanakkor az mindenképpen mérlegelendõ, hogy a plusz jogorvoslati jogosítványokkal nem veszi-e el pont ennek az egész dolognak az élét. Éppen ezért szeretném rögzíteni, hogy a Fidesz híve a sommás eljárásoknak, mi nem gondoljuk azt, hogy ez valamifajta diszkriminációt jelentene - mint ez a vitában más pártok részérõl elhangzott - olyanok számára, akik adott esetben gyengébb anyagi eszközökkel rendelkeznek, szemben a nagyobb anyagi eszközökkel rendelkezõkkel.
Ugyanakkor ezt a konkrét megoldást ebben a formában mégsem tudjuk így támogatni, mert olyan módon korlátozza a jogorvoslati jogot, ami véleményünk szerint felhatalmazást és lehetõséget ad a bíróságok számára arra, hogy az eljárási szabályokat ne tartsák be olyan mértékben. Egy dologban bízhatunk: a bírák jogi kultúrájában, hogy miután ezeket a kérdéseket nem fogja senki bírálni, ennek fényében a jogászi lelkiismeretükre hallgatva mégiscsak az eljárási szabályok lényegtelen elemeit is be fogják tartani. Egyébként, ha ez a jogi kultúra nem mûködik, akkor ez felhatalmazást adna, hogy ezektõl a szabályoktól eltérjenek, és e fölött igazából nem létezik kontroll.
Nagyon nehéz összepárosítani a gyorsaság igényét a garanciális igényekkel. Úgy gondolom, létezik ilyen út, egy kicsit alaposabb utánajárással, alaposabb vizsgálattal - talán a Plósz Sándor-féle alapossággal - erre is megfelelõ megoldást lehetett volna találni.
(23.00)
Ebbõl a szempontból az egész Pp.-novellának szerintem ez az egyik legfontosabb része, ugyanis ez az egyetlen pont, amely - ha valóban megfelelõ szöveggel kerül elfogadásra - ténylegesen gyorsíthatja a bírósági eljárásokat, és azt hiszem, abban a parlament minden pártja egyetért, hogy a gyorsítás e tekintetben szükséges. Éppen ezért azt gondolom, hogy erre idõt kellett volna hagyni, hogy ezt alaposan ki lehessen dolgozni, és a garanciális igényeket is ki lehessen elégíteni.
Tisztelt Országgyûlés! A módosítás teljesen egyértelmû hatással lesz a bírósági rendszerre véleményünk szerint. A helyi bíróságok jelentõsége csökkenni fog, hiszen olyan jogkört kapnak, amit a második világháború elõtt egy falusi bíró is elláthatott, másrészt az ügyteher nagy része a megyei bíróságokhoz kerül át. A hatásköri változások következtében az egyes bírói szinteken felmerülõ ügyhátralék csökkenni fog, mert ugyanaz a mennyiség fog eloszlani négy szinten, ami eddig három szinten oszlott el.
A munkaügyi perek illetékességének a munkáltató székhelyére történõ áthelyezése hátrányos helyzetbe hozza a munkavállalókat, tekintettel arra, hogy a munkaügyi per áldozata - idézõjelben - majdnem mindig a munkavállaló, aki sokszor több száz kilométerre lakik a korábbi munkavégzés helyétõl. Általában probléma egyébként a bírósághoz való hozzáférés - angol kifejezéssel az express of justice - problémája, hogy az új, eggyel több fokú bírósági rendszer, a négyfokú bírósági rendszer, valamint bizonyos feladatoknak, hatáskör- és illetékességi szabályoknak a megyei bíróságokhoz való telepítése meglehetõsen sok utazgatást fog igényelni a jogkeresõ állampolgároktól. Ennek következtében rontani fogja a bírósághoz fordulásnak az eredményét, és nyilván költségeket okoz, megnöveli a bírósági eljárások költségeit. E tekintetben, azt gondolom, hogy miközben egyik szempontból a gyorsaságra figyelünk, a bírósághoz, az igazságszolgáltatáshoz való hozzájárás kérdései általában a bírósági csomagban nem nyertek megfelelõ kezelést.
Tisztelt Országgyûlés! Összefoglalva megállapíthatom, hogy a polgári perrendtartás módosítása további foltokat jelent a lyukas zsákon, de az igazi megoldást nem hozza meg, statisztikai átcsoportosítással ugyanis nem lehet hatékonnyá tenni a bíróságok mûködését. Erre is igaz az, ami általában az igazságügyi törvénycsomagra, hogy ez a Pp.-módosítás csak egy hosszabb elõkészítés után és alaposabb vita után kerülhet olyan helyzetbe, hogy ezt a Fidesz támogatni tudja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)