HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ellenzéki képviselõtársunk részérõl elhangzott, hogy milyen kevés idõ jut erre a nyugdíjreformról szóló vitára. Enyhe példaként megemlíthetném, hogy ha napirend elõtt másfél óráig nem vitatkoztunk volna sajtószemlérõl és múzeumi kalauzról az ellenzéki pártok elõterjesztésében, akkor ma délelõtt is többet beszélhettünk volna errõl a nagyon fontos kérdésrõl. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Hölgyeim és Uraim! Az Evangélium egyik legszebb gondolata Jézusnak az a mondása, hogy nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért. A maga idejében felszabadító és forradalmi gondolat volt ez, amely azt mondta, hogy nem az elõírásnak, nem a törvénynek, nem a szabálynak kell vezérelni az embert; minden reform, minden elõírás, minden törvény azért van, hogy az embert szolgálja. Valljuk be, nemcsak az egyházakban, hanem a politikában is gyakran elfelejtkeztünk errõl az igazságról. Ezúttal azonban õszintén remélem, a nyugdíjreform valóban azért van, hogy a társadalom hosszú távon jobban, tisztességesebben tudjon nyugdíjat fizetni azoknak, akik már nem képesek vagy nem akarnak dolgozni, mert elérték a nyugdíjkorhatárt.
(11.00)
A nyugdíjreform, tisztelt képviselõtársaim, nem öncélú reform, és ez kiderült immanensen, ellenzéki képviselõtársaink is elismerték ezt, hiszen 2009-ben kezd igazán mûködni. Így igazán sandaság azt állítani, hogy a kormánypártok rövid távú célok érdekében vezetik be ezt a reformot, bár remélem, hogy még 2009-ben is az MSZP lesz kormányon, de addig jó néhány választásra sor kerül. Úgyhogy megmérettethetünk addig, és ha tévedünk, akkor nyilván levonják a szavazók ennek következményeit. (Dr. Surján László: Nem kell addig várni!)
A nyugdíjreform pontosan azt jelzi, aminek a hiányával ezt a kormányt vádolták, néha talán úgy is tûnt rövid távon, hogy jogosan vádolják, mégis a nyugdíjreform azt jelenti, hogy ennek a kormányzatnak és benne természetesen a Szocialista Pártnak van jövõképe, van hosszú távú célja. Ez a nyugdíjreform egy emelkedõ országról, egy emelkedõ nemzetrõl szól, egy olyanról, amelyben megindul a gazdasági fellendülés, egy olyanról, amelyben a társadalmi szolidaritás mellett a saját célú megtakarításnak is lesz értelme, mert olyan gazdasági feltételeket fogunk teremteni. Akik tehát a jövõképet hiányolják ebbõl a ciklusból, azoknak örömmel mondhatjuk, hogy ez a törvény mindenképpen a jövõképrõl szól. Tizenöt-húsz esztendõre elõre szóló törvényt fogalmazunk meg, olyan rendszert építünk fel, amely 2010-2020 között kezd igazán mûködni; ez azt mutatja, hogy jövõben gondolkodunk, tisztelt képviselõtársaim. Lehet persze, hogy a tervezet néhány pontja korrekcióra szorul - megjegyzem, lesz is erre idõ, hiszen mint mondtam, 2009-ben lép életbe -, elhalasztását azonban csak azok óhajtják, akik nem jövõképben, hanem pillanatnyi politikai spekulációban gondolkodnak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
Tisztelt Képviselõtársaim! Természetesen igaza van azoknak az ellenzéki képviselõknek, akik azt mondják, hogy ez a reform csak akkor lesz mûködõképes, ha Magyarországon hosszú távon megindul a gazdasági fejlõdés. Én azonban azt hiszem, hogy egy kormány, egy nemzeti kormány csakis abban gondolkodhat, hogy hosszú távon igenis lesz gazdasági fejlõdés, hogy igenis emelkedõ nemzet leszünk, hogy nõ a jövedelem és csökken az állam eladósodása. Ha nem ebben hinnék, nem foglalkoznék politikával, hanem egészen mást csinálnék.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ez a nyugdíjreform arra épül, hogy hiszünk a jövõben, hiszünk a jövõ Magyarországában, és 2000-ben nemcsak új évszázad, új évezred, hanem valamilyen módon, hisszük, egy új korszak is kezdõdik a magyarság történetében. Hiszünk abban, tisztelt képviselõtársaim, hogy nem leszünk félbalkáni féldemokrácia, hordószónokkal a miniszterelnöki székben (Derültség.), hisszük, hogy nyugat-európai jellegû fejlett demokrácia leszünk, jó gazdasággal és kiszámítható jogrenddel. Ha ez megvalósul, akkor ez a nyugdíjreform mûködni fog, és ha esetleg vannak hibái, akkor a következõ kormányok ezt ki fogják javítani.
Ha mégsem, tisztelt képviselõtársaim, ha nem lennénk emelkedõ nemzet, a gazdaság nem indulna növekedésnek, akkor a mai nyugdíjrendszerrel is csõdbe mennénk. Érdemes ezzel szembenézni! Azokban a kelet-európai országokban, ahol populista vezérek vannak hatalmon, ott a jelenlegi rendszer sem mûködik, az úgynevezett népbarátok garázdálkodása folytán fél évvel elmaradnak a nyugdíjakkal, sok kelet-európai országban ez a helyzet, tisztelt képviselõtársaim, és ha mégis megérkeznek a nyugdíjak, akkor legfeljebb néhány kiló húst lehet venni rajta. Ez nem történt meg Magyarországon, az elõzõ kormány alatt sem természetesen, a mostani kormány alatt sem. Mindenesetre van vesztenivalónk, és nagyon rossz kifogásnak tartom azt, hogy a nyugdíjreform azért nem mûködik, mert a gazdaság valószínûleg nem fog emelkedni. Ha a gazdaság nem emelkedik, akkor mindannyian megbukunk, nyugdíjasok és nem nyugdíjasok, tisztelt képviselõtársaim!
A jelenlegi nyugdíjrendszer reformra szorul. Ezt mindenki tudja, az is, aki nyugdíjat kap, az is, aki nyugdíjjárulékot fizet, és az is, aki kívülrõl figyeli ezt a helyzetet. A rokkantnyugdíjasokkal, korkedvezményesekkel, elõnyugdíjasokkal együtt közel 3 millió ember kap nyugdíjat vagy ahhoz hasonló ellátást ebben az országban, közel annyian, mint ahányan dolgoznak és nyugdíjjárulékot fizetnek. Hosszú távon ez a rendszer nem tartható, annál kevésbé lenne tartható, mert sajnálatosan egyre kevesebb a gyerek és örvendetesen egyébként egyre több az idõsebb ember, ilyen módon ez a rendszer a csõd felé halad, ha nem változtatunk, és hosszú távú felelõsségünk, hogy változtassunk. A politika egyik sajátossága, hogy négyévente vannak választások, de a felelõs kormánynak 15-20 évre elõre szóló döntéseket is kell hozni; most ilyen pillanatot élünk, úgy látom, úgy gondolom.
Tisztelt Képviselõtársaim! Néhány héttel a brit és a francia szocialisták ragyogó választási gyõzelmei után, úgy gondolom, úgy hiszem, talán joggal mondhatjuk, hogy az új egyesült Európa szociális Európa is lesz; nemcsak Magyarország lesz szociális demokrácia hitem szerint, hanem egész Európa szociális demokrácia lesz, és azt a szociális reformot, amely az Európai Unió országaiban is érlelõdik, a szocialista elvbarátaink fogják végrehajtani Londontól Budapestig, Stockholmtól Lisszabonig, tisztelt képviselõtársaim.
Ez a nyugdíjreform hosszú vitákon keresztül megmérettetett az Érdekegyeztetõ Tanácsban, a szakszervezetek véleményt mondtak róla hosszú, kiérlelt vitában. Jelentõs pontokban módosult a tervezet a kisemberek, a mai és a jövõbeli nyugdíjasok érdekében. Az a példa mindenesetre, hogy a szakszervezetek milyen gondos vita után mondtak véleményt errõl a törvényrõl, azt mutatja, hogy aki az ügynek használni akar, aki a nyugdíjasoknak használni akar, az nem bojkottal fenyegetõzik, az nem kivonul, hanem intenzíven részt vesz a vitában, jobbító szándékú javaslatait megteszi, és mint a reformcsomag elénk került változata mutatja, eredménnyel teszi, hiszen nagyon sok tekintetben jelentõs változások történtek, szerintem nagyon hasznos változások.
Elég különösnek hat, tisztelt képviselõtársaim, hogy akad itt ellenzéki képviselõ, aki a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat véleményére hivatkozik ezzel a törvénnyel kapcsolatban. A tb-igazgatási törvényhez beadott a Fidesz egy módosító indítványt, amely megszüntette volna a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatot, és helyette felügyelõbizottságot állított volna. Valamennyi ellenzéki párt tisztelt képviselõi név szerinti szavazáson megszavazták ezt a javaslatot. Ez után legalábbis álszentség, hogy a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és benne a szakszervezeti képviselõk véleményét lobogtatják a Szocialista Párttal szemben. Mi a szakszervezetekkel sok vitát folytatunk, és nem hiszem, hogy az alapvetõ stratégiai szövetségünket ellenzéki oldalról el tudják rontani. Kísérletezni persze lehet vele, de akkor mulatságos, hogy ugyanazok kísérleteznek vele, akik máskor arról elmélkednek, hogy a szakszervezetekre épülõ önkormányzatokat meg kellene szüntetni és sóval hinteni be a helyüket. (Dr. Kis Gyula József: Nem arról beszélünk!) Ez a fajta gondolkodás, számomra legalábbis, ellenséges... - bocsánat, elnézést a szóért: érthetetlen.
Tisztelt Képviselõtársaim! Különbözõ vélemények hangzottak el arról, hogy a nyugdíjreform érinti-e a jelenlegi nyugdíjasokat vagy nem. Természetesen érinti, mert több pontjában a jelenlegi nyugdíjfolyósításról is szól, de azon kívül érinti azért is, mert a nyugdíjasok többségének vannak gyerekei, unokái, családtagjai, és azok érdekeit is természetesen figyelemmel kísérik a nyugdíjasok. Sõt gondolom, ezt a közvetítést is több nyugdíjas figyeli, mint aktív dolgozó, és helyesnek és jogosnak tartom, ha nemcsak olyan szemmel figyelik ezt a vitát, hogy az õ érdekeiknek mi használ. Nyilvánvalóan arra is figyelnek, hogy a fiatalabb nemzedékek, gyerekeik, unokáik számára hasznos vagy nem hasznos ez a rendszer.
Azt javaslom és azt kérem a nyugdíjasoktól, hogy nagyon figyeljenek ezekre a vitákra, minden észrevételre, kételkedjenek, persze bennem is, de másokban is, és igyekezzenek összetenni maguknak azt a képet a nyugdíjreformról, amely az igazságot tükrözi, és adjanak tanácsot családjuk azon fiatalabb tagjainak, akiknek nincs idejük nyomon követni ezt a vitát, és akik nyugdíjreform ügyében akkor is a nyugdíjasok véleményét kérik ki, ha esetleg tulajdonképpen nem a nyugdíjasokat érinti, de nekik van idejük arra, hogy türelemmel, értelemmel és élettapasztalattal oda figyeljenek erre a vitára, hiszen nem elõször hallanak ilyen vitákat.
Ha már ezt megemlítem, akkor mindenképpen azt kell mondani, hogy akármilyen részletkérdésrõl is beszélünk, tisztelet és hála illeti azokat a nyugdíjasokat, akik a romokból felépítették ezt az országot, akik az elmúlt 40-50 évben dolgoztak, létrehoztak valamit, akkor is, ha ma egyesek lekicsinylik ennek az eredményét, és az elmúlt években is nagyon nagy áldozatokat hoztak azért, hogy valamilyen módon az ország gazdasága talpon maradjon.
(11.10)
Itt a stabilizáció kapcsán sokan emlegetik Bokros Lajost. Nem tudom, Bokros Lajos majd szobrot érdemel-e vagy nem, de hogy az ismeretlen kisnyugdíjas, aki elviselte - és nagy részük türelemmel viselte el - a megszorításokat, biztos megérdemli.
A nyugdíjkorhatár emelése is szóba került érintõlegesen ezen törvény kapcsán, tisztelt képviselõtársaim. Akadtak ellenzéki pártok, amelyek bejelentették - nem mindegyik, hozzá kell tennem -, hogy hatalomra jutásuk esetén a nyugdíjkorhatárt ismét visszaállítják, leszállítják. Mit jelentene az, tisztelt képviselõtársaim, ha ismét kevesebb lenne az aktív dolgozó, és több a nyugdíjjárulékból élõ ember? Azt, hogy a nyugdíjak értéke zuhanna. Zuhanna, tisztelt képviselõtársaim! Ez történne akkor, ha a nyugdíjkorhatárt leszállítanánk, és mindenfajta nyugdíjkorhatár-emelésrõl egyszer s mindenkorra lemondanánk.
Az természetesen csak egy legenda, hogy a munkanélküliség közvetlen összefüggésben van a nyugdíjkorhatárral. Nyugat-Európa egyes országaiban 62, 65, illetve 70 év a nyugdíjkorhatár, ezzel együtt a munkanélküliség százalékban ugyanannyi, vagy több, mint Magyarországon, sõt, a munkanélküliségnek a struktúrája is egészen hasonló. Könnyû meggondolni persze, hogy ha egy 55 éves orvosnõt akarata ellenére nyugdíjba küldenek, akkor egy 17 éves vájártanulót amúgy sem lehet a helyére állítani. Tudom, hogy ez leegyszerûsítõ példa, de valóban az élet azt mutatja, hogy a nyugdíjkorhatár emelésével nem amiatt és nem azokban az ágazatokban nõ a fiatalok munkanélkülisége.
Súlyos felelõtlenség tehát, és pontosan a nyugdíjasok érdekei ellen hat a nyugdíjkorhatár leszállítását követelni. Az a fajta lassú, fokozatos, türelmes emelés, amely megvalósul, hitem szerint valóban az egész társadalom érdekeit szolgálja.
Mikor érdemes megcsinálni ezt a nyugdíjreformot, tisztelt képviselõtársaim? És ha ezeket a kérdéseket veti fel a szakszervezet, a nyugdíjaskamara képviselõje, vagy akár az ellenzéki párt tisztelt képviselõje, akkor fontos kérdéseket vet föl. Az elõttünk levõ tervezet nyilván nem tökéletes, és hiszem, hogy módosító indítványokkal vagy akár a reform felállítása során ezen javítani lehet; akkor, tisztelt képviselõtársaim, elõször is, ha elõsegíti a járulékfizetési készség javulását, a becsületesebb befizetésre serkent.
Igen különös azt hallani, hogy itt egyes ellenzéki pártok azt követelik, hogy az özvegyi nyugdíjat például emeljük 50 százalékkal. Szívesen tennénk, csak mibõl? Ugyanakkor, amikor a kormány megpróbálja a járulékot beszedni például a kistermelõktõl, különbözõ vállalkozóktól, akkor az ellenzék hatalmas patáliát csap: isten ments, hogy járulékot beszedjünk! Nyugdíjként azt tudjuk kifizetni tisztelt képviselõtársaim, amit nyugdíjjárulékként beszedünk. Ha a nyugdíjjárulék beszedése ellen ágálunk, akkor azért ágálunk, hogy a nyugdíjasok ne kapjanak nyugdíjat. Ezt az egyszerû igazságot egyszer talán ki kell mondani ebben a parlamentben.
A magánpénztár és ez az egyéni vezetésû számla, ami megvalósul, remélhetõleg valamelyest növeli a járulékfizetési készséget, az ahhoz való kedvet. Csodát persze nem szabad ettõl sem várni, de minden, nagyon szerény elõrelépés is komoly bevételnövekedést jelent. Az elemi igazságérzet is azt sugallja, hogy erõsebb kapcsolat legyen az aktív évek során fizetett járulék és a nyugdíj között. Nincs nyugdíjas, aki kétségbe vonná azt, hogy a nyugdíjnak valamilyen módon tükröznie kell az évek során befizetett nyugdíjjárulékot - már persze azok esetében, akik fizettek nyugdíjjárulékot. Ilyen módon érhetõ el talán, hogy értékálló is és differenciált is lesz a nyugdíj.
Alapelvként kell elfogadni - és e tekintetben valóban volt vita a törvény kapcsán -, és ellenzéki képviselõtársaim és a nyugdíjasszervezetek észrevételeit megértem, hogy a jelenleg már nyugdíjban levõknek semmiképp se romoljon, hanem lehetõség szerint javuljon a helyzete. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy lesznek, akiknek nem javul, de nem szabad hagyni, hogy jelentõsen romoljon a már nyugdíjban levõk helyzete.
Legyen világos az állam szociális felelõssége a nyugdíjra nem jogosultak iránt, hiszen csak akkor térhetünk át egy olyan reformra, amely a járulékfizetésen alapul, ha valamilyen módon gondoskodni tudunk azokról is, akik a maguk hibájából vagy más hibájából nem fizettek járulékot, de mégis el kell tartani õket, mert vannak alapvetõ szociális jogai az embernek.
Azt gondolom, a szolidaritási elv továbbra is megmarad, és hisszük, és reméljük, hogy az állam alapvetõen minden állampolgáráról tud gondoskodni a szociális gondoskodás, a szociális felelõsség elve alapján. E tekintetben egyébként egyetértek mindenkivel, aki azt mondja, hogy a szociálpolitikában a szociális juttatásokat végül mindig az államnak kell garantálni. Ezt az elvet semmilyen módon nem szabad feladni, és e tekintetben ezt nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ami a magányugdíjpénztárakat illeti, ezzel kapcsolatban elhangzottak vélemények, kritikák, észrevételek. Nyilvánvaló, ez a rendszer csiszolódni, finomodni fog, ezért errõl nem szeretnék beszélni, nyilván mások kitérnek rá. Azt nagyon fontosnak tartom, hogy az özvegyek - ahogy képviselõtársaim elmondták - megkapják a 20 százalékos kiegészítést; ez elõrelépést jelent.
Rengeteg kérdést kaptam ezzel kapcsolatban. Azt javasolom minden nyugdíjasnak, hogy érdeklõdjön, képviselõknél, másutt, fórumokra menjen el, olvassa a vitákat, próbálja az anyagokat, rövid összefoglalókat megismerni - érdemes. Az élet annyi bonyolult helyzetet tud produkálni, amelyek mindegyikére nem tud a törvényhozó itt most a parlamentben választ adni, de minden kérdést érdemes fölvetni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Akkor ártanánk a nyugdíjasoknak, ha hagynánk lassan összeomlani ezt a rendszert, és akkor használunk az egész társadalomnak, ha a jelenlegi rendszer lassú, óvatos reformjával mûködõbb és igazságosabb nyugdíjrendszert építünk ki Magyarországon.
Magánemberként, képviselõként, katolikus értelmiségiként rengeteg idõs emberrel találkozom, idõm jelentõs részét idõs emberekkel töltöm. Azt mondhatom, bármilyen meglepõnek hangzik, hogy az idõs emberek hisznek a jövõben. Az idõs emberek hisznek a saját életükön túlmutató jövõben is, hisznek abban, hogy érdemes hosszú távon olyasmibe beleszállni, ami egy emelkedõ nemzethez visz minket. Sajnos, hogy akadnak fiatalok, akik kevésbé optimisták, mint azok az idõs emberek, akiknek csak megköszönhetjük, és kérhetjük türelmüket és bizalmukat. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)