SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! A mai vitában elég sajátos szerepet játszik az ellenzék. Itt egy nagyon fontos rendszerrõl van szó. Amikor a nyugdíjrendszerrõl beszélünk, ez ma 3 millió polgártársunk számára biztosít alapvetõ ellátásokat, ez a rendszer a bruttó hazai termelésnek mintegy 9 százalékát jelenti, s ennek a jövõjérõl beszélünk most.
A tisztelt ellenzék gyakran beszél arról, hogy meg kell akadályozni az ország két részre, egy gazdagabb és egy szegényebb részre szakadását. Az ezzel kapcsolatos veszélyeket itt-ott még el is túlozza, bár ez a veszély, azt hiszem, tényleg valós, és erre oda kell figyelni. De vegyük észre, mi is történik itt a nyugdíjrendszer környékén!
Tisztelt Képviselõtársaim! Tõkefedezeti jellegû nyugdíjrendszer már létezik. Ezt önök, gondolom, meg sem akarják akadályozni - de ha akarnák, sem tudnák. Tõkefedezeti nyugdíjrendszerben a magyarországi magas jövedelmû családok igen jelentõs része vagy biztosítás elnevezés alatt, vagy önkéntes nyugdíjpénztár elnevezés alatt részt vesz. Ez egy kedvezõ rendszer, és ezért részt vesznek benne. Ma azonban a szegény családoknak, az alacsonyabb jövedelmû családoknak nincsen ilyen rendszerük, nem vesznek benne részt. Most ez a kormányjavaslat, amely elõttünk fekszik, alapjában véve arról szól, hogy a kötelezõ nyugdíjjárulék terhére, amely egyébként is kötelezõ, az alacsonyabb jövedelmûek is részesedni fognak egy ilyen tõkefedezeti jellegû nyugdíjrendszerbõl.
Amikor önök ezt élbõl ellenzik, akkor önök az ország kettészakítása mellett szavaznak - csak szeretném ezt teljesen világossá tenni az önök számára! Amikor önök ellenzik a kötelezõ tõkefedezeti nyugdíjrendszer bevezetését, akkor úgy foglalnak állást - tetszik, nem tetszik -, hogy legyen ez a gazdagok privilégiuma. Ami a szegényebbeket illeti, õk ebbõl a láthatólag jó - mert hiszen, ha a gazdagok a maguk részére csinálják, akkor vélhetõen mégiscsak jó - rendszerbõl csak ne részesedjenek; hadd maradjon ez a gazdagok privilégiuma!
Úgy gondolom, ez elég szerencsétlen hozzáállás a tisztelt ellenzék részérõl. (Dr. Pusztai Erzsébet: Hát ez elég szerencsétlen!) Azt hiszem, az is elég furcsa dolog, hogy itt például Pusztai Erzsébettõl kétpercesekben rendszeresen halljuk azt, hogy milyen gondok vannak az állami nyugdíjrendszer mûködtetésével. Ezek után az ember azt gondolhatná, hogy akkor most ezzel amellett akar érvelni, hogy legyen ez a másik pillér, nevezetesen a tõkefedezeti rendszer, mert hiszen, ha az állami rossz, akkor ahhoz képest a másik talán jobb - de nem! Õ nem emellett érvel ezzel, hanem mégis maradjon csak az a rossz állami, mert az rossz ugyan, de azért mégiscsak az maradjon - ami egy elég furcsa logika. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ez csúcs!)
Ehhez még azt is hozzá lehetne tenni, hogy elõfordult már ilyen, hogy valakik élbõl ellenezték egy tõkefedezeti elem nyugdíjrendszerbe való bevezetését. Például az elmúlt évben Franciaországban a szocialisták meg a kommunisták ezt ellenezték - most kormányra kerültek. Nem látom annak különösebb nyomát, hogy ezt a rendszert, amelyet élbõl alapjaiban elleneztek, most meg szeretnék szüntetni és visszaállítani a régi rendszert.
(11.40)
Így aztán sikerült egy olyan helyzetbe lavírozniuk magukat, hogy most majd mûködtetniük kell egy olyan rendszert, amelyikhez annyi közük volt, hogy élrõl ellenezték ezt az egészet. A mostani ellenzéket ilyen veszély, gondolom, nem fenyegetné, mert nem fognak kormányra kerülni. (Derültség a bal oldalon.) De azért az elég furcsa, hogy ha egyszer egy ilyen rendszer kialakulóban van, akkor ennek a részleteihez nem is akarnak hozzászólni, mintegy kívülhelyezkednek ennek a dolognak az érdemi vitáján, holott itt a nyugdíjrendszer jövõjérõl van szó. (Közbeszólás a jobb oldalon: Mondhatnál róla valamit itt már!)
Tisztelt Képviselõtársaim! A továbbiakban a tõkefedezeti pillérrõl mint a nyugdíjrendszernek egy fontos új elemérõl - vagy a fontos új elemérõl - szeretnék beszélni. Ez a tõkefedezeti pillér, mint ismeretes, összefügg a nyugdíjpénztárak jövõbeni létrehozásával. Világos, hogy itt nem valamifajta pénzügyi lobbyról, hiszen ma még nem is létezõ intézményekrõl van szó. (Közbeszólás a jobb oldalon: Most mondtad, hogy létezik.) Sõt tulajdonképpen nem is a holnap létezõ intézményekrõl, mert hiszen míg ez a rendszer valóban jelentõs tõkeeszközöket fog fölhasználni, fölhalmozni, addig sok év el fog telni. Tehát itt valóban hosszabb távú intézményekrõl és intézményi mûködésekrõl van szó, ahol az állam fontos és felelõs feladata marad a szabályozás, a felügyelet és a garanciaalap mûködtetése, hogy az eszközök valóban a nyugdíjba menetelkor a nyugdíjasok rendelkezésére lljanak.
Nos, ami a tõkefedezet bevezetésének indoklását illeti, itt elõször is hadd jegyezzem meg, tisztelt képviselõtársaim, hogy a komoly probléma a világ adórendszereiben - és nem csak a magyar adórendszerben -, a bérek nagy közterhei, adó- és járulékterhei, amelyeknek a gazdasági hatásai rendkívül kedvezõtlenek, például arra ösztönöznek, hogy az adókat, a járulékokat elkerüljék. Magyarországon különösképpen magasak ezek az adó- és járulékterhek a bérek esetében. De ez valóban világtendencia - a londoni Economist múlt heti száma pontosan errõl ír - az OECD-országokban, és általában növekvõ irányzatú, sajnos, a bérek adókkal és járulékokkal való terhelése.
Az egyik feladat ezzel kapcsolatban nyilvánvalóan az, hogy ezeket a terheket, amennyire lehet, csökkentsük. Itt a legkülönbözõbb elképzelések merülnek föl, hogy mit lehetne inkább bérek helyett adóztatni, ebbe most hadd ne bocsátkozzam bele; de a problémának egy másik megoldása, a megoldásnak egy másik eleme éppen az, hogy ezeknek a járulékoknak egy részét a járulékfizetésre kötelezettek önmaguknak fizessék.
Itt abból indulunk ki - és nemcsak mi indulunk ki ebbõl, elvégre ez, az ilyen nyugdíjreform nem csak magyar sajátosság -, hogyha maguknak fizetik, akkor azt kevésbé érzik terhesnek. Ez is csökkentheti az arra való motiváltságot, hogy a járulékokat elkerüljék, miközben persze hangsúlyozom, hogy egyébként a terhek csökkentése is olyan dolog, amit meg kell valósítani. Tehát ez az egyik olyan dolog, ami miatt helyes egy ilyen rendszernek a bevezetése, és nyilván ettõl se független az, hogy például a francia jobboldal, amelyikhez a magyar ellenzéket állítólag valamilyen közös ideológia és egyebek szálai kötik, bevezetett egy ehhez alapjában véve hasonló rendszert. (Dr. Pusztai Erzsébet: Melyik ellenzék alatt?) A mai magyar ellenzékrõl általában beszéltem, például a Magyar Demokrata Néppártról is... (Dr. Pusztai Erzsébet: Nem azonos!) - igen. (Dr. Pusztai Erzsébet: Több párt nincs?)
A másik indok az ilyen tõkefedezeti nyugdíjrendszerelem megteremtése mellett, tisztelt képviselõtársaim, a gazdaság beruházási forrásokkal való ellátása. Itt figyelembe kell venni azt, hogy a kötelezõ nyugdíj mellett vannak magánnyugdíjalapok is, sõt azt is, hogy vélhetõen, ha a kötelezõ nyugdíjelemet a lakosság mint kötelezõt jobban megismeri, akkor az erõsíteni fogja a magán-nyugdíjbiztosítások megszerzésére való törekvést is. Így nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a kötelezõ és a magánjellegû, és persze tõkefedezeti alapú nyugdíjakra való befizetések a járulékalapot képezõ jövedelmek, bérek és egyéb ilyen jövedelmek 10 százalékát bizonyára elérik egy ilyen törvény hatására majd.
Ha ezek a jövedelmek a bruttó hazai termelésnek olyan 50 százalékát kiteszik - ezek eléggé általános becslések, amelyeket mondok -, akkor ez azt jelenti, hogy a tõkefedezeti járulék a rendszer kifejlett mûködésében - ami persze évtizedek múlva lesz - éri el azt, hogy a bruttó hazai terméknek 5 százalékát helyezik bele ebbe a rendszerbe évente; mondom, ide csak fokozatosan fog eljutni a rendszer, hiszen az induláskor, és utána még másfél évtizedig viszonylag kevesen fogják fizetni a járulékaikat ebben a rendszerben. De így sem jelentéktelen ez a beruházási lehetõségek növelése szempontjából. Az állóeszköz- beruházások az elmúlt években a bruttó hazai termelés 20 százaléka körül voltak Magyarországon, most egy ilyen, 5 százalék felé közelítõ megtakarítás ehhez képest nem jelentéktelen. Persze nehéz pontosan meghatározni, hogy ez mennyivel fogja növelni a belföldi beruházásokat, egyrészt azért, mert a lehetséges számítások számítási hibahatárai nagyon nagyok, másrészt pedig figyelembe kell venni azt, hogy a tõkepiacok nemzetközileg nyitottak. Noha maga az a tõke, ami ebben a rendszerben fölhalmozódik, korlátozható a külföldön való beruházásában, és korlátozva is lesz, de ha ez növeli itthon a megtakarítások kínálatát és a beruházási lehetõségeket, akkor egyéb tõkemozgások ezt részben - de nyilvánvalóan csak részben - kompenzálják.
Nos, tehát az, hogy ez a beruházásokat mennyivel fogja növelni, nem lehet meghatározni, bizonyára, minden bizonnyal növelni fogja, de mennyiségi meghatározást nem adhatunk. Nagyobb biztonsággal lehet szólni arról, hogy jelentõsen fogja növelni a magyar lakosság megtakarításait. A lakosság mai megtakarításai a bruttó hazai terméknek - vagy idegen szóval a GDP-nek - most a 40 százalékát sem érik el; a nyugdíjrendszer tõkefedezeti pillérében elhelyezendõ megtakarítások a rendszer kifejlett állapotában ugyanennek a bruttó hazai terméknek legalább a 100 százalékát el kell hogy érjék. Ha utánaszámolunk azoknak a mértékeknek, amelyekrõl itt beszélünk, ez legalább a 100 százalékát el fogja érni, ami azt jelenti, hogy Magyarország külföldi eladósodása korlátok közé szorítható.
Egyébként ismeretes, hogy a külföldi adósságunk most is jelentõsen csökkent, Magyarország ma már nem tekinthetõ nemzetközileg súlyosan eladósodott országnak. De az, hogy itt egy jelentõs belföldi megtakarítás képzõdik, ez azt jelenti, hogy a belföldi beruházások finanszírozását ez nagyrészt meg tudja valósítani, és ilyen módon hosszú távra is elhárítjuk annak a veszélyét, hogy Magyarország nemzetközileg súlyosan eladósodott ország legyen, és elhárítjuk ennek összes káros következményét.
Ami a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer átmeneti hiányát illeti (Az elnök jelzi a felszólalási idõ leteltét.) - köszönöm szépen, elnök asszony, befejezem -, amit az új tõkefedezeti pillér létrehozatala és mûködtetése jelenteni fog, az a bruttó hazai terméknek körülbelül 1 százaléka lesz néhány éven keresztül évente. Ennek a finanszírozására, az átmeneti hitel finanszírozására is nyilvánvalóan sokkal kedvezõbb lehetõségek lesznek akkor, ha egy ilyen tõkefedezeti rendszerben jelentõs megtakarítások jönnek végre.
Köszönöm szépen a figyelmet, tisztelt képviselõtársaim. (Taps a bal oldalon.)