DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Más az ígéret, és más a tett. Ezt a "tett" szót tartom legfontosabbnak. Magyarországon fõleg az a térség - nem véletlenül szóltam többször már errõl a problémáról: az Alföld térsége és ez a keleti része - az országnak egy nagyon fontos szelete gazdaságilag. Azonban közel 30-40 éve halljuk ezt az ígéretet. Az elmúlt tíz év alatt készült egy nagyon komoly munka ott, Szolnokon keresztül. Azonban a húsz év elõtti állapotoknak csináltak utat. Egy út, egy ilyen nemzeti beruházás elõrevetíti... - 100 évre készül. Az út veszélyes és keskeny. Akkor, amikor ilyen óriási beruházással készül, én úgy gondolom, hogy nem felel meg a jelen követelményeknek sem; alig tíz éve, illetve alig öt éve készítettek el, gyorsan, kapkodva, nem megfontolt, nem kellõ mûszaki felkészültséggel.
Ezért a miniszter úr válaszát nem tudom elfogadni. A magyarázatát megértem, de mondom, én nem az ígéret földjén akarok élni, hanem Magyarországon, és Jász-Nagykun-Szolnok megyében, amely összeköti Budapest, Szolnok, Debrecen, vagy pedig Nagyvárad és Romániával az összekötõ utat. (Sic!)
Éppen ezért nagy tisztelettel kérem, a következõ perspektívák úgy legyenek kidolgozva, hogy azt ne érje bírálat a mai technika vívmánya alatt. Válaszát nem tudom elfogadni, sajnos. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)