KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A nyugdíjreformhoz kapcsolódó törvényjavaslatok hosszú idõre, minimum egy emberöltõre kiterjedõ szabályozási rendet jelentenek. Ez társadalmi szempontból több mint egy törvénycsomag, elfogadása az állampolgárok egyéni érdekeinek átrendezõdését jelenti. Meghatározza azokat a lehetõségeket és célokat, amelyeket a munkát végzõ, családot alapító és felnevelõ magyar ember elérhet idõs korára. Egyfajta szövetség ez, amelyet az állam és az állampolgár az Országgyûlés közremûködésével köt egymással. Nagy horderejû döntések ezek, amelyek alapos megfontolást igényelnek, mivel alapvetõen hatnak az ország jövõjére, gazdasági fejlõdésére, erkölcseire, a demográfiai helyzet alakulására és így tovább.
Az állampolgár egyéni boldogulásának, biztonságának fontos kérdései például, hogy hogyan alakul sorsa, mi lesz vele idõs korára, mi lesz vele, ha megrokkan. E kérdésekre kellene hogy megnyugtató válasz legyen ez a törvényjavaslat. Az idõs emberek és a fiatalok társadalmi helyzetének és létbiztonságának csökkentése a hatalom részérõl minden esetben konfliktusokhoz, hosszabb távon társadalmi rendszerek összeomlásához vezetett, vagy része volt ezeknek.
Az új törvénytervezet sikerének feltétele az, hogy az infláció csökkenjen, a gazdasági fellendülés folyamatos legyen, mert makrogazdasági szempontból csak így halmozódhat fel az úgynevezett második pillérben a nyugdíjfolyósításhoz szükséges tõke. De mi lesz akkor, ha a várható integrációs költségek miatt vagy egyéb okokból fellendülés helyett recesszió vagy stagnálás következik be, és emiatt az állam sem lesz abban a helyzetben, hogy a törvény elõírásai szerint garantálhassa az idõseknek a megélhetést?
Befejezésül még egy gondot szeretnék a tisztelt Háznak felvetni. A kormánykoalíció részérõl gyakran halljuk, hogy ez a nyugdíjtörvény sokkal jobb lesz a nyugdíjasoknak a jelenleginél, az ellenzék viszont ezt mindennap cáfolja. Az elmúlt három évben sajnos több komoly törvény esetében ugyanez volt a helyzet. Példaképpen említem az õstermelõk adóztatására vonatkozó törvényt, amelyet még nem felejtett el a tisztelt Ház, sem a társadalom. Lehet, hogy ilyen lesz a nyugdíjtörvény is?
Az érintett kistermelõk minden bizonnyal a ciklus végéig azt a propagandát sem felejtik el, amely a törvény parlamenti vitáját kísérte, mely szerint nekik sokkal jobb lesz, mint eddig volt. Biztos, hogy nem lett jobb. Jobb lenne viszont, ha a koalíció azt mondaná, hogy ez a törvény nem lesz jobb a nyugdíjasoknak, de sajnos felelõsséggel csak annyit mondhatunk: most ennyire telik. Ha így történne, legalább nem éreznék az emberek magukat becsapva, és az ország helyzetének várt és remélt javulása esetén megtörténhet a javítás lehetõsége.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)