HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! A magam részérõl semmiképp sem mondtam olyat - nem is vádolt persze ezzel senki -, hogy az ellenzék egyáltalán nem tett értékelhetõ javaslatot. Elhangzottak az ellenzéki pártok részérõl olyan kritikák, amelyeket magam is osztok, és elhangzottak olyan általánosságok, amelyekkel semmit sem lehet kezdeni, ahogy erre próbáltam is utalni a beszédemben.
Tudomásom szerint a miniszterelnök úr arra tett ígéretet - és a beterjesztett törvényt ilyen irányban módosította az elõterjesztõ -, hogy 1998-ban a nyugdíjemelési mechanizmus révén semmiképpen sem romolhat a nyugdíjasok helyzete ahhoz képest, mintha nem ez a rendszer érvényesült volna. Ez az úgynevezett svájci indexálás - magyarán, hogy ne csak a bérek, hanem az infláció emelkedése is beleszámítson a nyugdíjemelési ráta kiszámítására - tudomásom szerint 2000-ben lépne érvénybe. Én persze szeretném, ha 2000-ben ugyanaz lenne Magyarország miniszterelnöke, de hát ez a választókon és nagyon sok mindenki máson is múlik, ezért ezt ma számon kérni egy kicsit korai lenne.
Ami a magánnyugdíjpénztárat illeti: itt természetesen fölmerül az emberben a kétely - bennem is fölmerül -, hogy ha valami magánszolgáltatás, akkor hogyan lehet kötelezõen elõírni az igénybevételét, hiszen a piacgazdaságban állami szolgáltatások igénybevételét elõ lehet kötelezõen írni, magánszolgáltatásokét már kevésbé. Ez az a kétely, ami bennem van, és ha ellenzéki oldalról hallom, akkor ezt egy nagyon konstruktív észrevételnek tekintem. Ez esetben azonban a minél szigorúbb - ne féljünk használni ezt a szót - állami garancia, a minél szigorúbb kormányzati-parlamenti felügyelet az, amely talán ezt az ellentmondásnak tûnõ paradoxont kiküszöböli. Ha erre látok az ellenzéki pártok részérõl módosító indítványokat, akkor egy szavazatra biztos számíthatnak innen is.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)