DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Néhány nappal ezelõtt részt vettem a Magyar Honvédség és a fegyveres szervek nyugállományú tagjai által szervezett második országos nyugdíjasfórumon, és természetesen, mivel ennek a fórumnak a résztvevõi nyugdíjas katonák, határõrök, rendõrök és a rendvédelmi szervezetek különbözõ területein korábban szolgáló személyek voltak, átfogva az egész ország nyugdíjasklubjainak képviseletét, a nyugdíjasok országos képviseletének vezetõi is jelen voltak, következésképpen a fõ témája ennek a fórumnak is a nyugdíjreform és annak várható következményei voltak.
Szeretném most önöknek - e fórum tanulságait is felhasználva - elmondani véleményemet a beterjesztett törvényjavaslat-csomagról. Tisztelt Képviselõtársaim! Az eddigi vita során különbözõ oldalról - kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt - elhangzott vélemények összességükben összecsengenek, és hangsúlyozták: a nyugdíjreform halaszthatatlan; a nyugdíjreform az államháztartási reform egyik legfontosabb lépése; a nyugdíjreformmal javítani kell a nyugdíjrendszer iránti bizalmat, csökkenteni kell a feketegazdaságban való részvételt, növelni kell a járulékfizetési fegyelmet. A nyugdíjreform alapfilozófiája: igazságosabb, kiszámíthatóbb és biztosabb legyen a jelenlegi nyugdíjrendszernél.
Tisztelt Képviselõtársaim! Egy dolgot külön szeretnénk hangsúlyozni: e törvénycsomaggal szemben ma, 1997-ben a társadalom óriási érzékenységet érez. Történik ez azért, mert öt-hat éve tulajdonképpen évrõl évre bizonytalanok a nyugdíjasok, hogy a következõ évben milyen megélhetési lehetõségük lesz.
Többször elhangzott és a mai vitában is elhangzott, több képviselõtársam elmondta, hogy a miniszterelnök úr mit ígért a jelen nyugdíjasainak a jövõ évre vonatkozólag. Tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem, e fórumról is el kell mondani, hogy a közel 3 millió nyugdíjasnak nem ígéret kell, õk megtették eddig, amit kellett: dolgoztak és fizettek. Õk nem az ígéretet várják, hanem egy biztonságot szeretnének a jövõjüket illetõen.
Az is elhangzott a mai vitában, többször hangsúlyozták képviselõtársaim, hogy az egész nyugdíjrendszernek a kulcskérdése a sikeresen mûködõ gazdaság. Röviden tehát úgy lehetne fogalmazni, hogy amikor a politka és a politikai hatalmat megtestesítõ kormány a mindenkori nyugdíjasok sorsáról dönt, nem kegyet gyakorol, hanem dönt a nemzet jövõje felõl, bemutatja és érzékelteti, hogy mennyire becsüli az alkotómunkát.
Ezért számomra érthetetlen, hogy miért nem történik ez ma is, a mai politikai erõk és a civil társadalom széles konszenzusára alapozva. Talán azt mondhatnák, tisztelt kormánypárti képviselõtársaim: de hát ez történik most itt a parlamenti vitában. Szerintem nem! Szerintem az lenne jó, mint amit korábban a Fidesz-Magyar Polgári Párt is javasolt, hogy az általános vita megkezdésének az összesített tapasztalataival mennénk a civil társadalom felé, értetnénk meg és magyaráznánk meg, és majd az õ javaslatukkal együtt, amikor azonosulni tudnak vele, folytatnánk a vitát, és építenénk be ebbe a nyugdíjrendszerbe mindazokat az elemeket, amelyeket valóban szükségesnek tartanak a fiatalok, a középkorosztályúak és a nyugdíjasok, amelyekben bízni tudnának - de sajnos nem ez történik. Miért?
Engedjék meg az indoklásomat három gondolatban elmondani. Elõször is: abban egyetértés van, hogy a nyugdíjreform az államháztartási reform legfontosabb lépése.
(12.10)
Akkor kérdezem, hol van az államháztartási reform megvalósítása, hogyan illeszkedik az államháztartási reformba a nyugdíjreform. Ez megítélésem szerint, tisztelt képviselõtársaim, ugyanolyan, mint amikor önök azt mondják, hogy át kell alakítani a honvédséget, határõrséget, rendõrséget, a többi fegyveres szervet, mert az ország biztonsága megköveteli. De a rendszerváltás hetedik évében nincs kidolgozva a nemzetbiztonsági és védelmi stratégia, mint ahogy nincs kimunkálva és megvalósítva az államháztartási reform sem. Talán ha ezek mind meglennének, egyszerûbb és érthetõbb lenne a megmagyarázása annak is, hogy ebben a nyugdíjrendszer hol helyezkedik el.
Másodszor: minden, az önök által elkészített háttéranyagok és számvetések is, valamint a vélemények alátámasztják, hogy a nyugdíjreform mennyire bonyolult, összetett, idõben több évtizedre elõremutató. Éppen ezért elsõ számú követelmény és szükségszerûség, hogy akikre vonatkozik, azok megértsék, értsék a lényegét, és azonosulni tudjanak azzal. El kellene tehát érni azt, hogy az emberek, miután megismerték és azonosulni tudtak a célkitûzésekkel, megvalósítói is lennének. Különösen akkor fontos ez, amikor hazánkban csökken a népesség, ha lassan is, de nõ az elöregedés, még akkor is így van ez, ha a fegyveres szerveknél sajnos az átlag nyugdíjas évek száma nem éri el a tíz évet.
Ugyanakkor évek óta a feketegazdaságban ügyeskedõk a nemzeti össztermék közel 30 százalékát, azaz 2000 milliárd forint értéket állítanak elõ. Kérdezem tehát, tisztelt képviselõtársaim: nem lenne-e célszerû, ha az emberek, miután megismerték a nyugdíjreform alapjait, bíznának a jövõben, öregkoruk létének biztonságában, és tudatos képességükkel, tevékenységükkel ténylegesen tennének a nemzet felemelkedése és gazdasági eredményének realitása érdekében, javítanák a járulékfizetési fegyelmet?
Harmadszor: abban is egyetértés van, hogy igazságosabb és kiszámíthatóbb nyugdíjrendszert kellene létrehozni, mint a jelenlegi. Ennek azonban meghatározó eleme kellene hogy legyen a számvetések és a prognózisok alapján történõ magyarázat és megértés. Kétségkívül a magyar nemzetre nem nagyon jellemzõ a takarékos szemlélet, de ezt a viharvert történelmünknek köszönhetjük. Nem kellene ebben talán most is másképp tennünk? Az említett nyugdíjasfórumon például egyetlenegy vélemény sem hangzott el, mint ahogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt részérõl sem, hogy nem értünk egyet a nyugdíjreformmal. De pont azért - és ez a fórum is hangsúlyozta -, hogy a megértéssel és a tartalommal való azonosulás meglegyen, szükséges volna széles körû társadalmi konszenzus.
A törvénytervezet egyik célként a nyugdíjrendszer iránti bizalom erõsítését határozta meg. Miért nem tesszük akkor lehetõvé, hogy azok az állampolgárok, akikre majd vonatkozik, és akik élvezni vagy éppen elviselni fogják, bízni tudjanak ebben a nyugdíjreformban? Talán fontosabbnak tartják, hogy a kormány programjában meghirdetett eggyel több törvény kerül elfogadásra, mintsem annak hatása a nemzet társadalmi-gazdasági fejlõdésére? Megítélésem szerint e törvénycsomag elfogadásakor önök ugyanazt a hibát követik el, mint eddig több jelentõs törvénytervezetnél tették. Igaz, sajnos ezt következetesen csinálják.
Önök számára most is a mennyiség fontos, és nem a minõség. Nem az a fontos, hogy a vélemények, amelyek elhangzanak, beépüljenek a törvénybe, és garantáltan biztosított legyen a végrehajtásuk, és bizalommal legyenek az emberek iránt. Olyan ez, mint a fogászati ellátásra hozott törvény volt, vagy olyan, mint a mostani, csökkentett katonai idõ bevezetésére beterjesztett törvényjavaslat, amelynél mindegyiknél a végrehajtást akarták, azonban a feltételek egyike sem volt biztosítva.
Tisztelt Képviselõtársaim! Félre ne értsék, nem a nyugdíjrendszer reformja ellen szólok. Ez a mai nyugdíjrendszer már így is rengeteg hibával rendelkezik, amit pénzügyileg nagyon nehéz menedzselni. A jelenlegi nyugdíjrendszer mind a mai napig fájó igazságtalanságok és törvénysértések sorát teremti nap mint nap, és ezt csak fokozza az, hogy a pénzügyi nehézségek folyamatos emlegetése miatt a nyugdíjasok egyre többen érzik úgy, hogy a társadalom már csak eltartottnak tekinti õket, a hivatalos politikát megtestesítõ kormány pedig kegyet gyakorol irányukba. A Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt elfogadhatatlannak tartja. Azok az emberek, akik - közel 3 millió fõrõl van szó - igen nehéz korban, hosszú és nehéz munkával szerezték meg jogukat az idõs kor ellátására, nem tehetnek arról, hogy mások eltékozolták azt a pénzt, melyet õk tisztességgel megfizettek.
Tisztelt Képviselõtársaim! A nyugdíjreform alapvetõ elemeit mi is támogatjuk. De a megvalósítása megítélésünk szerint lehetetlen akkor, amikor éppen azok az emberek, akikre vonatkozik, vagy akik majd megvalósítják, fiatalok, középkorúak és nyugdíjasok, nem értik annak a lényegét.
Tisztelt Képviselõtársaim! Mi nem bojkottal fenyegetõzünk. Egyetértünk a háromszintû nyugdíjrendszer bevezetésével, de hangsúlyozzuk: annak alapvetõ feltételét meg kell teremteni! A jogi környezetet... - ha csak egyet említek: a szolgálati viszonyról szóló törvény számos pontja ennek teljes egészében ellentmond, és nap mint nap jogi viták tömkelege van a fegyveres szervek részérõl a szolgálati idõ elismerését illetõen és a 83 százalékos nyugellátást illetõen. Nincsenek megteremtve az adminisztratív végrehajtás feltételei, és értelemszerûen sajnos az informatikai háttér feltételei sem.
Ezekkel együtt lényegesen nagyobb garanciákat látnánk, és stabilnak tartanánk a gazdasági háttér megteremtését is. Amennyiben ez nem történik meg, az a véleményünk, hogy a reform végrehajtása mint ilyen szenved csorbát. Ha a végrehajtás feltételei az új nyugdíjreformnál nem teremtõdnek meg, sajnos továbbra is megtartják a kaotikus állapotokat, tovább növelik ma is a leendõ nyugdíjasok bizonytalanságát, teljes bizonytalanságot teremtenek a középkorú generáció és a fiatal pályakezdõk körében. A fegyveres szervek hivatásos és nyugdíjas tagjainak körében tovább növelik az anomáliákat, melyek megoldására a kormány még mind a mai napig nem tudott intézkedni.
Végezetül szeretném összefoglalni, hogy tulajdonképpen mi a Fidesz- Magyar Polgári Párt célja. Mint említettem, egyetértett a három pillérû nyugdíjrendszerrel. Azonban azzal nem értett és nem ért egyet, amilyen módon ennek a megvalósítása történne. Talán olyan ez, tisztelt képviselõtársaim - engedjék meg, hogy befejezésül egy ilyen katonai gondolatot mondjak -, amikor mindannyiunk számára ismert az, hogy át kell kelni a folyón, mert a jobb, a biztosabb a folyó túlsó oldalán van. Ezt mindannyian elfogadjuk. De önök éppen ott akarnak átkelni a folyón, és éppen akkor, amikor a folyási sebesség a legnagyobb. Ez a társadalmi érzékenység: azzal együtt, hogy ezt a társadalmi érzékenységet kihasználva megtennénk azokat a lépéseket, amelyekkel azonosulni lehetne, és amely a megvalósítást garantálná, önök ezt nem kívánják megtenni.
Befejezésül, tisztelt Hegyi képviselõtársam, engedjen meg egyetlen reagálást az ön által elmondottakra, mivel bennünket is érintett. Hogy ön mit gondol, és miért ellenséges az ellenzék véleménye, nem a mi hibánk. Az ön véleménye tükrözi az ön gondolatát. Az ön tudatos gondolkodásának terméke az, amit ön elmondott. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)