HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár: ... módosításának szükségességét, továbbá e módosítás idõszerûségét illetõen. Eltekintve attól, hogy a '92. évi hatálybalépés óta érdemben csupán két alkalommal módosult a törvény, utalnunk kell arra az alapvetõ gazdasági átalakulásra, amely az elmúlt öt évben hazánkban végbement. A privatizáció, a munkáltatói kör és szervezetek átalakulása, a multinacionális vállalkozások egyre erõteljesebb szerepvállalása a hazai gazdaságban, a foglalkoztatás és a munkavállalás területén megnyilvánuló új jelenségek, törekvések, a munkaadók és a munkavállalók kapcsolatrendszerét folyamatosan alakítják át.
A munkajogi jogalkotás ebben az idõszakban nem lehet tétlen szemlélõje a munka világát látszólag közvetlenül nem érintõ, de közvetve meghatározó gazdasági folyamatoknak. A munka törvénykönyve eddigi módosításai tehát nem öncélú jogalkotói elhatározás eredményei, illetve nem valamiféle presztízsalapon nyugvó megfontolás következményei voltak, hanem szükségszerû velejárói a gazdaságban nyomon követhetõ hangsúlyeltolódásoknak, változásoknak. A mostani módosítást egyébként az európai jogharmonizáció is megkívánta.
Tisztelt Ház! A munka törvénykönyve jelenlegi módosításának túlnyomó része a munkavállalói érdekek hatékonyabb védelmét szolgálja, hiszen a munkajogi szabályozás - minden munkajogi szabályozás - alapvetõ küldetése, hogy az eleve egyenlõtlen pozícióban lévõ munkaadók és munkavállalók közötti egyenlõtlenségeket igyekezzen kiegyenlíteni. Ez különösen indokolt a gazdasági átalakulás hazai folyamatában, amikor a munkavállalók és a szakszervezetek fokozottan sebezhetõ helyzetben vannak.
Az eredeti törvényjavaslat és a kormány által támogatott módosító indítványok számos ponton igyekeznek megerõsíteni a szakszervezeti tisztségviselõk védelmét. Ezt a célt szolgálja a kifogásolás tárgykörének bõvítése, továbbá a szakszervezeti tisztségviselõ munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén a munkaviszony helyreállítási kötelességének a megfogalmazása. A javaslat e részéhez számos módosító indítvány érkezett, amelyeket illetõen az Érdekegyeztetõ Tanáccsal egyeztetve - nem mindig egyetértve - alakítottuk ki álláspontunkat.
Hangsúlyozni szeretném: a szakszervezeteknek a javaslat nem ad többletjogosítványokat, hanem a már meglévõ jogosítványok jobb érvényesítését igyekszik elõmozdítani, az ezeket gyakorló tisztségviselõk védelmét megerõsíteni. Más szavakkal: a törvényjavaslat nem helyez többletterheket a munkáltatókra, a jogszabályokat ma is tiszteletben tartó munkáltatóknak - és ez a nagy többség - semmiféle kényelmetlenséget nem okoz, nem korlátozza döntéseiket, viszont az eddiginél határozottabb szankciókat fogalmaz meg azokkal szemben, akik a jogszabályokat - ami a szakszervezeti jogokat illeti - nem tartják tiszteletben. Azt, hogy ez mennyire indokolt, az elmúlt hónapok eseményei is igazolják.
Tisztelt Ház! A munka világában a felek egyenlõsége döntõen a kollektív megállapodások szintjén valósul meg; ezért is kívánatos, hogy a munkajog egyik fõ regulátora a kollektív szerzõdés legyen. A vitában többen utaltak rá, hogy ezt a célt a kollektívszerzõdés-kötési kötelesség rögzítésével kellene elérni. Napjaink munkajogának kétségtelen jellegzetessége az államnak az a megnyilvánulása, amely által kollektív tárgyalásokra készteti a feleket. Ennél több azonban már a felek önrendelkezését sértené, és ellenkezne a munkajogot kollektív szinten is átható szerzõdéses elvvel, illetve a kollektív tárgyalások és megállapodások szabadságának nemzetközi konvenciókban is rögzített elveivel.
A javaslat a vállalati kollektív szerzõdés jogutódlást követõ érvényben tartásával és az ágazati kollektív szerzõdés hatálya kiterjesztésének pontosításával igyekszik a kollektív megállapodások státusát megerõsíteni. Itt említem meg, hogy az Érdekegyeztetõ Tanács megállapodása alapján megvalósulóban van egy olyan munkaprogram, amely számos, a munka törvénykönyvén túlmutató intézkedést foganatosít a kollektív tárgyalások és megállapodások elõmozdítására. A kollektív szerzõdés kiterjesztésének módosítása nem várt heves vitát váltott ki, és ennek során olyan vélemény is elhangzott, amely nem csupán a javaslatban szereplõ módosításnak, hanem magának az intézménynek a szükségességét vonta kétségbe. A kollektív szerzõdés hatályának kiterjesztése - a vitában elhangzott érveléssel szemben - nem mond ellent a gazdasági versenysemlegességnek, hanem éppen ellenkezõleg: azt a célt szolgálja, hogy a foglalkoztatás során ne alakuljon ki kartellhelyzet, illetve a foglalkoztatás kirívó egyenetlenségei nivellálódjanak, és ezáltal ne befolyásolják negatívan magát a gazdasági versenyt.
Való igaz, hogy egy tipikus magánjogi szerzõdés vonatkozásában a piacgazdaság törvényei mellett a kiterjesztés szóba sem jöhet. A kollektív szerzõdés azonban nem tipikusan magánjogi szerzõdés - kialakulása és története is ezt támasztja alá -, hanem olyan megállapodás, amelynek egyik lényeges sajátossága éppen a normativitás. Külön szeretném ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a kiterjesztés szabályozására több konstruktív módosító javaslatot kaptunk, amelyeket beépítettünk a javaslatba.
Tisztelt Ház! A javaslat az elmondottakon kívül több olyan módosítást tartalmaz, amelyek a szociális partnerekkel már korábban lefolytatott tárgyalások eredményeképpen születtek meg. Ezek közé tartozik a rendkívüli felmondás határidejének 15 napban történõ meghatározása, amely lehetõvé teszi a munkáltatói döntés jobb elõkészítését, megalapozását. Ebben a tekintetben támogatjuk azt a módosító indítványt, amelynek értelmében a munkáltatónak döntése meghozatala elõtt meg kell hallgatnia az érintett munkavállalót; amennyiben pedig a rendkívüli felmondás szakszervezeti tisztségviselõt érint, ki kell kérni errõl a szakszervezet véleményét.
A szociális partnerek támogatását élvezõ javaslat az is, amely a rendes felmondás esetében bizonyos helyzetekben - például betegszabadságot követõen - a felmondási tilalmat differenciáltabbá kívánja tenni.
(18.20)
Ugyancsak a szociális partnerek megállapodása eredményeként módosulna a betegszabadságra vonatkozó rendelkezés is az eredeti, 1995. évi módosítási szándéknak megfelelõen. A javaslat szerint a betegszabadság igénybevételére csak orvosi igazolás alapján kerülhetne sor. A szociális partnerek, a munkaadók és a szakszervezetek egyetértettek abban, miszerint a betegszabadság elsõ három napjának orvosi igazolás nélküli igénybevétele nem eredeti rendeltetésének megfelelõen mûködött, és nem egy esetben gerjesztett felesleges feszültséget a munkaadó és az igénybe vevõ munkavállaló között.
A felsorolt módosítások szakmailag indokoltak, a szakszervezetek számára elfogadhatóak, és fontosak a munkaadók számára.
Tisztelt Országgyûlés! A tisztelt Ház elõtt lévõ javaslat - e számos ponton kiegészülve a kormány által támogatott kiegészítõ módosító indítványokkal - több jogintézmény tekintetében szemléletében is továbbfejleszti a munka törvénykönyve normaanyagát. A módosító javaslatok jelentõs része a javaslat jobbítását szolgálta, több közülük eredeti szövegezésben ugyan nem került be a javaslatba, azonban tartalmuk lényegében átvételre került. Gondolok többek között a dr. Sümeghy Csaba, dr. Gyõriványi Sándor, dr. Tóth Tihamér, Filló Pál, dr. Juhászné Lévai Katalin képviselõk által benyújtott egyes módosító javaslatokra.
A lefolytatott alapos és kiterjedt egyeztetések alapján megállapítható, hogy a módosítás - a szociális partnerek között egy- két kérdésben fennmaradt nézeteltérés ellenére - jól szolgálja a munkaadók és a munkáltatók érdekeinek és pozícióinak kiegyenlítését, tiszteletben tartja a vállalkozás szabadságát és az ebbõl fakadó munkáltatói törekvéseket, de ezzel egyidejûleg fokozottabb egzisztenciális biztonságot nyújt a maga eszközeivel a munkavállalók számára.
Az elmondottakra való tekintettel kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy a munka törvénykönyve módosításáról intézkedõ törvényjavaslatot, illetve az azt jobbító módosításokat fogadja el. Köszönöm türelmüket. (Taps a bal oldalon.)