CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Most, amikor egyre több jelzés érkezik a kormány részérõl, kutatóintézetek részérõl is arra vonatkozóan, hogy a gazdaság túljutott bizonyos mélyponton, és elõrehaladás remélhetõ, most, amikor a miniszterelnök egyre többször üzeni a társadalomnak, hogy most már nem lesz az életkörülményekben változás - mármint negatív elõjelû -, ilyen körülmények között úgy gondolom, hogy nem felejtkezhetünk el az elszegényedõ, az elszegényedett társadalmi rétegekrõl, ezeknek egyik legnagyobb gondjáról, arról, hogy az energiaszámlák fizetése milyen terhet jelent a háztartásoknak, és vannak sokan, akik nem is tudják fizetni. Ez egy olyan gond, amellyel egyelõre együtt élünk, tehát az optimista elõrejelzések nyilván nem váltják ki ezt a gondot.
Hallottuk friss hírként, hogy az energiakompenzáció is egy hónapot késik. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy itt, eme napirend elõtti hozzászólásomban is megjegyezzem, hogy ez egy súlyos mulasztás: az energiakompenzációt az energiaárak emelésével egyidõben kellett volna bevezetni, de nagyon lassan jött össze. Lassan jött össze, nehezen valósul meg, és az elsõ konkrét eredmény tulajdonképpen csak szeptemberre várható, amikor ezek az emberek a számlájukban majd találkoznak azzal, hogy végül is valamivel kevesebbet kell fizetni. Ez egy nagyon sajnálatos dolog.
Sajnálatos az is, hogy a gázkompenzáció, a távfûtési kompenzáció sehol sincs. Tudomásom szerint ez a villanyáram-emelésre kidolgozott kompenzáció fog mûködésbe lépni, ha minden jól megy, szeptembertõl. Ezek súlyos problémák. A távfûtés gondjaival itt napirend elõtt nem olyan régen foglalkoztunk. Engedjék meg, hogy most egy viszonylag kisebb réteg problémáját vezessem föl - kisebb, de egyáltalán nem elhanyagolható: mindazoknak az embereknek a problémáját, akik olajjal fûtenek. Ismeretes, hogy az árakat azért nivellálták az üzemanyagárral, mert botrányos helyzet alakult ki az árkülönbség miatt; egy olyan rés volt, amelybe befurakodtak az olajszõkítõk, és ezért úgy tûnt, hogy elkerülhetetlen ez az árnivelláció. Ezzel együtt természetesen a kormányzat is felismerte a kompenzáció szükségességét ezen a területen is.
Nos, ez a kompenzáció lényegében mûködik, mégpedig négy tárcának együttes rendelete alapján. Ebbõl kiemelném az alapesetet. Az alapeset: az egyfõs háztartás alapterülettõl függetlenül egy fûtési idényben 30 ezer forintot kaphat önkormányzati támogatás címén. Tájékozódásom szerint ezt a 30 ezer forintot sem adják meg föltétlenül, hiszen ez is csak egy lehetõség, tehát ennél kevesebb a kompenzáció. Figyelembe véve a háztartási fûtõolaj jelenlegi fogyasztói árát, ami 125 forint 50 fillér, ez a legalacsonyabb kompenzáció, ami még mindig nem mûködik megfelelõen, 240 liter támogatást jelent fûtõanyagra átszámítva egy fûtési idényben. Tájékozódásom szerint ezt mintegy 1500 literhez kell viszonyítani, de nyilván még ennél többhöz is, hiszen nemcsak az alapeset van, hanem vannak nagyobb háztartások, nagyobb alapterületû lakások. De az alapesetnél maradva tehát ez egy elég sovány kompenzáció, ami nem mûködik eléggé.
Föl szeretném hívni a figyelmet arra is, hogy milyen az árszerkezet. Az árszerkezetben az adók a háztartási fûtõolajnál 85 százalékot tesznek ki. Ezért fölvetjük azt, hogy át kellene gondolni ennek a társadalmi rétegnek a helyzetét, át kellene gondolni azt, hogy a készülõ változásokban esetleg adó- visszatérítésben kellene részesíteni azokat az embereket, akik bizonyíthatóan számlával ilyen fûtést vesznek igénybe. Mindenképpen törõdni kell velük, és - visszatérve most az egész körre - törõdni kell mindazokkal a háztartásokkal, ahol valóban komoly gondot jelent a villanyszámla-kifizetés, a gázszámla- kifizetés, a távfûtési díj kifizetése és ez az olajjal fûtés is. Erre szerettem volna a tisztelt Ház figyelmét felhívni, és természetesen elsõsorban a kormányzat figyelmét, hogy törõdjön jobban ezekkel az emberekkel.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldali padsorokban.)