DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Több százezer mozgássérült technikai ellátását korábban a Gyógyászati Segédeszközök Gyára, majd annak jogutódja, a GYSGY-Rehab Rt. 100 százalékos állami tulajdonú társaság bonyolította le, s ezt a tevékenységet õk végzik ma is.
A privatizációs folyamatok azonban zavarokat okoztak az ellátásban és a társaságon belül egyaránt. 1994-ben létrejöttek ugyan látszólag önálló kft.-k, amelyekben a dolgozói mellett a menedzsment részesedése is jelentõs volt, a megalakított társaságok azonban egyéni profitérdekeltségek szerint mûködtek. Ez nyilvánvalónak is mondható, önmagában érthetõ volna, csakhogy az sem véletlen, hogy a GYSGY-t az Antall-kormány 100 százalékos tartós állami tulajdonba sorolta, miután tevékenységét szociális stratégiai kérdésnek tekintette.
Az anyacég aztán létrehozta saját belsõ konkurenciáját, deficit keletkezett a bevételben és a szakembergárdában, tettenérhetõ volt a tudatos piackiajánlás, miközben például a budapesti mûtaggyártás egésze magánkézbe került. A létrehozott cégek állami vagyonrészeit vagyonértékelés nélkül az rt. névértéken adta el a felügyelõbizottság tudtával, így a kft.-k erõsödtek, az rt. gyöngült. Így került veszélybe 300 ezer beteg ember érdeke e furcsa privatizációban. Ahelyett ugyanis, hogy tartós állami tulajdon töltene be stabilizációs szerepet, az állam kiszámíthatatlan folyamatokhoz asszisztál. Sok milliós elszámolási hiány Budapesten és Fehérváron, vezérigazgatói összeférhetetlenség és mégsem, zálogjogi bizonytalanságok, tulajdonvesztés és sorolhatnánk - úgy tûnik, hogy a helyzet rég megérett egy ÁSZ-vizsgálatra.
Kérdezem, mikor kívánják rendbe tenni a GYSGY-t. Sietni kellene ezzel, nehogy az a helyzet álljon elõ, ami Hemingway öreg halászával, hogy tudniillik a nagy halból a kisebb-nagyobb kft.-cápák csak a csontvázat hagyják meg - a mozgássérültekkel pedig lesz, ami lesz.
Csiha Judit miniszter asszony helyett öntõl várom tehát, államtitkár úr, a választ. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)