KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A részletes vitában a életfogytiglani büntetések kérdéséhez szeretnék hozzászólni. Kifejezetten nem jogdogmatikai oldalról, hiszen úgy gondolom, hogy ez a kérdés a legtöbb magyar állampolgárt nem ebbõl a szempontból érinti, hanem abból a szempontból kezeli, ahogy az egyszerû választópolgár találkozik az életfogytiglani büntetés ügyével.
Mielõtt azonban ennek taglalására kitérnék, egyetlen mondatot engedjenek meg. Való igaz Hack Péternek az az állítása, hogy az egész Btk.-módosítás kapcsán a különbözõ kérdések nem ugyanakkora társadalmi hatással járnak, ha konkrétan csak a bûnözés, a bûnmegelõzés, a büntetés-végrehajtás ügyét nézzük. Azonban nagyon nehéz bármelyik, a büntetõ törvénykönyv módosítását illetõ javaslatról azt kijelenteni ab ovo, hogy ennek csekélyebb a társadalmi kihatása, mint a másiknak.
Ezzel kapcsolatban külön szeretnék utalni arra, hogy a házasságon belüli nemi erõszak fogalmának bevezetése esetében lehet, hogy ez -
hatását tekintve, statisztikai szempontból - tényleg kisebb jelentõségû, de a büntetõ törvénykönyv módosításának van egy olyan szempontja is, hogy nagyon foglalkoztatja az embereket. Ez szemmel láthatólag a köznapi beszélgetésekben az egyik legtöbbet közszájon forgó téma. Ezzel kapcsolatban ez az új kategória - ha statisztikusan nem is, de az embereket, a fantáziájukat és a beszédtémájukat megmozgató téma - feltétlenül az egyik legnagyobb hatású. Igaza van Hack Péternek, statisztikusan minden bizonnyal, és teljesen világos, hogy nem is ezek a legnagyobb hatású passzusai ennek a módosításnak.
Egyvalamit szeretnék az önök figyelmébe ajánlani. Tekintettel arra, hogy a büntetõ törvénykönyv módosítása, az egész témakör nyilvánvalóan leginkább a jogászokat érintõ kérdés a parlamentben is, ne hagyják figyelmen kívül azokat a nagyon fontos szempontokat, amelyeket az egyszerû emberek gondolnak, akik nem értenek sem a joghoz, sem a jogdogmatikához, nem voltak még bíróság elõtt sem, nem is olvasták a büntetõ törvénykönyvet, de valahogy kialakul bennük egy vélekedés arról, ami azonban a biztonságérzetüket, az általános társadalmi közérzetüket feltétlenül nagyon jelentõsen befolyásolja. Ezért szinte minden kérdés nagyon fontos a büntetõ törvénykönyv kapcsán.
Hadd térjek rá az életfogytiglani büntetés kérdésére, hiszen most a részletes vitában ennél a szakasznál vagyunk. Az álláspontok teljesen világosak, a jelenlegi szabályozás valamilyen értelmû szigorítása, egészen odáig, hogy a büntetõ törvénykönyvet úgy módosítsuk, hogy az életfogytiglani büntetés valóban életfogytig tartson, és csak rendkívüli kivételes esetekben lehessen a kegyelmi eljárásban élni azzal a lehetõséggel, hogy az ebben a büntetési kategóriában börtönbüntetést töltõk szabadlábra kerüljenek.
Ezzel kapcsolatban mindjárt szeretnék egyvalamire utalni. Teljesen világos - az elõbb próbáltam ezért hangsúlyozni -, nagyon fontos, hogy az emberek mit gondolnak arról, hogy mi van ebben a büntetõ törvénykönyvben. Ez akkor is meghatározó, ha másodlagos, harmadlagos, negyedleges információik vannak a büntetõ törvénykönyvrõl, fogalmuk sincs, hogy tételesen mit is mond az egyes büntetõ törvénykönyvi paragrafus vagy tényállás. Ezzel kapcsolatban mindjárt van egy nagyon jelentõs ellentmondás. Az egyszerû ember azt olvassa, hogy életfogytiglanira ítéltek valakit. A másik mondatban meg az van, hogy: de 15 év múlva szabadlábra kerül. Ezt nyilván nem fogja tudni megérteni. Azért nem érti, mert nem képzett jogdogmatikailag, csak azt látja, hogy valami nagyon nincsen rendben, összhangban a büntetõ törvénykönyvben. Mert a szóhasználat, a terminus technicusok nyilvánvalóan életfogytiglanit jelentenek, a köznyelvben - egyébként hozzáteszem: a jogalkotásról szóló törvény szintén úgy fogalmaz, hogy a jogszabályokat közérthetõ magyar nyelven kell megfogalmazni -, ebben a kontextusban az életfogytiglani azt jelenti, hogy addig, amíg az ember él, míg az élete el nem fogy.
Ebbõl a szempontból, ha a választópolgár - aki nem képzett jogilag - azzal találkozik, hogy valaki életfogytiglani büntetést kapott, arra asszociál - nagyon helyesen, mert a köznyelvben ezt jelenti az életfogytiglan -, hogy addig, amíg az élete tart, ehhez képest azt látja, olvassa, tapasztalja, hogy egyébként szabadlábra kerül; adott esetben olyat olvas egyes esetek kapcsán, hogy olyan bûnelkövetõ, aki korábban életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltetett, de késõbb szabadlábra került, és szintén nagyon súlyos visszaesõ, és bûncselekményt követett el - ezt végképpen nem érti. K. Péter - korábban életfogytiglanra ítélt - most kiszabadult és újra bíróság elõtt áll valamilyen bûncselekmény miatt - nem tudja ezt feldolgozni. Ezért az egész életfogytiglani büntetés társadalmi megítélése szempontjából kalkulálják azt: lehet, hogy jogdogmatikai szempontból teljesen rendjén való, sõt teljesen biztos vagyok benne, hogy nagyon kiválóan tudnának érvelni amellett, hogy az életfogytiglani miért jó szóhasználat, az átlagpolgár szempontjából rossz szóhasználat, mert eleve egy zavart kelt az, hogy az életfogytiglaniban egyúttal azzal lehet találkozni, hogy az illetõt bizonyos idõ után kiengedik.
A másik, amit ezzel kapcsolatban szeretnék mondani: egészen bizonyos, hogy nagyon fontosak azok az érvek, amelyek arról szólnak, hogy az egyes bûnelkövetõk, akiket már érvényes bírósági ítélettel életfogytiglanira ítéltek, milyen körülmények között, hogyan tarthatók, mennyire kezelhetõk a különbözõ büntetés-végrehajtási intézetekben.
(20.40)
Ellenben a köznapi ember megint nem gondolkozik ezen, és nem érdekli ez a szempont. Mert õ azt mondja, hogy vannak áldozatok, van az õ biztonsága, meg amit õ errõl gondol. És ez alapján alakítja ki a véleményét, ez határozza meg a társadalmi közérzetét, a biztonságérzetét, azt, hogy mit gondol arról, hogy helyes-e a mi büntetõ törvénykönyvünk, érdemes-e arról pozitív véleményt alkotni vagy az egészrõl elutasító véleménye van; mert hozzáteszem - és ezt is vegyék figyelembe -, néhány fókuszált ügy, nem feltétlenül a statisztikai fontossága, de az emberek érdeklõdése miatt meghatározza az egész módosításról szóló véleményüket.
Állítom: a közvélekedés szempontjából ilyen az életfogytiglani ügye és a házasságon belüli nemi erõszak ügye. Ha itt nem jól nyúlunk hozzá a problémához, könnyen meglehet, hogy a büntetõ törvénykönyv egész módosítása elutasításra talál, pontosan azért, mert az emberek nem olvassák ezt, csak másodlagos-harmadlagos információk alapján döntenek róla. Ezért szeretném megfontolásra ajánlani azokat a módosításokat, amelyeket elõterjesztettünk.
Mondom még egyszer: nem kísérletezem azzal, hogy jogdogmatikai oldalról szembeszálljak az önök érveivel, csak arra szeretném kérni önöket... - önök tényleg nagyon jó jogászok, de az ember tudja azt, hogy ha beletemetkezik egy szakmába, egy idõ után nem lát ki belõle, és nem is érti azt, hogy az utca embere miért gondolkozik egész másképp.
Én mint közgazdász megélem azt, hogy amikor valaki olvas egy mérleget, és látja, hogy van benne 1 millió forint hiány, akkor arra gondol, hogy azt elvitték a cégtõl. És nem lehet vele megértetni, hogy nem kirabolták a céget, hanem mérleghiánya van, ami egy egész más kategória. Ad absurdum: ezzel még a parlament soraiban is találkozhattunk, hogy valaki nem értette ezt a problémát. Arra szeretném kérni önöket, hogy kalkulálják azt, hogy az egyszerû emberek nem értenek a jogdogmatikához, ellenben a véleményüket a Btk.-ról ezek a kérdések fogják meghatározni.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi a fontosabb. Én nem tudom megítélni, csak ezt, meg az egész Btk.-vitát hallgatva attól félek... - figyelni kell arra, hogy azok az emberek, akik más szempontok alapján közelítenek hozzá, milyen véleményt hogyan fognak alkotni az egész Btk.-ról, ennek módosításáról. Ennek ugyanis a társadalomban nyilvánvalóan óriási a fontossága. Éppen ezért szeretném a figyelmükbe ajánlani azokat a módosító indítványokat, amelyeket a Fidesz-frakció ebben a kérdésben a Ház elé terjesztett. Köszönöm szépen.