DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló T/4294. számú törvénytervezet, amit most tárgyalunk, olyan nagy jelentõséggel bír a hazánk népességének egyre növekvõ hányadát kitevõ nyugdíjasok, de mondhatni a társadalom minden rétege számára is, hogy annak lelkiismeretes megvitatása nagy alaposságot igényel. Érthetetlen tehát a kormánynak az az erõfeszítése, hogy a javaslat megvitatása és elfogadása feszített idõkeretben még a tavaszi ülésszak alatt megtörténjen. Ha ezt a törvényjavaslatot a jelenlegi formájában fogadja el az Országgyûlés, akkor a nyugdíjasok az elkövetkezendõ idõben rosszul fognak járni, mert nyugdíjemelésük legalább 5 százalékkal lesz kevesebb.
Ez a javaslat több sebbõl vérzik, és joggal vívta ki a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és az érintett egyéb civil szervezetek - mint például a Magyar Nyugdíjasok Egyesületének országos szövetsége, a Szakszervezetek Egyeztetõ Fórumának nyugdíjas szervezete, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének nyugdíjas tagozata, a Nyugdíjas Klubok Országos Szövetsége, a Vasas Nyugdíjasok Országos Tagozata, a Pedagógus Szakszervezetek, a Vasutas Nyugdíjasok Országos Szervezete, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, az Építõipari Dolgozók Szervezetének Szövetsége, a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége, valamint a Vám- és Pénzügyõrség Nyugdíjasainak Egyesülete - kritikáját és rosszallását.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint államháztartási reformot csak széles társadalmi egyetértés alapján szabad végrehajtani. Különösen így van ez egy esetleges nyugdíjreformnál, amely ma vagy holnap saját helyzetén vagy hozzátartozóján keresztül mindenkit érint. A nyugdíjak ma sem biztosítják megfelelõen az idõskorúak megélhetését, dolgos évtizedek után százezrek szorulnak családjuk támogatására, anyagi segítségére, és százezrek ennek híján nyomorognak.
A közüzemi árak állandó növekedése mellett még akkor is nehéz e költségek kifizetése, amikor a házaspár - élettárs - mindkét tagja ehhez hozzá tud járulni. Csak olyan átalakítás nyerhet tehát megfelelõ támogatottságot, amely javítja a helyzetet, biztonságosabb és kedvezõbb nyugdíjat ad, nem vesz el szerzett jogokat és kedvezõbb nyugdíjat ad az aktív korosztályok ma is elviselhetetlen terhei mellett.
Bármilyen konstrukciót is alkalmazzanak, a nyugdíjat végsõ soron a járulékból fedezik. Ezek nemzetközileg is rendkívül magas színvonala azonban korlátozza a bevételeket, hiszen a befizetés elkerülésére kényszerít. Ráadásul akadályozza a gazdaság növekedését és a reálkeresetek emelkedését, és ezáltal ugyancsak mérsékli a befizetéseket. A nyugdíjreformnak magában kellene tehát foglalnia a járulékreformot.
Az elõterjesztett törvényjavaslatok lényegében egyik szempontnak sem felelnek meg. Általában nem javítják az amúgy nagyon is javítandó helyzetet. Az egyetlen kivétel - amire késõbb visszatérek - az özvegyinyugdíj-jogosultság korrekciója. Korrekcióról beszélek, mivel a megörökölt nyugdíj 20 százalékos mértékét csak igen szerény javaslatnak kell minõsíteni. Azzal pedig, hogy a nyugdíjreform feltételeit nem biztosítják, csak megígérik, óriási kockázatot vállalnak. A magas gazdasági növekedés és az alacsony infláció nem a gazdaság mai és közeljövõbeli állapotát írja le, fordulatra pedig a jelen kormány gyakorlata alapján nem számíthatunk, már csak azért sem, mert fenn kívánja tartani a gazdasági fejlõdést akadályozó és a feketegazdaságba kényszerítõ sarcszerû elvonásokat.
Továbbra sem végezték el a társadalombiztosítás átvilágítását, pedig arra a gazdálkodás tartalékainak feltárása, a jövõbeli gyakorlat kialakítása érdekében mindenképpen szükség van. De azt sem veszik figyelembe, hogy a tervezett átalakítás végrehajtására a nyilvántartás nem alkalmas, a megszervezés pedig - a nyugdíjbiztosító szerint - további 15-20 milliárd forintba kerülne. A kiadások alátervezése és a bevételek túltervezése miatt a nyugdíjbiztosításnál óriási hiány alakulhat ki. Ez a kormány számításaival ellentétben nem marad a bruttó hazai termék 1 százaléka alatt, hanem elérheti az évi 100 milliárd forintot is.
(10.30)
Ennek rendezését a központi költségvetésben fogják megoldani, ami csökkenti a gazdaság egyéb céljaira fordítható összegeit.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyûlés alelnöke
foglalja el.)
Tisztelt Ház! A nyugdíjrendszer másik körében, az úgynevezett tõkefedezeti pénztárakban ugyanakkor jelentõs tõkék halmozódnak fel. Ez a lehetõség vakította el a kormányt úgy, hogy mindennek ellenére keresztül akarja hajszolni az úgynevezett nyugdíjreformot. Lehetetlen tehát széles társadalmi támogatottságot biztosítani a tervezett reformnak.
(A jegyzõi széket Szili Sándor foglalja el.)
Rendkívül sajnálatos, hogy szerzett jogosultságokat szüntet meg, ami véleményünk szerint alkotmányellenes intézkedést jelent. Tizenöt évrõl húsz évre emelik a minimálisan szükséges szolgálati idõt. Ugyanakkor a korábbi gyakorlattal ellentétben a gyermekgondozás és a felsõfokú tanulmányok ideje nem számít be a szolgálati idõbe; ezzel az elõremutató szabályozást, a gyermekgondozás és a felsõfokú tanulmányok társadalmi elismertségét változtatják meg, bemutatva, hogy a gyermekgondozást és az értelmiségivé válást milyen kevéssé értékeli a kormány. A kérdést egyébként azzal vélik elintézni, hogy ezeket az éveket pénzért meg lehet vásárolni, szolgálati idõvé tenni. A nyugdíjak évenkénti korrekciójánál is olyan gyakorlatra tér át, ami a némileg változó körülmények miatt ma kevésbé elõnyös a nyugdíjasoknak.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a nyugdíjrendszer átalakításának kulcskérdése a finanszírozhatóság. Ugyanakkor e kérdés vizsgálatát nem tartjuk teljesnek, sõt éppen az alapkérdésre, miszerint miért lesz finanszírozható a javasolt nyugdíjrendszer, nincs válasz. A témával foglalkozó számítások középpontjában az áll, hogy a tõkefedezeti elem bevezetése következtében a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben jelentkezõ hiány minden évben a GDP 1 százaléka alatt maradjon. Ez azonban nem válasz, mert csak úgy módosítja a kérdést, hogy az említett feltétel teljesülése mellett miért állítható, hogy a nyugdíjrendszer hosszabb távon finanszírozható.
Az elmúlt idõszakban a finanszírozási nehézségeket a magas elvonásokkal hozták kapcsolatba a gazdaságpolitikusok - jogosan. Ebbõl következõen a finanszírozhatóságot ebbõl a szempontból kellene megközelíteni. A számítási anyagban szereplõ megközelítést azért sem tudja a Független Kisgazdapárt elfogadni, mert ezt az összefüggést nem is vizsgálták kellõképpen. A nyugdíjrendszerre vonatkozó számításokat egy általános nemzetközi sémákat követõ modell alapján végezték, amin a szakemberek még most is vitatkoznak.
Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint megállapítható, hogy a javasolt nyugdíjrendszer finanszírozhatósága nincs alátámasztva, a közölt számítások a vártnál kedvezõbb képet festenek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben - és egyúttal az államháztartásban - kialakuló hiányokról. A nyugdíjrendszer költségvetésében évente jelentkezõ hiány ugyanis a felültervezett bevételek és az alultervezett nyugdíjkiadások következtében 30-40 milliárd forinttal több lesz, mint amennyi a nyugdíjreformmal kapcsolatos törvényjavaslatokban szerepel. A javasolt nyugdíjrendszer alapvetõen változtatja meg a nyugdíjarányokat, amelyek szorosabban kapcsolódnak a befizetett járulékokhoz. Ugyanakkor nincs egyértelmûen igazságos nyugdíjformula, azt társadalmi konszenzussal kellene kialakítani, amihez pedig elengedhetetlen a nyugdíjarányok megállapítása; ez a társadalombiztosítási nyugdíjra vonatkozóan lényegében nem szerepel a benyújtott csomagban.
A javaslat alapvetõ hibái közé tartozik, hogy megítélésünk szerint rossz a vegyes finanszírozású rendszer kalkulációja. A vegyes finanszírozású rendszer lényegében öregségi nyugdíjat biztosít, így részarányát az öregségi nyugdíj kalkulációja alapján kell meghatározni. Ennek alapján a tõkefedezeti rész aránya egynegyed helyett egyharmad. Itt ugyanis arról van szó, hogy a jelenlegi 30 százalékos járulék alapvetõen háromfajta kifizetés fedezetét biztosítja: az öregségi nyugdíjat, a rokkantsági nyugdíjakat és a hozzátartozói ellátásokat.
Az öregségi nyugdíjak fedezetét az 1996. évben közel 23 százalékos járulék biztosította. Tekintettel arra, hogy a tõkefedezeti pillérbe fizetett járulék alapvetõen öregségi nyugdíjat szolgál, a 8 százalékos befizetést a 23 százalék körüli értékhez kell viszonyítani. Ez a kalkulációs hiba az elõzõkben említett irreális hozamfeltételezéssel együtt eredményezi, hogy a magas költségekkel dolgozó és örökölhetõséget is biztosító tõkefedezeti rendszert magába foglaló vegyes finanszírozású rendszer a nem pályakezdõknek is elõnyt biztosíthat a bemutatott számítások szerint.
A szakmailag korrekt kalkulációjú vegyes finanszírozású rendszer mûködtetéséhez az öregségi, a rokkantsági és a hozzátartozói nyugellátások külön kalkulációjára lenne szükség. A szakmai elvárás azt követeli, hogy reálisan kalkuláljuk a vegyes finanszírozású rendszer felosztó-kirovó elemeit is.
A másik probléma, amirõl még beszélni szeretnék, a nyugdíjreform törvénytervezetének az évenkénti nyugdíjemelésre vonatkozó javaslata. A jelenleg érvényben lévõ törvény alapján a nyugdíjakat az elõzõ évi tényleges nettó keresetek növekedésének megfelelõen emelik. Az 1995. év végéig a nyugdíjak emelése a tervezett nettó keresetnövekedés alapján, illetve ha várható ettõl eltért, úgy annak figyelembevételével történt. Évrõl-évre vita tárgyát képezte a várható keresetnövekedés mértékének meghatározása, ezért tértek át 1996. január 1-jétõl az elõzõ évi tényleges adatok figyelembevételére. A nyugdíjak emelését azért kapcsolták a keresetekhez, mivel ezzel teremtettek összefüggést a járadékfizetés és a nyugdíjak forrása között. Az éveken keresztül meglévõ magas infláció hatását a nyugdíjasok ugyanúgy elszenvedték és érzékelik, mint az aktívak; az aktívakkal történõ azonos teherviselés elvét a nyugdíjasok elfogadták.
Amíg az utóbbi két évben a reálbérek 17 százalékkal csökkentek, addig a nyugdíjaknál ez 22 százalékot tett ki. A nyugdíjak reálértéke pedig 1990 óta több mint a felére csökkent. Most, amikor az várható, hogy az infláció az elõzõ évekhez képest jelentõsen mérséklõdik, áttérni olyan rendszerre, amely az infláció hatását veszi figyelembe, enyhén szólva etikátlan. Etikátlan azért, mert a nyugdíjasokat az aktívakkal szemben hátrányos helyzetbe hozza, és feladja a sokat hangoztatott "együtt sírunk, és együtt nevetünk" elvet. A nyugdíjemelés módszerének évenkénti változtatása a nyugdíjasokat rendkívüli mértékben elbizonytalanítja, és kedvezõtlen helyzetbe hozza.
A Független Kisgazdapárt véleménye, hogy a nyugdíjakat továbbra is - a jelenlegi törvénynek megfelelõen - az elõzõ év tényleges nettó kereseteinek alakulása szerint kellene emelni, ugyanis a jelenleg hatályos nyugdíjemelési rendszer összhangban van a mindenkori bevételekkel, így a nyugdíjak évi emelésének fedezete biztosított, valamint a korhatár emelése bõvíti a rendelkezésre álló forrást.
(10.40)
A másik fontos kérdés, amivel nem értek egyet, az özvegyi nyugdíjak rendelkezésének törvénytervezetben szereplõ változata. Az özvegyi nyugdíjak módosítása nem kellõen megalapozott, mivel szerzett jogokat csorbít, és nem terjed ki mindazokra, akiknek elhunyt hozzátartozója nyugdíjat szerzett. Az özvegyi nyugdíjak öröklésének indokoltságát többször is felvetettem az Országgyûlésben. Felhívtam az egyedül maradt nyugdíjasok elviselhetetlen helyzetére a figyelmet, arra tehát, hogy az emelkedõ költségeiket, közüzemi díjaikat egy nyugdíjból sokszor egyszerûen képtelenek fedezni. Javasoltam, hogy az özvegyen maradottaknak ne egy évig, hanem életük végéig folyósítsák elhunyt házastársuk nyugdíjának a felét. Akkor merev ellenállásba ütköztem.
Az anyagiak hiánya azonban nem mindig zavarja a kormányt. A nyugdíjreform hatalmas hiányát például könnyen finanszírozhatónak tartja. Most viszont az özvegyek helyzetének rendezésére a kormány saját felismeréseként terjeszt elõ javaslatot - természetesen hozzá illõ, nagyvonalú javaslatot. Eszerint az egyedül maradt özvegyek elhunyt társuk nyugdíjának egy részét ugyan egy éven túl is megkapnák, de ennek mértéke mindössze 20 százalék lenne, ami alig old meg bármit is.
Ezért most megismétlem a korábbi javaslatomat: az özvegyen maradottak részére életük végéig elhunyt házastársuk, élettársuk nyugdíjának 50 százalékát folyósítsák. Ezt a változást természetesen a meglévõ nyugdíjrendszerbe illesztve is meg lehet valósítani. Ez sem indokolja tehát, hogy bizonytalan kimenetelû, megalapozatlan, a társadalom számára súlyos veszteségeket okozó árreformot fogadjunk el. Elfogadhatatlannak tartom azt is, hogy az intézkedés az éves nyugdíjemelések terhére valósuljon meg, s ennek forrása az évenkénti nyugdíjindexálás tervezett módosítása legyen. Az özvegyi nyugdíjak rendezésére a költségvetés biztosítson fedezetet a privatizációs bevételekbõl (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), hiszen azt a vagyont, amelyet privatizálnak, a jelenlegi nyugdíjasok hozták létre - befejezem, elnök asszony.
Az a véleményem, hogy ez a nyugdíjtervezet csak igen alapos és körültekintõ megvitatást követõen lenne alkalmas arra, hogy a Független Kisgazdapárt, valamint más ellenzéki pártok konstruktív módosító javaslataival végül elfogadható, és ezt a kérdést legalább harminc évre rendezõ törvényi szabályozássá váljon. A Független Kisgazdapárt csakis ilyet tud támogatni. Köszönöm a türelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)