DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Azt gondolom, nem szabad elmenni a különféle aggályok mellett. Nem véletlenül vetették fel a nyugdíjasszervezetek, hogy ez a nyugdíjreform róluk is szól. Nagyon sokan mondták itt el, hogy: á, kérem, ez már a mostani nyugdíjasokat nem érinti, csak az új generációkat.
Gondolják végig, tisztelt képviselõtársaim: akkor, amikor itt három év óta minden költségvetési évben kemény vitákon keresztül alakult ki a társadalombiztosítás költségvetése; akkor amikor most a jövõ évi nyugdíjemelés kérdésérõl még mindig nem tudjuk, mi lesz a döntés - de egyet már tudunk: az özvegyi nyugdíjakra fordítható összeget nem máshonnan veszi a kormány, nem is tudja máshonnan venni, hanem az összes nyugdíjra fordítható összegbõl fogja kifizetni -, ez azt jelenti, hogy az özvegyi nyugdíjasok számára - nagyon helyesen -
emelkedik a nyugdíjmérték, ugyanakkor az összes többi nyugdíjas számára kevésbé emelkedik a nyugdíj, mint amit ígértek.
Ez már az elsõ mintaév, tisztelt képviselõtársaim, és gondolják végig, ha itt hosszú évekre, évrõl évre a nyugdíjbiztosítás költségvetésében törvényszerûen egy hiány áll elõ, akkor minden évben, minden költségvetési vita idején fel fog vetõdni a mindenkori kormány és mindenkori döntéshozók számára, hogy ezt a hiányt az adott gazdasági évben hogyan, mikor, mennyire tudják fedezni. Nemcsak én mondom, társadalombiztosítási szakértõk is elmondják, és önök is tudják, hogy így van: ez a hiány olyan kényszermechanizmust mûködtet (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), amelyik minden évben vitássá teszi az akkori nyugdíjemelés mértékét, merthogy az ország számára a nyugdíj-biztosítási költségvetésen kívül az államháztartási egyensúly is létezik. (Az elnök ismét jelzi az idõ leteltét.) Gondolják végig, és mérlegeljék, tisztelt képviselõtársaim, ez nagyon súlyos dolog! (Taps az ellenzék soraiban.)