GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Kedves Dávid Ibolya! Az angol példája rettentõen rossz, példa arra, hogy milyen a rossz szabályozás. Ahogy képviselõtársaim bekiabálták, ha a törvényt figyelmesebben elolvasta volna, akkor bizonyára megtalálta volna, hogy ebben a törvényben milyen garanciális elemek vannak, mert itt maguk a befizetõk egyszer mint tulajdonosok jelennek meg, a törvény biztosít intézményi rendszert, garanciát, jogi garanciát, és még az állam is mögötte áll. Én azt hiszem, hogy inkább itt azon kellene már elgondolkodni, hogy meddig szabad elmenni a garanciális elemekben.
A másik: egyszerûen nem igaz, amikor azt mondja, hogy nem fizet kamatot. Kézbe valóban nem fizet, de kamatoskamat-rendszerben mûködik egészen addig, amíg a rászorultság be nem következik a befizetõnél.
A harmadik: a szülõk és a nagyszülõk vesztesek. Beszéltünk arról, hogy nem kellene riogatni és ijesztgetni. Attól, hogy a rendszerben könyvelésileg kimutatott hiba van, úgy ahogy ez a mellékletekben szerepel, ez nem jelenti azt, hogy a pénzt valaki elvitte, és nem kapják meg a nyugdíjasok. Pontosan azért kell ez a törvény, azért kell az intézményesített, beépített garancia arra, hogy hogy fog változni évtizedek múlva is a nyugdíj, mert akkor a költségvetés is tervezhetõ és finanszírozható.
A negyedik: Pusztai Erzsébet sokszor azt mondja, hogy a kérdéseire nem válaszolunk. Vajon feltették-e maguknak azt a kérdést, ha minden így marad, ahogy van, akkor erre a bizonyos "vagy megkapják, vagy nem"- re milyen választ fogunk tudni adni 2009-ben vagy azt követõen. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)