DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Azt szokták mondani, hogy egy országot legjobban arról lehet megismerni, ahogy a külföldiekkel bánik. Különösen igaz ez, ha menekültekrõl van szó. A romániai események után és a délszláv háború kitörésekor még senki nem tudta, hogy a háború négy évig fog tartani, és körülbelül 150 ezer ember fog tartózkodni menekültként hazánkban. Magyarország kezdetben jó befogadónak bizonyult, de a rázúduló embertömeggel nem bírt sem a költségvetés, sem a jogalkotás. A humanitárius szempontok pedig - mint ahogy azt F. Tóth Benedek menekültügyi jelentése tartalmazza - egyre inkább háttérbe szorulnak.
Szükséges tehát a menekültügy törvényi szintû rendezése, melyet az Országgyûlés már nyolc éve hólabdaként görget maga elõtt. A törvényi rendezés meg tudja oldani azt a skizofrén helyzetet is, amely annak következtében állt elõ, hogy Magyarország az általa 1951-ben aláírt genfi egyezményben a menekültek befogadására földrajzi korlátozást állapított meg, amely ellentétben áll a magyar alkotmánnyal, amely földrajzi korlátozást nem tartalmaz. A közelmúltban olyan sajtóhírek láttak napvilágot, amelyek szerint ez év májusában parlament elé kerülhet végre a menekültekre vonatkozó törvény. Most már azonban világos, hogy ilyen törvénynek a tisztelt Ház elé való terjesztése egyelõre nem várható.
Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországról a XX. században több mint félmillió ember menekült külföldre, és valamennyien menedéket, többségükben megélhetést, otthont találtak új hazájukban. Ez a tény teszi fontossá, hogy a Magyar Országgyûlés is hozza meg záros határidõn belül a menekültekre vonatkozó törvényt.
Kérdem tehát, államtitkár úr, mikorra várható a menekültekre vonatkozó törvény megalkotása. Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)