DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Több módosító indítvány foglalkozik az életfogytig tartó büntetéssel, annak idõtartamával, valamint az abból való feltételes szabadulás kérdésével.
Elöljáróban kijelentem, a magam részérõl ellenzem azokat a javaslatokat, amelyek az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés idõtartamát szó szerint értelmezik, és azt így kívánják törvényi tényállásba foglaltatni. Mondom ezt azért, mert ez a megoldás antihumánus, kizárja annak a lehetõségét, hogy az elítélt, igaz, hogy csak feltételesen, de szabadlábra kerüljön, kizárja azt, hogy a büntetés-végrehajtás alatti esetleges pozitív változás törvényesen felülbírálatra kerülhessen. A törvény szigora alkalmazható a jelenlegi, illetve a törvénymódosítás szabályai szerint is, hiszen a feltételes szabadságra bocsátás nem automatikus, az minden esetben az igazságszolgáltatási szerv eljárásától függõ.
A törvénymódosítási javaslat egyebek mellett a büntetések szigorítását tûzte ki célul. Ez tükrözõdik abban is, hogy az életfogytiglani szabadságvesztés büntetésbõl a feltételes szabadságra bocsátási lehetõséget egyes bûncselekményekben idõben megnöveli. Az általános szabálytól a módosítás nem tér el az életfogytig tartó szabadságvesztésben való legkorábbi feltételes szabadságra bocsáthatóságtól, azt változatlanul 15 és 25 év között határozza meg.
Felvetõdik egy eddig nem említett kérdés, mégpedig az, hogy de jure a büntetési, illetve a szabadságvesztési idõtartamok azonossága miatt összemossa a különbözõ súlyú és jellegû bûncselekményeket, mégpedig akkor, amikor a törvény lehetõvé teszi a büntetés kiszabására mint felsõ határt a 15 éves, határozott idõtartamú szabadságvesztést. Erre tekintettel kívánatosnak tartanám, hogy a meghatározott idejû szabadságvesztés maximumát, illetve annak emelését majd újra kell gondolni.
Az életfogytig tartó büntetés, mint a jelenleg alkalmazható legsúlyosabb büntetési nem, megfelelõen szolgálhatja a társadalom védelmét, preventív ereje azonban változó. Nagyobb visszatartó erõt látok a bûnüldözés hatékonyságának növelésében, és ebbõl kifolyólag abban, hogy valamennyi bûnözõben tudatosodjék az, hogy az elkövetett cselekedetéért igen rövid idõn belül büntetõjogilag felelõsségre vonják, és a törvényben meghatározott büntetés nem fog elmaradni. Ennek a fenyegetettségnek van igazi visszatartó hatása.
Köszönöm türelmüket.