DR. EÖRSI MÁTYÁS külügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint köztudomású, az IFOR és az SFOR keretébe tartozó erõk 1995 decembere óta tartózkodnak a Magyar Köztársaság területén. Tartózkodásuk jogalapját az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata, illetõleg a Magyar Országgyûlés ezt jóváhagyó határozata adja meg. Felmerül a kérdés, hogy ezen kívül szükség van-e további rendelkezésre. A válasz: igen, ugyanis ezek az itt-tartózkodást megalapozó egyezmények pusztán a jogcímet adják meg, ugyanakkor szükséges az itt tartózkodó csapatok státuszával kapcsolatos egyes kérdéseket is rendezni.
Van egy úgynevezett keret-megállapodás, amit SOFA-nak hívnak. Ez azon megállapodás rövidítése, amely a NATO-tagállamok között jött létre, amely ezt a státuskérdést rendezi; a Partnerség a békéért-ben részt vevõ tagországok esetében a PfP-SOFA megállapodás ennek a megfelelõje. Ennek egy melléklete a NATO-tagországok között megkötésre kerülõ, 1951-es egyezmény a NATO-SOFA.
(23.30)
Tudni kell ugyanakkor azt, hogy ez a SOFA-megállapodás, illetõleg a PfP-SOFA-megállapodás nem terjed ki az itt állomásoztatás minden körülményére, ezért az itt tartózkodó csapatokat küldõ államokkal Magyarország már eddig is számos részletkérdésben megállapodott az itt tartózkodás körülményeivel kapcsolatban.
Tekintettel arra, hogy a Magyarországon tartózkodó korábban IFOR-, most SFOR-erõk gerincét az Egyesült Államok hadereje adja, ezért szükségessé vált, hogy ezt a sok részmegállapodást fölváltsa egy átfogóbb megállapodás, amely ezeket a kérdéseket rendezi. Engedje meg a tisztelt Ház, annak érdekében, hogy idejüket immár ne vegyem túlságosan igénybe, ennek a megállapodásnak csupán öt szempontjára hívjam fel a figyelmet.
Az elsõ ilyen szempont az, hogy ez a PfP-SOFA-megállapodás nem elegendõ arra, hogy minden részletkérdést tárgyaljon, és érdemes azt is tudni, hogy a NATO-tagországok között is bevett gyakorlat, hogy a SOFA-megállapodás mögött a küldõ és a fogadó országok között megállapodás jön létre az állomásozó csapatok státusa vonatkozásában. Éppen ezért az a körülmény, hogy a Magyar Köztársaság a PfP-SOFA mögött egy ilyen megállapodást hoz létre az Egyesült Államokkal, nemhogy nem ellentétes, éppen hogy összhangban van a NATO-tagországok gyakorlatával.
A második megjegyzésem a megállapodással kapcsolatban, hogy ez a megállapodás nem specifikusan az IFOR-SFOR-csapatokra vonatkozik, hanem a megállapodás hatálya alatt minden, az Egyesült Államok részérõl Magyarországra küldött, Magyarországon állomásozó csapatra kiterjed, illetve ki fog terjedni; mindez azonban önmagában nem fog jogcímet jelenteni arra, hogy az Egyesült Államok Magyarország területére csapatokat küldjön, hiszen az az alkotmányos rendelkezés, hogy külföldi csapatok magyarországi állomásoztatására, illetve átvonulására a Magyar Országgyûlésnek kizárólagos kompetenciája van, a továbbiakban is érvényes lesz. Tehát ahhoz, hogy a mostani helyzeten kívül a jövõben amerikai csapatok hazánk területén tartózkodjanak, a jövõben is szükség lesz az Országgyûlés hozzájárulására, ezt ez a jelenlegi megállapodás nem váltja ki.
A harmadik megjegyzésem, hogy az az egyezségcsomag, ez a megállapodás, amelyet a kormány az Országgyûlés elé tárt, teljes egészében ezen a NATO-SOFA-egyezményen, illetõleg az Egyesült Államoknak a NATO-tagországokkal megkötött állomásoztatási egyezményein, illetve a kialakult gyakorlaton alapszik. Itt egy egy évig tartó tárgyalássorozatról van szó. Azt kell hogy mondjam, hogy a megállapodás egy kompromisszumot tartalmaz; hogy csak egyetlen kérdésre fölhívjam az Országgyûlés figyelmét: az amerikai fél teljes adómentességet kívánt - a magyar fél ebbe nem tudott belemenni. A kompromisszum, azt hiszem, ésszerû: áfa-visszatérítésben részesültek az amerikai csapatok. Itt felmerülhet a kérdés, hogy indokolt volt-e az áfáról lemondani. Én úgy ítélem meg, hogy igen. Ha amerikai csapatok Magyarországon tartózkodnak, vegyük csak az IFOR vagy az SFOR esetét, ennek célja a boszniai béke fenntartása. Úgy ítélem meg, hogy nem lehet elvárni az Egyesült Államok adófizetõitõl, hogy ezt a rendkívül sok terhet jelentõ feladatot még a magyar állam is megfejelje az áfával. Nem üzleti tevékenység miatt tartózkodnak Magyarországon, hanem egy békefenntartó misszión vesznek részt, és azt hiszem, ez a legkevesebb, amit ebben az ügyben megtehetünk.
A negyedik pont, amelyre szeretném fölhívni az Országgyûlés figyelmét, hogy ez a megállapodás - a megállapodás zárórendelkezéseibõl is kitûnõen - addig van hatályban, ameddig Magyarország a NATO-ba felvételt nem nyer. A megállapodás szerint akkor, amikor Magyarország a NATO-ban teljes jogú tagságot fog elnyerni, akkor a felek a szerzõdés rendelkezéseit felülvizsgálják, és azt minden tekintetben a NATO-n belül bevett és alkalmazott gyakorlathoz fogják igazítani. Úgy ítélem meg, hogy ez egy magától értetõdõ rendelkezés.
Az ötödik és egyben utolsó pont: szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy ennek a megállapodásnak van egy elég rendkívüli politikai jelentõsége, mégpedig az, hogy az Egyesült Államok a békepartnerségben részt vevõ tagországok közül eddig kizárólag Magyarországgal kötött ilyen megállapodást. Úgy ítélem meg, hogy a megállapodás létrejötte is mutatja Magyarország geostratégiai felértékelõdését, s azt, hogy e megállapodás - ilyen módon legalábbis - tovább erõsíti azt a reményünket, hogy nemcsak Magyaroszágnak van szüksége a nemzetközi közösségre, hanem a nemzetközi közösségnek is szüksége van Magyarországra, és ennek eredményeképpen a júliusi NATO- csúcson minden esélyünk megvan arra, hogy Magyarországot is meghívják tárgyalni.
A fentiekre tekintettel a kormány nevében azt kérem az Országgyûléstõl, azt kérem minden frakciótól, hogy szavazatával támogassa ennek a megállapodásnak a megerõsítését, amelyre az alkotmány értelmében van szükség, és ugyanezzel a szavazatával támogassa a megállapodás kihirdetését is.
Köszönöm, elnök úr. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)